Mona Lisa Overdrive

35. A GYÁRTELEPI CSATA

Cherry megint a Bíró mellett találta meg, odalent a sötétben. Az egyik Felügyelőn ült, zseblámpával a kezében, a fénykévét a Bíró burkolatának polírozott rozsdájára irányította. Nem emlékezett, mikor jött le ide, de nem érezte a Korszakov-rohamok utórezgését, a görcsös, belső rángásokat sem. A lány tekintetére viszont emlékezett, ott a szobában, amiről Bobby azt állította, hogy Londonban van.

— Gentry becsatlakoztatta a Grófot meg a dobozát egy cyberdeckbe — mondta Cherry. — Tudtad?

Dörzsölt, továbbra is a Bírót bámulva, bólintott.

— Bobby mondta, hogy ez lesz a legjobb.

— Mi folyik itt? Mi történt, amikor becsatlakoztatok?

— Gentry meg Bobby szabályosan bepörögtek. Mindketten ugyanolyan dilisek. Mikor becsatlakoztunk, valahová az orbitális pályára lyukadtunk ki, de Bobby nem volt ott… Aztán Mexikóba kerültünk, azt hiszem. Ki az a Tally Isham?

— Kölyökkorom stimkirálynője. Mint most Angie.

— Mitchell a nője volt…

— Kinek?

— Bobbynak. Mesélt róla Gentrynek Londonban.

— Londonban?

— Ja. Mexikó után odamentünk.

— És azt állította, hogy ő Angie Mitchell régi fiúja? Dilis egy duma.

— Ja, de azt is megmondta, honnét szerezte ezt az aleph-izét — Dörzsölt körbelendítette a fénysugarat, a Hullamorzsoló csontos acélpofájára.Gazdag fazonokkal mászkált, és hallott róla. Lélekfogónak hívták. A tulajdonosai rövid időre bérbe adták ezeknek a gazdag népeknek. Bobby kipróbálta egyszer, aztán visszament, és ellopta. Levitte Mexikóvárosba, és ott rákapcsolta magát. De megtalálták…

— Mindenesetre úgy látom, emlékszel a dolgokra.

— Úgyhogy lelécelt. Elment Clevelandbe, és alkut kötött Kid Afrikával, fizetett neki, hogy bújtassa el és viselje gondját, míg drót alatt van, mert már nagyon közel járt…

— Mi a fenéhez?

— Nemt'om. Valami furához. Mint amit Gentry szövegel az Alakról.

— Nos — mondta Cherry —, szerintem belenyuvadhat, ha sokáig marad úgy becsatlakozva. Az életjelei kezdenek megkavarodni. Túl régóta él intravénás tápfolyadékon. Különben ezért kerestelek.

A Hullamorzsoló acélagyarai hidegen csillogtak a zseblámpa fénysugarában.

— Ezt akarja. Mindenesetre ha ő fizetett Kidnek, az annyi, mintha neki dolgoznál. De azok a fickók, akiket Kismadár látott, azok valami Los Angeles-i pasasoknak dolgoznak, akiktől Bobby ellopta a cuccot…

— Megmondasz nekem valamit?

— Mit?

— Mik ezek az izék, amiket építesz? Afrika azt mondta, te egy dilis fehér fazon vagy, aki robotokat szerel össze a szemétből. Hogy nyáron kiviszed őket a rozsdára, és megverekszenek egymással…

— Nem robotok — vágott a szavába Dörzsölt, és a póklábú Boszorka kaszapengés karjaira irányította a fénysugarat. — Főleg távirányítással működnek.

— Csak azért csinálod őket, hogy utána ronccsá csesszék egymást?

— Nem. De ki kell próbálnom őket. Hogy jó munkát végeztem-e… — Dörzsölt lekattintotta a zseblámpát.

— Dilis fehér fazon — mondta Cherry. — Van csajod?

— Nincs.

— Zuhanyozz le. Esetleg meg is borotválkozhatsz… — Egyszerre csak nagyon közel volt Dörzsölthöz, érezte az arcán a leheletét.

— OKÉ, EMBEREK, FIGYELJETEK RÁM…

— Mi a fasz…

— …MERT NEM FOGOM KÉTSZER MONDANI.

Dörzsölt keze most már Cherry száján volt.

— A VENDÉGETEKET AKARJUK, MEG AZ ÖSSZES CUCCÁT. EZ MINDEN. ISMÉTLEM. AZ ÖSSZESÉT — A fölerősített hang fémes ekhókat vert a Gyártelep vasburkában. — VAGY IDEADJÁTOK NEKÜNK, AMI KÖNNYŰ LESZ, VAGY SZÉTLŐJÜK AZ ÖSSZES SEGGETEKET. ÉS HIGGYÉTEK EL, HOGY AZ IS ELÉG KÖNNYŰ LESZ. KAPTOK ÖT PERC GONDOLKODÁSI IDŐT.

Cherry beleharapott Dörzsölt kezébe.

— Szuszognom is kell, baszd meg!

De Dörzsölt akkor már futva távolodott a Gyártelep sötétjében, és csak messziről hallotta, hogy a lány a nevét kiáltja.

Egyetlen százwattos izzó világított a Gyártelep déli kapujánál, a nyitott helyzetbe rozsdált acélszárnyak fölött. Biztos Madár hagyta égve. A betört üvegű ablakból, aminél kuporgott, Dörzsölt még éppen ki tudta venni a légpárnás körvonalait a halvány fénykörön kívül. A megafonos ember előre kiszámított hanyagsággal sétált elő a sötétből, mintha azt akarná mutatni, hogy az ő kezében van a dolgok irányítása. Légmentesen záró, terepszínű overallt viselt, a fején pedig szorosra fűzött nejloncsuklyát és védőszemüveget. Az ajkához emelte a hangszórót.

— MÉG HÁROM PERC.

Dörzsöltnek a sittes smasszerek jutottak eszébe róla, amikor másodszor kapták rajta autólopáson.

Gentry valószínűleg a padlásról figyeli őket, ahol egy keskeny, függőleges plexiüveg panelt ágyaztak a falba, magasan a Gyártelep kapuja fölött.

Valami megzörrent a sötétben, Dörzsölttől jobbra. Mégidejében fordult oda, hogy meglássa Kismadarat egy másik ablaknyílás halvány fényében, talán nyolc méterre tőle, és a hangtompító fémötvözetének csillanását, ahogy a fiú felemelte a. 22-es vadászpuskát.

— Madár! Ne…!

Rubinlégy szökött Kismadár arcára; egy lézerirányzék sugara kintről, a Kutyamagányról. Madár hanyatt zuhant a padlóra, ahogy a lövés hangja az üres ablakokon át utat talált a Gyártelepre, visszaverődve a fémfalakról. Aztán semmi más nem hallatszott, csak a vasbetonon guruló hangtompító zaja.

— BASZÓDJATOK MEG! — dörgött vidáman a megafon. — NEM MONDHATJÁTOK, HOGY NEM KAPTATOK LEHETŐSÉGET.

Dörzsölt óvatosan kikukkantott az ablakszegély fölött, és látta, hogy a hangszórós ember a légpárnás felé sprintel.

Hányan lehetnek odakint? Kismadár nem mondta. Két légpárnás, a Honda. Tízen? Többen? Hacsak Gentry nem dugdosott egy pisztolyt valahol, Madár puskája volt az egyetlen lőfegyverük.

A légpárnás turbinái feldübörögtek. Dörzsölt úgy saccolta, egyszerűen be fognak hajtani. Lézeres irányzékuk van, valószínűleg infravörös is.

Aztán meghallotta az egyik Felügyelőt, a csikorgó zajt, amit a rozsdamentes lánctalpak csaptak a vasbetonon. Lassan araszolt elő a sötétből, termitlándzsás skorpiófarkát a feje fölött egyensúlyozva. Az alapváz ötven éves lehetett: távirányítású manipulátor, amit eredetileg szennyező anyagok és nukleáris hulladékok kipucolására szántak. Dörzsölt három összeszereletlen példányt talált Newarkban, és egy Volkswagent adott cserébe értük.

Gentry. A távirányító a padláson maradt.

A Felügyelő lassan tovább araszolt, aztán megállt a széles kapuban, szembenézve a Kutyamagánnyal és a közeledő légpárnással. Nagyjából akkora lehetett, mint egy jókora robogó, nyitott fémvázában látni lehetett a szervókat, kompresszortartályokat, fogaskerék-áttételeket, hidraulikus hengereket. Oldalt két ijesztő külsejű fogókarom ízesült a törzshöz. Dörzsölt nem tudta pontosan, honnan valók ezek a rákollók; valószínűleg valami nagy mezőgazdasági gépről.

A légpárnás páncélozott ipari modell volt. A szélvédőre és az ablakokra vastag, szürke, plasztikpáncélt erősítettek, amibe itt-ott keskeny, lőrésszerű hasítékok voltak vágva.

A Felügyelő megindult, lánctalpa alól jég- és betonszilánkok pattogtak szerteszét, ahogy egyenesen lerohanta a légpárnást, rákollóit a lehető legszélesebbre nyitva. A légpárnás sofőrje hátramenetbe kapcsolt, de vitte előre a tehetetlenségi erő.

A Felügyelő karmai vadul az elülső légpárna-szoknya kitüremkedése után kaptak, lecsúsztak róla, újra próbálkoztak. A szoknya polikarbon rácsozattal volt megerősítve. Aztán Gentrynek eszébe jutott a termitlándzsa. Vakító, fehér fénygolyó gyulladt ki a skorpiófarok végén, átcsapott a tehetetlen ollók felett, és úgy ütötte át a légpárna-szoknyát, mint ár a kartonpapírt. A Felügyelő lánctalpa betonzúzalékot csapott hátra, ahogy Gentry, a lándzsát hosszában előreszegezve, nekihajtott vele a légpárna-szoknyának. Dörzsölt hirtelen rádöbbent, hogy kiabál, de fogalma sincs, mit. Már talpon volt, amikor a karmok végre fogást találtak a szoknya rojtossá hasadozó peremén.

Aztán gyorsan hasravágta magát, mikor a légpárnás tetőnyílásából egy csuklyás, védőszemüveges alak bukkant elő derékig, mint valami páncélozott báb, és egy egész tölténytárat ürített ki hosszú sorozatban a Felügyelőre, amely továbbra is vadul tépte-szaggatta a légpárna-szoknyát a termitlándzsa vibráló, fehér fényében. A tizenkettes kaliberű golyók szikrázva pattogtak a rozsdamentes acélon. A Felügyelő mozdulatlanná dermedt, rákollói makacsul markolták a ronggyá szakadt szoknyát; a lövész visszabukott a tetőnyílás fedezékébe.

Vezérkábel? Szervócsomag? Mit találhatott el a pasas? A fehér fénygömb halványulóban volt, már majdnem kihunyt.

A légpárnás hátramenetbe kapcsolt, lassan hajtott visszafelé a rozsdán, magával vonszolva a Felügyelőt.

Már jócskán túljutott a fénykör ívén, és csak a mozgás miatt látszott, amikor Gentry végre megtalálta a kapcsolóknak azt a kombinációját, amelyik üzembe hozta a karmok ízületcsapjai közé szerelt lángszórót. Dörzsölt lenyűgözve figyelte, ahogy a Felügyelőben tíz liter tiszta szesszel dúsított gázolaj lobban lángra, és kifröcsköl a magasnyomású szórószelepen. Emlékezett arra a szelepre: egy rovarirtó traktorról szerezte.

Frankón bevált.