Számláló Nullára

35. TALLY ISHAM

— A lány jó — mondta az egység rendezője, két évvel később, és egy darab barna falusi kenyérhéjjal tunkolni kezdte a salátástálkája alján összegyűlt olajpocsolyát. — Igazán mondom, nagyon jó. Gyorsan tanul. Tőled, nem igaz?

A sztár felnevetett, és felemelte hűtött retsinával teli poharát.

— Gyűlölöd öt, ugye, Roberts? Számodra ő túl szerencsés, nem? Egyetlen rossz lépést nem tett, egyelőre…

Az érdes kőerkélynek támaszkodva nézték, ahogy az esti hajó elindul Athén felé. Két háztetővel lejjebb, a kikötő irányában ott feküdt a lány, meztelenül elterülve egy naptól felmelegedett vízágyon, széttárt karokkal, mintha magához ölelné, ami a napból megmaradt.

A férfi bekapta az olajtól lucskos kenyérhéjat, és megnyalta vaskos ajkait.

— Egyáltalán nem — felelte. — Nem gyűlölöm. Egy pillanatig se gondolj ilyesmit!

— Itt a barátja — jegyezte meg Tally, ahogy egy második alak, egy fiú, is felbukkant alattuk a tetőn. Sötét haja volt, és laza, hányavetin drága francia sportruhát viselt. Ahogy figyelték, a fiú a vízágy mellé lépett, és a lány mellé kuporodott, majd kezét kinyújtva megérintette.

— A lány csodálatos, Roberts. Ugye az?

— Nos — dörmögte a rendező —, láttam az „azelőtt”-jeit. Ez csak sebészet — rántotta meg a vállát, és tovább figyelte a fiút.

— Ha az én „azelőtt”-jeimet is láttad, akkor valaki lógni fog. De a lányban azért van valami. Jó a csontozata…

A sztár belekortyolt a borába.

— Ő lenne az? „Az új Tally Isham”?

A férfi ismét megvonta a vállát.

— Nézd csak azt a kis faszt! — mondta. — Tudod, hogy már most majdnem annyit kap, amennyit én? És pontosan mit csinál érte? Testőr…

A férfi keserűen elhúzta a száját.

— De mindig felvidítja a lányt — mosolygott Tally. — Csomagként, együtt kaptuk őket. Benne van a szerződés záradékában. Tudod te is.

— Undorodom attól a kis csibésztől. Az utcáról vakarták össze, ő is tudja, és nem érdekli. Egy féreg. Tudod, mit cipel magával állandóan? Egy cybertér-decket! A török vámosok tegnap három órán keresztül nem engedtek tovább, amikor megtalálták azt az átkozott vacakot.

A férfi megrázta a fejét. A fiú most felállt, megfordult, és a tető szélére ment. A lány felült, és nézte, s közben hátrafésülte a haját. A fiú sokáig állt ott, az athéni hajók nyomdokvizére meredve, és sem Tally Isham, sem a rendező, sem Angie nem tudta, hogy a fiú szeme Barrytown lakónegyedeinek szürke hullámát látja, ahogy nekifreccsen a Lakótelep sötét tornyainak.

A lány felkelt és odament a fiú mellé, s megfogta a kezét.

— Holnap mit csinálunk? — kérdezte végül Tally.

— Párizsba megyünk — felelte a rendező; felemelte a kőmellvédről a Hermes jegyzettáblát, és gépiesen átpörgette a sárga cédulák vékony kötegét. — Egy Kruskova nevű nőhöz.

— Ismerem?

— Nem — felelte a férfi. — Ez művészeti anyag lesz. Ő vezeti a két legdivatosabb galéria egyikét odaát. Háttéranyagnak nem túl sok, de van egy érdekes utalás egy botrányra, még a pályája korai szakaszában…

Tally Isham bólintott, oda sem figyelve rá, és a dublőzét nézte, aki átölelte a sötét hajú fiút.