Virtuálfény

13. Hidegrázás

Időnként, amikor keményen tekert, amikor tényleg jól nyomta a pedált, Chevette mindentől megszabadult: a várostól, a testétől, de még az időtől is. Tudta, hogy ez volt a küldöncség csúcsa, ez a szabadságérzés, amibe beleolvadhatott, aminek átadhatta magát. A bringa a lábai között akár egy hiperfejlett földönkívüli farok, ami valahogy az ő testéből nőtt ki, ami mintha belőle fejlődött volna ki a türelmes évszázadok során; egy édes és bonyolult csontgépezet, szuperkemény, majdnem súrlódásmentesen gördülő gumikkal, gáztöltésű belsőkkel. Chevette ilyenkor beleolvadt a városba, a részévé vált, egyetlen pici, vad energia- és anyagpöttyé változott, és minden egyes pillanatban ezernyi döntést hozott, annak megfelelően, hogyan áramlott a forgalom, hogyan fröcskölte be az eső az út sávjait, vagy hogyan hullott egy titkárnő mahagóniszínű, zilált haja a lódenkabátja vállaira.

Most is ezt kezdte érezni — nem törődött semmivel, csak tekert; nem gondolkodott, hagyta, hogy a tudata belesüllyedjen a csontgépezetbe, a tengelyekbe, a karbonbevonatú japán papírba…

De Sammy Sal mellészáguldott, és basszus lüktetett a bicaja zenegépéből. Chevette kénytelen volt meghúzni a féket, nehogy átguruljon egy csatornafedél éles rácsain. Ahogy a fékek befogtak, a kerekei fekete csíkokat húztak az aszfaltra. Sammy Sal is lefékezett, gépének Fluoro-Rimze lüktetett, és megfakult.

— Valami hajt, kiscsillag? — Sammy Sal durva keze a lány karján. — Talán valami csodaszer, ami gyorsabbá és okosabbá tesz? Mi?

— Eressz el.

— Azt már nem! Én szereztem neked ezt a munkát. Ha otthagyod, tudnom kell, hogy miért. — Sammy Sal a másik kezét a kormányára tekert fekete szivacsra tette, és leállította a zenét.

— Kérlek, Sammy, fel kell mennem Bulldózereshez… A fiú eleresztette a karját.

— Miért?

A lány köhögni kezdett, de visszafojtotta, és három mély lélegzetet vett.

— Te loptál már, Sammy Sal? Úgy értem, munka közben.

Sammy Sal rámeredt.

— Nem — mondta végül. — De mindenki tudja, hogy lefekszem a kliensekkel.

Chevette megremegett.

— Én nem.

— Nem is — mondta Sammy Sal. — Te nem azokon a helyeken jársz, ahol én. Meg különben is, te lány vagy.

— Tegnap este elloptam valamit. Egy pasas zsebéből vettem ki, a partyn, a Hotel Morriseyben.

Sammy Sal megnyalta az ajkait.

— És hogy került a kezed a zsebébe? Ismered a fazont?

— Valami segg volt — mondta Chevette.

— Ó. Ő. Azt hiszem, már találkoztam vele.

— Szórakozott velem. Az a dolog meg kilógott a zsebéből.

— Biztos vagy benne, hogy a zsebéből lógott ki az a dolog, miközben szórakozott veled?

— Sammy Sal — mondta a lány —, ez most komoly. Úgy félek, hogy a szar is belémfagyott.

A fiú közelebb hajolt Chevette-hez.

— Erről van szó? Félsz? Ellopsz valami szart, aztán félsz?

— Bunny azt mondta, valami biztonsági fazonok felhívták az Allied-et, meg Wilsont, meg minden. Keresnek engem.

— Szar — mondta Sammy Sal. — Már azt hittem, droggal pörgetted fel magad. Habár, arra Bunny rájött volna. Utánad jött volna, és lerágta volna azt a kis kurva füledet. Csak félsz?

A lány ránézett.

— Pontosan.

— Hát — mondta a fiú, és a fekete szivacsba mélyesztette az ujjait. — Mitől félsz?

— Attól, hogy feljönnek Bulldózereshez, és megtalálják. — Mit?

— Azt a szemüveget.

— Kémek, kicsi? Lövöldözés? Kemény fiúk, meg minden? — Sammy Sal dobolni kezdett az ujjaival a fekete szivacson. — Mit is vettél el?

— Azt a fekete szemüveget. Olyan, mint a napszemüveg, de nem lehet átlátni rajta.

Sammy Sal oldalra döntötte gyönyörű fejét.

— Ezt meg hogy értsem?

— Úgy, hogy fekete.

— Napszemüveg?

— Igen. Csak fekete.

— Aha — mondta Sammy Sal. — Ha lefeküdtél volna a kliensekkel, de csak a gógyisabbjával, mint én, akkor most tudnád, hogy az micsoda. Nem lehet valami sok menő haverod, kivéve persze engem. Ha építészekkel, meg agysebészekkel randiznál, akkor most tudnád, hogy mi az. — Sammy Sal felemelte a kezét, és játszadozni kezdett a Bulldózeres dzsekijének cipzárhúzókáján lógó rozsdás golyósláncocskával. — Az egy VF szemüveg. Virtuálfény.

A lány már hallotta ezt a kifejezést, de nem tudta pontosan, hogy mit jelent.

— Sokba kerül az ilyen, Sammy Sal?

— A francba, igen. Kábé annyiba, mint egy japán kocsi. Habár nem egészen annyiba. Ha bekapcsolod a lencsék mellett azokat a kis EMP bigyókat, akkor közvetlenül hatni fog a szemidegeidre. Az egyik barátom hazahozott egy ilyet a hivatalból, ahol dolgozik. Tájépítész. Ha feltettem, és sétálgatni kezdtem, minden normálisnak látszott, de minden növény alatt, minden fa alatt, amit láttam, ott volt egy kis címke a nevével, meg a latin nevével…

— De ez a szemüveg teljesen fekete.

— Nem, ha bekapcsolod, akkor nem az. Kapcsold csak be. Nem olyan lesz, mint egy napszemüveg. Olyan, nem is tudom, komoly lesz tőle a képed. — Sammy Sal a lányra vigyorgott. — Habár te már így is piszok komoly vagy. Éppen ez a te bajod.

Chevette megremegett.

— Feljössz velem a Bulldózereshez, Sammy? Oké?

— Nem nagyon szeretem a magas helyeket — mondta a fiú. — Az a kis kasztni egy éjszaka egyszerűen le fog esni onnan a híd tetejéről.

— Kérlek! Sammy… Ettől a dologtól kiráz a hideg. Légy okés, jó? Ha veled megyek, minden rendben, de egyedül megállnék, és gondolkodni kezdenék, és úgy félek, hogy biztos lemerevednék. Most mit csináljak? Lehet, hogy mire odamegyek, már ott lesznek a zsaruk. És Bulldózeres mit fog mondani nekik odafönt? Lehet, hogy holnap, amikor bemegyek dolgozni, Bunny feldob. Mit csináljak?

Sammy Sal ugyanúgy nézett rá, mint azon az éjszakán, amikor a lány megkérte, hogy vigye be az Allied-hez. Azután elvigyorodott. Komolyan és furcsán. Kivillantotta az összes éles, fehér fogát.

— Akkor kapd a lábad közé a bringád. Gyerünk, próbálj utolérni!

Sammy Sal leugratott a járdaszegélyről. Amikor pedálozni kezdett, a Fluoro-Rimze neonfehéren felizzott. Biztos megnyomta a PLAY gombot is, mert ahogy utána hajtott a forgalomban, Chevette hallotta a hangszóróból áradó basszus-lüktetés foszlányait.