Virtuálfény

23. Fejesugrás

Svobodov ragaszkodott hozzá, hogy összebilincselje Chevette Washingtonnal. Beretta bilincsek voltak, éppen ilyeneket hordott magával, amikor Knoxville-ben járőrözött. Svobodov azt mondta, hogy neki és Orlovskynak szüksége lesz mindkét kezükre, mert lehetséges, hogy a hídlakók megneszelik, hogy elviszik a lányt.

De ha tényleg be akarták vinni a rendőrségre a lányt, akkor miért nem mondtak neki egy szót sem a jogairól, és miért nem közölték vele, hogy letartóztatták? Rydell elhatározta, ha bíróság elé kerül az ügy, és őt beidézik tanúnak, semmiképpen sem fog hamisan vallani, és el fogja mondani, hogy egy kibaszott jogfelsorolás nem sok, de annyit se hallott. A két orosz a jelek szerint tökös cowboy volt. Annak idején az Akadémián mindent megtettek azért, nehogy őbelőle is ilyen legyen.

Habár, bizonyos értelemben pontosan azt tették, amit a legtöbb ember tudat alatt elvár a zsaruktól. Az Akadémián egy oktató azt mondta, hogy ennek a mítosz az oka. Olyan dolog volt ez is, mint a Mulcahy atya szindróma egy elbarikádozott túszszedés! szituációban. Ha valaki ejtett egy túszt, a zsaruk megpróbálták kitalálni, hogy mit csináljanak. Egészen addig így volt, amíg nem látták azt a mozit Mulcahy atyáról, mert utána már mind csak annyit mondtak: oké, hozok egy papot, elhozom a fickó szüleit, leteszem a fegyveremet, és bemegyek hozzá, hogy beszéljek a fejével. Aztán bement, és szétlövette a seggét. Mert megfeledkezett valamiről, és mert elhitte, hogy az életben is úgy kell csinálni, mint a moziban. Ugyanez a dolog igaz volt fordítva is, és az ember fokozatosan olyanná vált, amilyennek a moziban meg a TV-ben látta a zsarukat. Az olyan emberekre, mint Svobodov és Orlovsky, az olyanokra, akik egy másik országból jöttek át ide, még jobban hatott a média. Elég, ha az ember megfigyeli, hogyan öltözködnek. Már az is ezt bizonyítja.

Rydell egy zuhanyra vágyott. Egy forró zuhanyra. Elhatározta, addig fog alatta állni, amíg bírja, vagy amíg kifogy a melegvíz. Azután kilép, megtörölközik és felvesz valami vadonatúj, teljesen száraz ruhát. Abban a hotelszobában, amit Warbaby lefoglaltatott neki. Azután felkéret egy pár extra szendvicset, meg négy-öt üveg mexikói sört, ami olyan hosszú nyakú üvegben van. Olyat, amilyet L.A.-ben ittak. Azután leül, megfogja a távvezérlőt, és TV-t fog nézni. Talán éppen a Pácbakerült zsarukat. Aztán talán felhívja Sublettet, eldumálgat vele, és elmeséli neki ezt a nagy marhaságot, amiben itt, Észak-Kaliforniában volt része. Sublett mindig éjszakánként dolgozott, mert fényérzékeny volt, de ha esetleg éppen a szabadnapján hívja fel… Akkor meg biztos fent lesz, és éppen a filmjeit fogja nézni.

— Nézzen a lába elé… — A lány akkorát rántott a bilincsén, hogy majdnem elvágódott.

Egy oszlop volt előttük, amit a lány a másik oldaláról akart megkerülni.

— Hé! Bocs' — mondta Rydell.

A lány nem nézett rá. Rydell egyáltalán nem olyannak látta, aki egy borotvával képes egy pasas mellére ülni. és képes kihúzni a nyelvét a torkán. Persze, amikor megmotozták, Svobodov talált nála egy kerámiakést, plusz egy zsebtelefont. Meg az az átkozott szemüveg is nála volt, amit mindenki meg akart szerezni. Pontosan olyan volt, mint Warbabyé, csak ez tokban volt. Az oroszok nagyon megörültek neki, és rögtön biztonságba helyezték: Svobodov a golyóálló mellénye belső zsebébe dugta.

Rydell úgy érezte, a lány nem úgy fél, mint aki csinált valamit. Szünet nélkül az a rémület áradt belőle, amit egy zsaru már a harmadik munkanapján megismer. Ez az áldozatok félelme volt. Annak ellenére, hogy kerek perec bevallotta Orlovskynak, hogy lopta a szemüveget. Azt mondta, hogy előző este, a szállodában, egy partyn csinálta. Az oroszok egyetlen szóval sem említették meg a gyilkosságot, és arról a Blixről, vagy hogyishívjákról, az áldozatról sem beszéltek. Még lopást sem említettek. Aztán a lány megint arról kezdett beszélni, hogy valaki megölte Sammyt. Azt az ismeretlen Sammyt. Rydell úgy gondolta, talán éppen Sammy volt a német, de az oroszokat nem érdekelte a dolog. Befogatták vele a száját. A lány is elhallgatott; csak akkor förmedt rá, ha néha már majdnem elaludt járás közben.

A vihar elültével a híd kezdett visszatérni a normális életmenetéhez. Igaz, isten tudja milyen korán volt, és még nem sok ember bújt elő a vackából, hogy megvizsgálja a pusztítást. Itt-ott a lámpák is felgyulladtak, és egy páran söprögetni kezdték a vizet. Előbukkant egy-két részeg, meg egy pasas, aki igencsak be lehetett lőve, mert lyukat beszélt a saját hasába, és követni kezdte őket. Egészen addig ment utánuk, míg Svobodov elő nem rántotta a H K-ját, és hátra nem pördült, hogy megmondja neki, hogy kibaszott macsakakajává robbantja, ha nem húzza át a drogos seggét Oaklandba, oda, ahol előző nap volt, faszfej. A fickó perce megfordult. A szemei közben majd' kiestek a fejéből. Orlovsky kiröhögte.

Újabb kivilágított részhez értek. Rydell körülbelül ezen a helyen látta meg először Chevette Washingtont. Ahogy lenézett a lábára, Rydell felfedezte, hogy a lány is pontosan olyan fekete rohamosztagos bakancsot hord, mint az övé. Talpbetéteset.

— Hé — mondta. — Ez a legjobb topogó, mi?

A lány úgy nézett rá, mintha őrültnek tartaná. Rydell ekkor vette észre, hogy csorognak az arcán a könnyek.

Svobodov keményen Rydell jobb füle mellé szorította a H K csövét.

— Faszfej. Ne beszélgess vele!

Rydell a szeme sarkából Svobodovra nézett, aztán a pisztoly csövére. Várt, majd amikor úgy gondolta, hogy biztonságos, azt mondta, hogy rendben.

Ezután nem szólt a lányhoz, sőt, rá se nézett. Amikor úgy érezte, hogy már büntetlenül megteheti, Svobodovra pillantott. Elhatározta, ha majd leveszik róla a bilincset, padlóra küldi ezt a mocskot.

Abban a pillanatban, amikor az orosz elvette a füle mellől a fegyvert, Rydell felfedezett valamit a háta mögött. Nem volt valami nagy dolog, de később még az eszébe jutott: egy hosszúhajú, nagydarab, mocskos inget viselő fickót látott, aki egy alig egylábnyi széles ajtóból pislogott ki rájuk.

Rydellnek — sok emberrel ellentétben — semmi baja sem volt a feketékkel vagy az emigránsokkal. Tulajdonképpen ez is hozzásegítette ahhoz, hogy a nem túl fényes középiskolai bizonyítványa ellenére is bekerült az Akadémiára. Elvégeztettek vele egy csomó tesztet, és a végén megállapították, hogy nem rasszista. Valóban nem volt az, de nem azért nem, mert ez volt az elve. Egyszerűen nem látta értelmét, hogy az legyen. Rengeteg balhéval járt volna a dolog, hát miért lett volna az? Elvégre úgysem ment volna senki vissza oda, ahol annakelőtt élt, de ha mégis megtették volna, akkor többek között nem ehetett volna több mongol nyárson sült csirkét. Például. És mindenkinek a Pünkösdi Metált kellett volna hallgatnia. Különben is: az elnöknő is fekete volt.

Ennek ellenére, ahogy Chevette Washingtonnal átsétált a tankcsapda betontömbjei között, ahogy egymáshoz bilincselt kezeik olyan ostoba első randis ritmusban lengtek, Rydellnek be kellett ismernie, hogy az utóbbi időben egy kicsit kezd elege lenni néhány feketéből és emigránsból. Eléggé megviselte Warbaby TV-prédikátoros melankóliája; Freddie-t egyre inkább annak tartotta, aminek az apja az első pillantásra nevezte volna: anyabaszó dumagépnek; ami pedig Svobodovot és Orlovskyt illette: a hozzájuk hasonló embereket a nagybátyja — az, amelyik belépett a hadseregbe — kődisznónak hívta.

Aztán meglátta Freddie-t, ahogy a Patriot elülső lökhárítóján pihenteti a seggét, és a fejhallgatójában szóló ritmusra bólogat, miközben az edzőcipői peremébe épített piros LED-ek megjelenítik azokat a dalszövegeket, vagy miket. Az esőt biztos a kocsiban vészelte át, mert pisztolymintás inge és bő sortja még csak nem is volt nedves.

Aztán ott volt Warbaby, a hosszú kabátjában. A kalapját egészen a VF szemüvegéig lehúzta. Úgy nézett ki, mint egy botra támaszkodó fridzsider.

Aztán ott állt az oroszok szürke, jelzés nélküli cirkálója, szemben a Patriottal. A páncélozott kerekei, meg a grafitlökhárítói mindenkinek odaüvöltötték, hogy zsaruké a kocsi, akit csak érdekelt. És Rydell látta, hogy pár embert tényleg érdekelt a dolog: néhány hídlakó a betontömbök, meg az ütött-kopott büfékocsik mellől leste, mi fog történni. Kiskölykök, egy pár mexikói kinézetű nő — a fejükön levő hajháló elárulta, hogy ételkészítéssel foglalkoznak —, néhány keménynek látszó, sáros munkásruhát viselő, lapátok és seprűk nyelére támaszkodva álldogáló srác. Csak néztek, de az arcuk olyan óvatosan közömbös volt, mint minden kíváncsié, aki a munkájukat végző rendőröket figyeli.

Az oroszok kocsijának anyósülésén összekuporodva, felhúzott térdekkel ült valaki.

Az oroszok Rydellt és a lányt szorosan közrefogva elindultak a kocsik felé. Rydell érezte, hogy idegesíti őket a tömeg. Nem lett volna szabad így itthagyniuk a kocsijukat.

Svobodov járás közben recsegett — vagyis nem ő, hanem az inge alatti testpáncél, amit Rydell már abban a koszos kis büfében felfedezett. Svobodov egy Marlborót szívott, és sziszegve kék füstfelhőket eregetett A fegyverét már eldugta valahova.

Egyenesen Warbabyhez mentek. Freddie úgy vigyorgott, hogy Rydell a legszívesebben belerúgott volna, de Warbaby éppen olyan szomorú volt, mint mindig.

— Vegyék le ezt a kibaszott bilincset — mondta Rydell Warbabynek, és Chevette Washington karját maga után rántva felemelte a kezét.

A tömeg csak ekkor látta meg a bilincset. Mormogás, és hangok hallatszottak. Warbaby Svobodovra nézett.

— Megszerezte?

— Itt van. — Svobodov megérintette a ködharapója mellrészét.

Warbaby bólintott, és Chevette Washingtonra, majd Rydellre nézett.

— Akkor jó. — Orlovsky felé fordult. — Vegye le a bilincset. Orlovsky megfogta Rydell csuklóját, és belecsúsztatott egy mágnescsíkot a bilincsen levő lyukba.

— Szálljon be a kocsiba — mondta Warbaby Rydellnek.

— Nem olvasták fel a lánynak a jogait — mondta Rydell.

— Szálljon be a kocsiba. Maga sofőr. Elfelejtette?

— A lányt most letartóztatták, Mr. Warbaby? Freddie felkuncogott.

Chevette Washington Orlovsky elé emelte a csuklóját, de az orosz elrakta a mágnescsíkot.

— Rydell — mondta Warbaby. — Szálljon be az autóba. Itt elvégeztük a munkánkat.

Kinyílt a szürke kocsi ajtaja. Egy férfi szállt ki. Fekete cowboycsizmát, és hosszú, fekete esőkabátot viselt. Homokszínű, nem túl hosszú haja volt. Az arcán mély mosolyráncok futottak végig — mintha valaki a képére véste volna őket. Világos szemek. Aztán elmosolyodott. A mosoly kétharmadrészt ínyből, egyharmadrészt fogakból állt. A sarkában arany csillogott.

— Ez ő! — mondta Chevette Washington rekedten. — Ő ölte meg Sammyt!

A nagydarab, hosszúhajú fickó, a piszkos inges, az, akit Rydell már a hídon észrevett, a következő pillanatban egy biciklivel belehajtott Svobodov hátába. De nem ám olyan szokványos biciklivel csinálta, hanem egy régi, rozsdás, kontrafékes járgánnyal, aminek az elejére egy nehéz acélkosár volt hegesztve. A bringa és a kosár legalább száz fontot nyomhatott, meg még százat a kosárba pakolt fémkupac, ami telibe kapta Svobodovot. Svobodov végighasalt a Patriot motorházán. Freddie úgy ugrott félre, akár egy leforrázott macska.

A hosszúhajú Svobodov, meg a ráhullott fémdarabok tetején landolt. Megmarkolta az orosz füleit, és elkezdte a motorháztetőhöz csapdosni az arcát. Orlovsky előrántotta a H K-ját. Rydell látta, hogy Chevette Washington lehajol, kihúz valamit a bakancsa szárából, és Orlovsky felé hajítja. A tárgy, ami úgy nézett ki, mint egy csavarhúzó, Orlovsky páncéljához koppant, de éppen abban a pillanatban billentette ki az egyensúlyából, amikor meghúzta a ravaszt.

A világon semminek nincs olyan hangja, mint egy automata, lebegő töltényűrös fegyverből kivágódó hüvelynélküli lőszernek. Nem olyan a hangja, mint a géppisztolyé, inkább egy dobhártyarepesztő, elnyújtott huhogásra emlékeztet.

Az első golyó semmit sem talált el. Chevette Washington rácsimpaszkodott az orosz fegyvert markoló karjára. Orlovsky megpróbálta a lány felé fordítani a pisztoly csövét. A második lövedék a tömeg irányába szállt el. Az emberek felüvöltöttek, és felkapták a gyerekeket.

Warbaby úgy eltátotta a száját, mintha nem hinne a szemének.

Amikor Orlovsky újra megpróbálta felemelni a fegyvert, Rydell éppen a háta mögött állt. Aztán… Nos, megint bekattant neki valami.

Egy oldalrúgással belebombázott Orlovsky lábába — három hüvelyknyivel a térde alatt találta el. Ahogy az orosz összerogyott, a harmadik lövedék majdnem egyenesen felfelé zúgott el.

Freddie megpróbálta lefogni Chevette Washingtont, de amikor meglátta a kezében a csavarhúzót, két kézre kapva maga elé tartotta a laptopját. A csavarhúzó átdöfte a szerkentyűt. Freddie felüvöltött, és elejtette.

Rydell elkapta a bilincs végét, az a karikát, ami az ő csuklóján volt, és megrántotta.

Kinyitotta a Patriot első utasajtaját, és behúzta maga után a lányt. Ahogy átcsúszott a sofőrülésbe, elsőosztályú kilátása nyílt a hosszúhajúra, meg Svobodov véres arcára, amit a fickó megállás nélkül a kocsihoz csapdosott. A sok rozsdás szemét minden egyes ütésnél felemelkedett egy kicsit a motorháztetőről.

Kulcs. Gyújtás.

Rydell látta, hogy Chevette Washington telefonja, meg a VF szemüveg tokja kicsúszott Svobodov mellényének zsebéből. Leeresztette az ablakot, és kinyúlt. Valaki lelőtte Svobodovról a hosszúhajút: bumm, bumm, bumm; Rydell rükvercbe kapcsolt, és közben meglátta a fickót, aki a kiszállt a zsarukocsiból. Két kézzel markolt egy kis pisztolyt. Éppen úgy, ahogy az FTH órákon tanulták. A Patriot hátulja beleütközött valamibe. Svobodov egy felhőnyi rozsdás lánccal, és csavarodott csődarabbal körülvéve lerepült a motorháztetőről. Chevette Washington megpróbált kiugrani a kocsiból, ezért Rydellnek fél kézzel kellett kormányoznia. Egyenesbe hozta az autót, és visszarántotta a lányt.

Ahogy a széles mosolyú fickó felé fordult, a lány felőli ajtó becsapódott. A pasas biztos rájuk lőtt volna, ha nem kellett volna olyan gyorsan félreugrania.

A Patriot beletoccsant egy mély pocsolyába, és kis híján beleütközött az egyik épület mellett álló narancsszínű kukásautó hátuljába.

Rydell belenézett a visszapillantó tükörbe. A híd hínárba burkolt lényként magaslott mögöttük, az ég már szürkült fölötte, és előtte pedig ott állt Warbaby.

Warbaby előrelépett merev lábával, még egyet lépett, majd nyújtott karral felemelte a botját, és úgy mutatott rá a Patriot-ra, mintha egy varázspálcát, vagy ilyesmit tartana a kezében.

A Warbaby botjából kilövődő valami kivitte a Patriot hátsó ablakát. Rydell jobbra kapta a kormányt, de olyan hirtelen, hogy a kocsi majdnem felborult.

— Jézus! — Chevette Washington hangja olyan volt, mintha álmában beszélne. — Mit csinál?

Rydell nem tudta, de már fejest ugrott a dologba.