Virtuálfény

22. Subadub

Nem tudta, ki kapta el, de rúgta, ütötte-vágta. Ám hiába csapkodott hátrafelé a lépcsőn, a férfi olyan messzire eltartotta magától, hogy nem érhette el. A lépcsősor tetején kis híján mindketten elvágódtak.

Aztán felért a fedélzetre, és a kevéske fénynél rábámult a gyerekjáték-színű plasztik géppisztolyra. Egy másik nagydarab, esőkabátos fickó tartotta a kezében. Ennek nem volt kalapja; nedves haja a fejére tapadva keretezte túlságosan feszes bőrű arcát.

— Ereszd el a lányt, faszfej — mondta a géppisztolyos. Olyan akcentusa volt, mint a régi rémfilmekben a szörnyeknek. Chevette még alig nyerte vissza az egyensúlyát, amikor az, aki elkapta, végre eleresztette.

— Faszfej — mondta a géppisztolyos pasas, de úgy ejtette ki a szót, mintha az mondaná, hogy baktej. — Meg ne mozdulj!

— War… — mondta az a férfi, aki elkapta őt, majd előredőlt, és köhögni kezdett. — …baby. — Felegyenesedett, megdörzsölte a bordáját, és őrá nézett. — Jézus, baszd meg, te aztán tudsz rugdosni. — Amerikaiasan beszélt, de nem úgy, mint a nyugati partvidéken lakók. Egy olcsó nylondzseki volt rajta. A dzseki egyik ujja elszakadt, a váll részén valami fehér, bolyhos anyag lógott.

— Nehogy megmozdulj… — A plasztikgéppisztoly a fickó arcára mutatott.

— War-baby, War-baby — mondta a pasas. — Warbaby küldött ide, hogy kapjam el a lányt. Ott parkol a kocsija azoknál a tankcsapdáknál, és most arra vár, hogy vigyem ki neki a csajt.

— Arkagyij… — A lépcsőn, a fickó mögött, aki elkapta, megjelent a műanyagkalapos. Egy infraszemüveg volt rajta; azok a vicces csőszerű lencsék túlnyúltak a kalapja peremén. Egy olyan tárgyat tartott a kezében, ami nagyon hasonlított egy kis aerosolos flakonra. Mondott valamit azon a másik nyelven. Talán oroszul beszélt? A kis flakonnal a kezében lemutatott a lépcsőn.

— Ha egy ilyen zárt helyen paprikagázt használ — mondta az a férfi, aki elkapta —, egy csomó embernek baja esik. Permanens idegproblémáik lesznek.

A feszes arcú férfi úgy nézett rá, mintha egy kavics alól előbújó férget látna.

— Te vagy a sofőr, igaz? — kérdezte, és intett a kalaposnak, hogy tegye el az a flakonos izét.

— Együtt kávéztunk. Vagyis, maguk teát ittak. Svobodov, igaz?

Chevette látta, hogy a feszes arcú őrá néz. Mintha nem örült volna annak, hogy meghallotta a nevét. Chevette szerette volna megmondani neki, hogy csak annyit hallott, hogy subadub. Ez pedig nem lehet név, igaz?

— Miért kaptad el a lányt? — kérdezte a feszes arcú, a Subádub.

— A sötétben megléphetett volna, nem? Nem tudtam, hogy a partnerének van éjszemüvege. Különben Warbaby küldött. Nem mondta, hogy maguk is itt lesznek. Tulajdonképpen azt mondta, maguk nem fognak kijönni ide.

Chevette érezte, hogy a kalapos a háta mögé lép, és hátracsavarja a karját.

— Eresszen el…

— Hé — mondta a férfi, aki elkapta. — Ezek az emberek rendőrtisztek. San Francisco-i rendőrség, gyilkossági csoport. Rendben?

Subadub felszisszent.

— Faszfej!

— Zsaruk? — kérdezte Chevette.

— Persze, hogy azok. — Subadub dühösen felhorkant.

— Arkagyij, menjünk. Ezek a mocskok ott lent, megpróbálhatnak ránktámadni… — A kalapos levette az éjszemüvegét, és toporogni kezdett, mintha vizelnie kéne.

— Hé — mondta Chevette —, valaki megölte Sammyt. Ha maguk zsaruk, akkor hallgassanak meg! Az az ember megölte Sammy Salt!

— Ki az a Sammy? — kérdezte a tépett dzsekis.

— Együtt dolgoztunk. Az Allied-nél. Sammy DuPree. Sammy. Lelőtték.

— Ki lőtte le?

— Rydell! Kuss, baszd meg! — Huss, 'szd meg.

— Ez a lány éppen arról beszél, hogy információi vannak egy feltételezett gyilkosságról, és maga rám szól, hogy kussoljak?

— Igen. Rádszóltam, hogy kuss, baszd meg. Warbaby. Ő majd elmagyarázza.

Chevette érezte, hogy a karja úgy hátra van tekerve, hogy mindenképpen a férfiakkal kell mennie.