Titánok útja

A hírnök

John Eye szeme előtt színes körök ugráltak, és mintha messziről jöttek volna, úgy jutottak el hozzá Ró kegyetlen, dermesztő szavai:

— Megajándékozlak az élettel, te szánalmas mikroba! Itt van, nesze, a te csillagrakétád — repülj haza, ha tudsz! És hadd repüljön veled együtt a hír is, hogy a világmindenség összes zugában győzedelmeskedik majd a mindenható diktátor akarata. Nincs szükség tudományra, törvényekre, szellemre. Mindent felvált a tiszta értelemnek alárendelt, halhatatlan gépek világa! Eredj, és vésd jól az emlékezetedbe szavaimat!

Ró, miután befejezte mondókáját, eltűnt. Az ibolyakék spirálok ismét erősebben villogtak. John Eye tehetetlenül nézett körül. Észrevette a csillagrakétát. Megengedték volna, hogy elrepüljön? Semmit sem értett az egészből. John Eye megpróbált odabotorkálni az „Értelemhez”, de a lábai nem engedelmeskedtek. Ekkor odaúsztak hozzá azok a gépek, amelyek Georgijt elhurcolták, megragadták hóna aljánál fogva, és a csillagrakétához vonszolták. Gyorsabban! Bár minél előbb érne már véget ez a lidérces álom! Nem, ez nem lidérces álom! John Eye a bőrével, minden idegszálával érezte a gépkarok hideg szorítását. A navigátor Georgij felé fordította fejét, aki mozdulatlanul állt a gyönyörű asszony, a vasdiktátor alkotója mellett. Isten veled, barátom! Isten veled, parancsnok!

A gépek belökték John Eye-t a csillagrakéta nyílásán, és visszatértek a helyükre. A nyílás automatikusan bezárult. És ekkor féktelen düh lobbant fel az űrhajós szívében. Gyorsan az irányító kabinba sietett, és a pulthoz rohant. Megfizet, most azonnal! Megsemmisíti a sugárzóval az átkozott diktátort, a szörnyeteg Rót, és ezt az egész gépcsapatot.

John Eye bekapcsolta a televíziós vevőkészüléket. De mi az, mi történik? Körülötte a csillagos égbolt, a bolygó messze alant marad, és a kék csillag is — a rendszer napja — gyorsan távolodik, és beleolvad a Kozmosz homályába. Mit jelent mindez? Hiszen még be sem kapcsolta a hajtóművet! De ebben a szempillantásban valamiféle repülő szerkezetek jelentek meg a periszkópokban, amelyek lassan kezdtek elmaradozni az „Értelem” testétől… John Eye megértett mindent. Ró előrelátóan eltávolította a csillagrakétát bolygójának környezetéből. Ezt a feladatot szolgái, ezek a repülő szerkezetek hajtották végre.

A navigátoron hirtelen halálos kimerültség hatalmasodott el. Szinte öntudatlanul nyúlt a pulthoz, ekkor a rakéta megremegett, és a hajtóművek vad ütemben munkához láttak…