Mona Lisa Overdrive

40. RÓZSASZÍN SZATÉN

Angela Mitchell a szobát és a benne tartózkodókat egymásba olvadó adatsíkokon keresztül érzékeli, amelyek különféle nézőpontokat jelképeznek, bár hogy kikét vagy mikét, arról az esetek legnagyobb részében nincs tudomása. Sok az átfedés, az ellentmondás.

A férfi a tépett kakastaréjjal, aki fekete gyöngyökkel kivarrt bőrdzsekiben kuporog a padlón, Thomas Trail Gentry (születési adatok és ARTAT-kódszámok villannak fel a látómezejében), lakcíme ismeretlen (egy másik adatbázisból tudja, hogy ez a szoba az övé). A hivatalos adatok szürke áradatán túl. amit finom rózsaszínnel átsző a Fissziós Hatóság alapos gyanúja az illetéktelen energiafogyasztásra, egészen más fényben látja őt: olyan, mint Bobby cowboyai; bár fiatal, mégis a Gentlemen Loserben iddogáló öregekre hasonlít; autodidakta, különc, megszállott, saját értelmezése szerint tudós: őrült, csavargó, többrendbeli eretnekségben vétkes (Mamman és Legba szemszögéből nézve): Lady 3Jane a maga különc tervében RIMBAUD állománynéven tárolta a rá vonatkozó információkat. (Egy másik arc bukkan fel Angie előtt a RIMBAUD fájlból; a neve Riviéra, az álmok egyik mellékszereplője.) Molly szándékosan elkábította, tizennyolc centivel a koponyája mellé lőtt egy robbanógolyóval.

Molly, akárcsak Mona, ÁRTATlan, születésekor nem vették nyilvántartásba, ám a neve (nevei) körül feltételezések, pletykák, ellentmondásos adatok valóságos galaxisa rajzik. Utcalány, prostituált, testőr, orgyilkos, alakja belevegyül a hősök és gazemberek organikus labirintusába, akiknek a neve semmit sem mond Angie-nek, bár az általuk hagyott benyomások már régóta beleszövődtek a globális kultúrába. (És ez is 3Jane-é volt, és most Angie-é lett.)

Molly az imént ölt meg egy férfit, robbanógolyót lőtt a torkába. A holttest nekiesett a meglazult fémkorlátnak, amitől a közlekedőhíd jókora szakasza lezuhant az elhagyott gyárépület földszintjére. Mollynak valószínűleg nem állt szándékában a híd lerombolása. Ő csak arra törekedett, hogy megakadályozza a férfit — egy fizetett zsoldost — lövésre kész fegyverének, egy rövidcsövű, mattfekete festékkel bevont vadászpuskának a használatában. Mindenesetre ezzel sikerült hatásosan izolálnia Gentry padlásszobáját.

Angie megérti, miért olyan fontos Molly 3Jane-nek, miért vágyik utána, és miért gyűlöli; egyúttal betekintést nyer az emberi gonoszság banalitásába.

Angie Mollyt látja, amint nyugtalanul kóborolt a szürke, téli Londonban, egy fiatal lánnyal az oldalán — és ösztönszerűen tudja, hogy ez a lány most a Margate Road (SW2) 23. szám alatt tartózkodik. (Continuity?) A lány apja korábban a Swain nevű ember főnöke volt, aki a közelmúltban 3Jane szolgálatába állt. a Villa Straylightból származó bizalmas információkért cserébe. Akárcsak Robin Lanier, bár az ő fizetsége nyilván más természetű.

A Mona nevű lány iránt Angie különös gyengédséget, szánalmat, és bizonyos fokú irigységet érez: bár műtéti úton átalakították, hogy a lehető legnagyobb mértékben hasonlítson őrá, az élete gyakorlatilag semmi nyomot nem hagyott a dolgok szövedékén, és ezzel Legba rendszerében megközelítette azt az állapotot, amit ártatlanságnak szokás nevezni.

Cherry Chesterfieldet szomorú, tépett firkák veszik körül, információs profilja ügyetlen gyerekrajzra hasonlít: rendbontás, garázdaság, kisebb adósságok, derékba tört hatodosztályú orvostechnikusi karrier, az egészet a születési adatok és az ÁRTAT foglalják keretbe.

Dörzsölt, más néven Dörzsölt Henry ugyancsak ÁRTATlan, de mind 3Jane, mind Continuity, mind Bobby kiemelt figyelmet szenteltek neki. 3Jane számára Dörzsölt egy kisebb asszociációs csomópont fókusza; a vegyszeres büntetőkezelés traumájára való katartikus reagálását, ezt a misztikus-mágikus mérnöki rituálét saját kudarcos kísérletével állította párhuzamba, hogy elűzze magától a Tessier-Ashpoolok sivár álmának kísértetét. 3Jane emlékeinek folyosóin Angie gyakran eljutott egy olyan helyiségbe, amelyben egy pókkarú manipulátor kavargatta Straylight rövid, zsúfolt történelmének hulladékát — a kiterjesztett kollázs aktusa. És Bobby más emlékekkel szolgál, amiket akkor szerzett, amikor a művész becsatlakozott 3Jane bábeli könyvtárába; lassú, szomorú, gyermeki munkáját a Kutyamagánynak hívott rozsdamezőn, amint ismételten új alakba önti fájdalmát és hézagos emlékeit.

Odalent, a Gyártelep földszintjének hideg sötétjében, Dörzsölt egyik kinetikus szobra, amit egy Bobby által generált alprogram irányít, éppen eltávolítja egy másik zsoldos bal karját, egy olyan mechanizmus segítségével, amit két évvel ezelőtt egy kínai gyártmányú aratógépről szereltek le. A zsoldos, akinek neve és ÁRTATja villanó higanycsíkként suhan el Angie szeme előtt, Kismadár egyik bakancsával az arcán szenved ki.

Az összes ember közül ebben a szobában egyedül Bobby nincs jelen adatok képében. És Bobby nem ez a szánalmas roncs itt előtte, nejlonra és acélötvözetre szíjazva, aminek poshadt hányadék szárad az állán; de nem is az a tettvágytól égő, fiatal arc a Gentry munkapadján álló monitoron. Az a tömör, szögletes memóriatömb lenne Bobby, a hordágy fölé erősítve?

És most lágy ívű, nyirkos, rózsaszín szaténdűnéken sétál a mesterséges acélégbolt alatt; végre megszabadult a szobától és az adatoktól.

Brigitte ballag mellette, és most nincs nyomás a halántékában, nincs fülledt éjszaka, nincs méhkas-zsongás. Gyertyák sincsenek. Continuity is itt van, egy sétáló, ezüstfehér ecsetvonás jelképezi, amiről valahogy Hilton Swift jut eszébe a malibui tengerparton.

— Jobban érzed már magad? — kérdezi Brigitte.

— Sokkal jobban, köszönöm.

— Gondoltam.

— Continuity miért van itt?

— Mert a rokonod, Maas biochipekből építették. Mert fiatal. A menyegződre megyünk.

— Ki vagy te, Brigitte? Mi vagy te valójában?

— Én vagyok az üzenet, amit apád parancsra írt. Én vagyok a vévé, amit a fejedbe rótt — Brigitte közelebb hajol. — Légy kedves Continuity-hez! Attól fél, hogy ügyetlenségében magára haragított.

Az ecsetvonás előreiszkol a szaténdűnéken, hogy bejelentse a menyasszony érkezését.