Virtuálfény

33. Notebook

rizs

mosogatószivacs

seprű

tisztító folyadék

hálózsák

tüzelőolaj

olaj/tömítőgyűrű

„Most alszik. Currys rizs a thai büféből. Kérdezi, hova ment a lány. Válasz: Fontaine beszélt vele, de ő sem tudja, hol van, és miért van ott. A pisztoly a polcon. Irtózom megérinteni (hideg, nehéz, olajszagú, a csöve oldalán és a forgótár rovátkáiban a sötétkék festék ezüstszürkévé kopott). ('SMITH WESSON'. Thomasson.) Ma este újra Shapelyről beszélt.”

„Ahogy azzá tették, amivé, Iszkiri, az is egy szomorú szar. Szar az egész, ahogy van. Az embernek mindig eszébe jut, hogy ezek az átkozott vallások hogy maradnak meg ilyen sokáig, meg hogy egyáltalán hogy kezdődtek el. Lehet, hogy egy nap ő is vallás lesz, azok az őrült faszfejek embereket ölnek megérte — vagy legalábbis azt mondják, hogy érte teszik. Régebben azok a Keresztrefeszített Jézus népek sohasem beszéltek, csak hétfőnként, mert ez volt az a nap, amikor egy lapátnyival kimélyítették a saját sírjukat, Iszkiri. Apránként ástak, egészen addig, amíg azt nem gondolták, hogy az egyiküket megszállta a szentlélek. Akkor aztán elintézték az illetőt, azokkal a speciális krómkarmokkal, amiket mind maguknál hordtak egy bőr nyakszütyőben, tudod, azokat meg egy még meg nem született bárány bőréből csinálták. A pokolba, azt kellene mondanod, hogy ezek őrültebbek voltak, mint azok, akik elkapták Őt, Iszkiri. Különben ezek végleg elintézték magukat: 1998. után már nem is maradt belőlük egy sem.”