Mona Lisa Overdrive

44. PIROS BŐR

Petal azt mondta, hogy a poggyásza a Jaguárban várja.

— A Notting Hillre nyilván nem szeretne visszamenni — köhintett —, úgyhogy előkészítettünk önnek egy másik szállást Camden Townban.

— Petal — mondta Kumiko —, tudnom kell, hogy mi történt Sallyvel.

A férfi begyújtotta a motort.

— Swain zsarolta őt. Arra akarta kényszeríteni, hogy elrabolja…

— Aha! Igen — vágott a szavába Petal. — Értem már. Nem kell aggódnia.

— De én aggódom.

— Fogalmazhatunk úgy, hogy Sallynek sikerült kihúznia magát ebből a kényes ügyből. Ráadásul, bizonyos befolyásos barátaink szerint, minden vele kapcsolatos feljegyzés eltűnt a nyilvántartásokból, eltekintve egy komoly üzleti érdekeltségtől valamelyik német kaszinóban. És ha Angela Mitchellel történt valami, hát a Sense/Net nem hozta nyilvánosságra. Az ügy lezárult.

— Viszontláthatom még?

— Ha megkérhetném, Kumiko kisasszony, ne az én területemen!

Elgördültek a járdaszegély mellől.

— Petal — mondta Kumiko, miközben komótosan haladtak a londoni forgalomban —, apám azt mondta, hogy Swain…

— Hülye. Istenverte hülye. Erről most inkább nem beszélnék.

— Bocsánat.

A fűtés működött. Meleg volt a Jaguárban, és Kumiko nagyon fáradtnak érezte magát. Elhelyezkedett a piros bőrhuzaton, és lehunyta a szemét. A 3Jane-nel való találkozás, gondolta, valahogy megszabadította őt a szégyenétől, és attól is, ahogy az apja reagált az ő dühére. 3Jane nagyon kegyetlen asszony volt. Kumiko most már látta az anyja kegyetlenségét is. De egyszer mindent meg kell bocsátani, gondolta, és szép csendben álomba merült, útban egy Camden Town nevű helyre.