Virtuálfény

37. Century City

Chevette nem tudta, mit gondoljon Los Angelesről.

A pálmafákat furcsának találta. A város felé menet Sublett elektromos autója behúzott egy nagy fehér, „ÉLET INSTALLÁCIÓK, NANOTRONIKUS VEGETÁCIÓ” feliratú kamion mögé, aminek nyitott tetején plasztikba csomagolt műpálmák kandikáltak ki.

Chevette egyszer, Bulldózeressel már látta a TV-ben, hogy hogyan ültetik el ezeket a fákat azoknak a helyére, amelyeket megölt a vírus. Az a mexikói vírus. Olyanok voltak, amilyenné a Napraforgó társaság Rydell és Sublett szerint San Franciscót akarta változtatni; ezek a fák növekedtek, de csak azért, mert beléjük szereltek egy csomó pici gépet. Az egyik műsorban, amit még Bulldózeressel látott, arról beszéltek, hogy ezeket a fákat úgy tervezték, hogy mindenféle madár, patkány, meg ilyesmi fészkelhessen rajtuk. Valahogy úgy, mint azokon, amik elpusztultak. Bulldózeres erre elmesélte, hogy egyszer, L. A.-ben egy dzsippel belehajtott egy valódi pálmába, és kábé tíz patkány esett ki a törzséből a motorháztetőre. Egy darabig csak álltak, aztán megijedtek, és elfutottak.

Az biztos, hogy nem olyan volt, mint San Francisco. Chevette furcsán kettősnek érezte. Mintha az egész egy nagy rakás lett volna, véletlenszerűen szétszórt dolgokkal, de közben mégis pompás hely volt a háttérben azokkal a hegyekkel, meg a körülötte áramló, pezsdítő energiával. Talán csak azért látta ilyennek, mert éjszaka érkeztek meg.

Sublettnek egy kis fehér, európai kocsija volt, egy Montxo. Chevette jól megjegyezte a nevét, mert az Édentől egész úton a műszerfalon levő logót kellett nézni. Sublett szerint a név rímelt a poncsóval. A kocsit Barcelonában gyártották, és elég volt, ha az ember bedugta az otthoni konnektorba, míg fel nem töltődött. Negyven mérföldnél többel még autópályán sem futott, de Sublett az allergiái miatt nem vezethetett mást. Chevette azt mondta, szerencséje van, hogy léteznek elektromos autók; Sublett erre azt felelte, hogy ő az elektromágneses mezőktől, meg a ráktól, meg ilyesmiktől is fél.

Sublett anyját azzal a bizonyos Mrs. Bakerrel hagyták. Amikor elindultak, mindketten az Űrvadászt nézték a TV-ben. Elég izgatottak voltak, mert azt mondták, hogy ez volt Molly Ringwald első filmje. Mindig izgatottak lettek az ilyesmitől, és Chevette-nek általában fogalma sem volt róla, hogy kiről beszélnek.

Rydell egyre többet telefonálgatott. Útközben kétszer is meg kellett állniuk, hogy friss elemeket vegyenek a készülékbe. Sublett fizetett.

Chevette-et zavarta, hogy Rydell úgy viselkedik, mintha észre sem venné őt. Abban motelszobában újra egy ágyban feküdtek, de semmi sem történt, pedig Sublett a Montxo hátradöntött ülésén aludt.

Rydell egyfolytában azokkal a Vágyköztársaság-emberekkel beszélt, akiket Lowell ismert, de most már a normális telefonon. Meg persze megpróbált üzenetet hagyni egy pasas hangpostájában. Mr. Mom, vagy valami ilyesmi volt az illető neve. Rydell biztosra vette, hogy senki sem üldözi őket, ezért újra felhívta a Vágy-embereket, és így tovább, egész úton. Rydell mindent elmondott nekik, ami velük történt, azok mindent rögzítettek, hogy átküldjék Mr. Ma hangpostájába. Rydell azt mondta, be fogják nyomni oda, de úgy, hogy más üzenet ne férjen bele. Azt mondta, így biztos nem kerüli el a fickó figyelmét.

Amikor beértek L.A.-be, és kivettek egy szobát valami motelban, Chevette egy kicsit izgatott volt, mert mindig erre vágyott. Talán azért, mert az anyja mindig jól érezte magát, valahányszor motelban szállt meg. Hát, a végén kiderült, hogy az egész olyan, mint egy lakókocsitábor lakókocsik nélkül. A kis beton épületeket még kisebb szobákra osztották, plusz az egész tele volt külföldiekkel, akik egyfolytában csirkét sütöttek az egykori úszómedencében. Sublett emiatt nagyon ideges lett, mert azt mondta, képtelen elviselni a hidrokarbont, meg ilyesmi, de Rydell azt felelte, csak egyetlen éjszakáról van szó. Aztán Rydell átment a külföldiekhez, beszélt velük, és amikor visszajött azt mondta, hogy tibetiek. Remek csirkét sütöttek, de Sublett mégis inkább azt a bolti kaját ette, amit magával hozott — palackos víz, meg olyan szappannak látszó sárga rudak —, utána pedig rögtön lefeküdt. A Montxojában.

Szóval, most itt volt, besétált arra a Century City II nevű helyre, és megpróbált úgy kinézni, mintha küldeményt hozna. Az épület zöld volt, az oldalán felfutó három láb tetején meg egy olyan ciciforma izé. Jól lehetett látni, hogy a lábak merre ívelnek, mert a falak a legtöbb helyen valami üvegből voltak. Ez volt a legjobb az egészben: át lehetett látni rajta. Rydell azt mondta, ez a Csöpp.

Elég zsúfolt is volt, legalább annyira, mint a Kínai Medence; olyan emberekkel volt tele, akikkel leginkább az üzleti negyedekben, a bevásárlóutcákban lehetett találkozni. Meg persze küldöncködés közben.

Szóval, Chevette jól lezuhanyozott a motelban, és feltette a jelvényét, de piszokul kilógott a sorból. A fák az gigantikus, üreges lábban; a falakon átszűrődő hátborzongató fény… Aztán egy liftben állt, volt vagy egymérföld magas, és felfelé haladt, egyre feljebb, és körülötte olyan emberek, akik ezen a helyen voltak otthon. Rydell azt mondta, a másik két lábban is vannak liftek, és hogy egy ív mentén haladnak, pont úgy, mint Bulldózeres liftje, de Sublett barátja azt mondta, azt a kettőt általában több IntenSecure ember figyeli.

Chevette tudta, hogy Sublett valahol mögötte van, legalábbis így tervezték el, mielőtt Rydell kirakta őket a bejáratnál. Chevette megkérdezte tőle, hogy hova fog menni, de a férfi csak annyit felelt, hogy megy, és kölcsönkér egy lámpát. Chevette egyre jobban megkedvelte Rydellt. Egy kicsit zavarta a dolog. Eltűnődött, vajon milyen lenne a srác, ha nem ilyen helyzetben találkoztak volna. Azon is elgondolkodott, hogy ő milyen lenne, ha nem ilyen szituációban lenne.

Rydell és Sublett annak a cégnek dolgozott, amelyik az épületet biztosította. Az IntenSecure-nak. Sublett felhívta az egyik barátját, és feltett pár kérdést, hogy milyen meredek dolog bejutni. Úgy kérdezősködött, mintha új munkát akarna kapni a cégtől. Aztán Rydellel együtt kidolgozta, hogy Chevette hogy juthat be, és Sublett hogyan maradhat a nyomában.

Chevette-et zavarta, hogy Sublett úgy viselkedett, mintha éppen öngyilkosságot követne el, vagy ilyesmi. Amikor beleugrott Rydell tervébe, mintha örökre elvágta volna magát egy csomó dologtól. Egyfolytában a hitehagyottságról beszélt, meg a filmekről, amiket szeretett, meg egy Cronenberg nevezetű illetőről. Közben hátborzongatóan nyugodt volt, valahogy úgy, mint azok, akik biztosan tudják, hogy meg fognak halni. Sublett is mintha megbékélt volna ezzel a tudattal, de persze az allergiái miatt még mindig sokat idegeskedett.

Zöld fény. Felemelkedni a zöld fényben.

A motelban készítették el neki ezt a kis csomagot. A szemüveg volt benne. A csomagot Karen Mendelsohnnak címezték.

Chevette lehunyta a szemeit, azt mondta magának, hogy Bunny Malatesta kinyírná, ha nem teljesítené a feladatot, és… És megnyomta a gombot.

— Igen? — Egy komputer.

— Allied Küldönc. Küldemény Karen Mendelsohnnak.

— Egy küldemény?

— A címzettnek alá kell írnia.

— Felhatalmazásom van vonalkóddal ellátni…

— A kezével. A kezével kell aláírnia. Érted?

Csend.

— A küldemény természete?

— Gondolod, hogy kinyitottam, vagy mi?

— A küldemény természete?

— Hát — mondta Chevette —, az van ráírva, hogy „Hagyatéki Bíróság”. San Franciscóból érkezett, és ha nem nyitod ki az ajtót, Mr. Varázsló, a következő géppel vissza is megy.

— Várjon, kérem — mondta a komputer.

Chevette az ajtó melletti edényekbe ültetett növényekre nézett. Nagyok voltak, és valódinak látszottak. A lány tudta, Sublett ott áll mögöttük, de nem látta. Valaki az egyik növény gyökerei között nyomott el egy cigarettát.

Az ajtó résnyire kinyílt.

— Igen?

— Karen Mendelsohn?

— Mi ez?

— Allied Küldönc, San Francisco. Kívánja aláírni? — Persze nem volt nála megbízás, semmi, amit alá lehetett volna írni.

— San Francisco?

— Ezen az áll.

Az ajtó egy kicsit jobban kinyílt. Sötéthajú, egy hosszú, fakó frottírköntösben.

Chevette látta, hogy a nő megvizsgálja a Bulldózeres dzsekijére tűzött jelvényt.

— Nem értem — mondta Karen Mendelsohn. — Mi mindent a GlobEx-en keresztül intézünk.

— Ők túl lassúak — mondta Chevette. Sublett közben megkerülte a növényt. A fekete egyenruhája volt rajta. Chevette látta a férfi kontaktlencséiben a saját tükörképét — középen egy kicsit kidomborodott.

— Ms. Mendelsohn — mondta Sublett —, attól tartok, vészhelyzet állt elő.

Karen Mendelsohn a férfira nézett.

— Vészhelyzet?

— Nincs oka aggodalomra — mondta Sublett. Chevette vállára tette a kezét, és Karen Mendelsohn mellett betolta a lakásba. — Ura vagyok a helyzetnek. Nagyra értékelem az együttműködését.