Halálvilág 1

2. fejezet

A robotpénztáros a bankban felvinnyogott, mintha áramütés érte volna, amikor Jason becsúsztatott egy bankót, és egy felirat villant fel, amely közvetlenül Wain alelnökhöz irányította. Wain átlagos bankár volt, akinek kigúvadt a szeme, és arcszíne szürkére váltott, amikor megpillantotta a köteg bankjegyet.

— Nálunk… kívánja letétbe helyezni ezeket? — kérdezte, miközben nagyot nyelt, s ujjai önkéntelenül rángatóztak.

— Ma még nem — felelte Jason. — Ezekkel fizettek ki egy régi tartozást. Lenne szíves ellenőrizni a hitelességüket, és felváltani őket. Ötezresekbe, ha lehet.

Dagadozó belső zsebekkel távozott a bankból. A bankjegyek valódinak bizonyultak, s Jason most úgy érezte magát, mint egy sétáló pénzverde. Életében most először érezte kényelmetlenül magát ekkora pénzösszeg birtokában. Leintett egy elhaladó helitaxit, és egyenesen a Casinóba ment, ahol biztonságban lesz. Egy darabig.

A Cassylia Casinó a közeli csillagrendszerek játszóterének szerepét töltötte be. Jason most látta először, noha a típusát jól ismerte.

Felnőttéletének nagy részét ehhez hasonló kaszinókban töltötte más világokon. A decor eltér ugyan, de a lényeg mindig ugyanaz.

Nyilvánosan a szerencsejáték és a társasági élet egy színtere — ám a színfalak mögött fellelhető az összes létező bűn forrása. A téteket elméletileg nem korlátozzák, de ez csak bizonyos fokig igaz. Amikor a ház igazán veszíteni kezd, a becsületes játék azon nyomban véget ért; és a nagy nyertes jól teszi, ha minden lépésére ügyel. Viszont Jason dinAlt nem egy alkalommal játszott már hasonló körülmények között. Körültekintően járt el, de nem nagyon aggódott.

Az étterem szinte teljesen üres volt, és a majordomo sietve rohant az elegáns ruhájú idegen elé. Jason szikár volt, sötét, és járása határozottságról, magabiztosságról árulkodott. Inkább nézett ki egy hatalmas vagyon örökösének, semmint egy hivatásos szerencsejátékosnak. A megjelenés igen fontos, és ő ügyelt is rá. Az étel remekül nézett ki, és a bor csodálatosnak bizonyult. Miközben a levesre várt, kurta és lelkes szakmai beszélgetésbe elegyedett a borospincérrel, aztán élvezte az ízeket.

Komótosan evett, és a hatalmas étterem megtelt, mielőtt ő befejezte volna. Egy hosszú szivar mögül figyelte a műsort, s ezzel agyonütött még némi időt. Amikor végül átsétált a játékszalonba, az már dugig megtelt, s élettől nyüzsgött.

Lasssan körbejárt a helyiségben, s elszórt pár ezer dollárt. Alig figyelt oda a játékra, inkább érezni próbálta. Az összes játék tisztességesnek tűnt, és úgy tűnt, egyik eszközt sem befolyásolják.

Persze ezen elég gyorsan változtathatnak, gondolta. Általában nem szoktak beavatkozni; a ház százaléka elég nyereséget szolgáltat.

Egyszer megpillantotta Kerket a szeme sarkából, de a férfi nem nézett felé. A nagykövet folyamatosan kisebb-nagyobb összegeket veszített az ezüsthetesen, és ügy tűnt, türelmetlen. Valószínűleg arra várt, hogy Jason komolyan játszani kezdjen. Elmosolyodott, és lassan tovasétált.

Jason a kockaasztalnál telepedett le, mint rendszerint. Ez a legbiztosabb módja, hogy kisebb összegeket nyerjen. És amikor érezni kezdem a játékot, megkopasztom a kaszinót! Ez volt az ő titka, az erő, amely segítségével szüntelenül nyert — és amely mindig lehetővé tette számára, hogy bankot robbantson, és gyorsan lelépjen, mielőtt a bérelt orgyilkosok lecsaphatnának rá, hogy visszavegyék a pénzt.

A kocka hozzá került, és ő minden rásegítés nélkül dobott egy nyolcast. A tét alacsony volt, és ő óvakodott attól, hogy heteseket dobáljon. Ezzel is nyert, és továbbadta a kockát.

Elüldögélt ott, gépiesen rakosgatta a jelentéktelen téteket, miközben a kocka körbejárt az asztalnál, s az erőn gondolkodott. Mókás, hogy ennyi dolgos év után még mindig alig tudunk valamit a “psi”-ről.

Képezik az embereket egy darabig, fejlesztik az ügyességüket egy kicsit — de ez minden.

Ma este erősen érezte, tudta, hogy a zsebében lapuló pénz, serkentő hatással van rá, s ez segíteni fog az áttörésben. Félig lehunyt szemmel vette át a kockát — és hagyta, hogy a tudata finoman megcirógassa a bemélyesztett pontok mintáját. Aztán dobott, és rámeredt a hetesre.

Összejött.

Erősebben, mint bármikor ez idáig. A dollármilliók súlya megtette a hatását. Az egész világ körülötte élesen és tisztán rajzolódott ki, és a kocka teljesen a hatalmába került. Fillérre tudta, mennyi pénz lapul a többi játékos tárcájában, és pontosan ismerte a mögötte ülő kártyások kezében levő lapokat.

Lassan, megfontoltan növelte a tétet.

Nem kellett különösebben koncentrálnia a kockákra; azok elgurultak, s megültek, mint a betanított kutyák. Jason kihasználta az időt, és a játékosok meg a krupié pszichéjére koncentrált. Majdnem két órába telt, mire hétszázezer dollár nyereség gyűlt össze előtte. Aztán érzékelte, ahogy a krupié jelez, hogy valaki nagyon nyer. Megvárta, amíg az éles szemű figyelő odasétál, hogy nézze a játékot, aztán megrázta a kockát, minden nyereségét feltette rá — és egyetlen dobással az egészet elvesztette. Az alkalmazott boldogan elmosolyodott, a krupié megnyugodott — és Jason a szeme sarkából látta, hogy Kerk feje egy pillanat alatt belilul.

Jason verejtékezve, sápadtan, enyhén remegő kézzel kigombolta a zakóját, és borítékban egy köteg bankjegyet vett elő. Ujjával feltörte a pecsétet, és két bankót az asztalra dobott.

— Játszhatnánk felső határ nélküli tétekkel? — kérdezte. — Szeretném… visszanyerni egy kevés pénzemet.

A krupié most alig bírta elfojtani a mosolyát, a ház emberére pillantott, aki gyors igent biccentett. Azt hiszik, hogy balek, és meg tudják kopasztani. Egész este a tárcájából játszott; most pedig elővett egy lezárt borítékot, hogy megpróbálja visszanyerni a veszteségét. A boríték ráadásul vaskos is, és valószínűleg nem az ő pénze. Nem mintha a ház ezzel bármit is foglalkozna. Számukra mindegy, kitől jön a pénz. A játék igen nyugis hangulatban folytatódott a kaszinóban.

És Jason épp ezt akarta. Amennyire csak lehetséges, meg kell kopasztania őket, mire valaki rádöbben, hogy baj van. Most kezdődik a kemény játék, s azt akarta, hogy olyan sokáig tartson, ameddig csak lehetséges. Simán nyerni nem könnyű, s a psi erő ugyanolyan gyorsan elenyészhet, mint ahogy jött. Fordult már elő ilyesmi.

Most már a ház ellen játszott; a két másik játékos kiszállt, s kis tömeg tolongott a háta mögött, hogy lássa, mi történik. Miután vesztett és nyert egy keveset, elkezdett természetes heteseket dobálni, és az aranyszínű zsetonok halma előtte egyre növekedett.

Durván egymilliárdra becsülte az összeget. A kocka még mindig engedelmeskedett az akaratának, bár Jason most már verejtékezett az erőfeszítéstől. Teljes eddigi nyereményét felrakta, s a kockáért nyúlt.

A krupié azonban gyorsabbnak bizonyult, és elhalászta előle.

— A ház új kockát kér — jelentette ki rekedten.

Jason felegyenesedett, megtörölte a kezét; örült a pillanatnyi szünetnek. A ház már harmadjára kért új kockát, hogy megtörje a nagy nyerési sorozatot. Ez jogukban áll. A szúrós tekintetű alkalmazott kinyitotta a tárcáját, és találomra kiválasztott egypár kockát. Feltépte a műanyag zacskót, és a kockákat az asztalra vetette, Jackson elé. Egy természetes hetesre fordultak, s Jason elmosolyodott.

Ám amikor magához vette a kockákat, a mosoly lehervadt az arcáról.

A kockák átlátszóak voltak, remek készítésűek, minden oldalon kiegyensúlyozottak — és ólmozottak.

A kocka öt oldalán a pontok valami nehézfémből készültek, valószínűleg ólomból. A hatodik oldalon viszont vas alkotta a pontokat. Mindaddig teljesen normálisan fog gurulni, míg mágneses tér nem befolyásolja — márpedig egy elektromágnes helyezkedik el az asztal alatt. Észre se vette volna az eltérést, ha nem a tudatával vizsgálja meg a kockát. De mit lehet tenni ellene?

Lassan rázogatta, s közben körbepillantott az asztalnál. Megtalálta, amit keresett. Egy hamutartó mágneses aljjal, mely az asztalhoz rögzítette. Jason abbahagyta a kocka rázását, töprengve rájuk meredt, majd felragadta a hamutartót. A tenyerébe vette az alját.

Amikor felemelte a hamutartót, egyhangú kiáltás tört fel mindenfelől. A kockák ráragadtak az aljára, s le sem akartak esni.

— Szóval ezek tisztességes kockák? — kérdezte.

Az alkalmazott, aki a kockát adta, gyors mozdulattal a nadrágzsebe felé nyúlt. Jason volt az egyetlen, aki látta, mi történt ezt követően. A kezet nézte, s ő is a pisztolya markolata felé kapott.

Ahogy a férfi keze a zsebbe mélyedt, egy kéz nyúlt ki a tömegből mögüle, és megragadta a csuklóját. Roppant, szögletes méretéből ítélve Jason sejtette, kinek a keze az. A vaskos hüvelyk — és mutatóujj megszorította a fickó csuklóját, aztán már el is tűnt. Az alkalmazott élesen felsikoltott, és előrántotta kezét, mely akár valami kesztyű, lógott a törött csuklócsontokon.

Mivel Jason látta, hogy van, aki védelmezze, ismét a játékra koncentrált.

— Visszakaphatnám az előbbi kockákat? — kérdezte csendesen.

A krupié kábán lökte oda neki. Jason sietve rázta és dobta. Mielőtt azok az asztalt érintették volna, rádöbbent, hogy képtelen irányítani a mozgásukat — a kellemes psi erő elenyészett.

A kockák tovagurultak. Héten állapodtak meg.

Miközben az elétolt zsetonokat számolgatta, arra gondolt, hogy ez az egymilliárd is igen szép nyereség. Ezzel már le lehetne lépni — csakhogy ez még nincs meg a hárommilliárd, amennyire Kerknek szüksége van. Nos, ennyivel kell beérnie. Ahogy a zsetonok felé nyúlt, elkapta Kerk tekintetét, és látta, hogy a férfi határozott nemet int a fejével.

— Lovagoljuk meg a szerencsét! — lehelte Jason beletörődötten. — Még egy dobást!

Megfújkálta a kockákat, fényesítgette őket a zakója ujján, és nem bírta felfogni, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe. Milliárdok múlnak egyetlen dobáson. Számos bolygónak ennyi az éves bevétele.

Kizárólag azért játszhat meg ekkora tétet, mert a bolygó kormányának érdekeltsége van a kaszinóban. Jó alaposan megrázogatta, próbálta hatalma alá vonni, de nem sikerült — így hát elvetette.

Minden más abbamaradt a kaszinóban, és az emberek székekre, asztalokra álltak, hogy lássák. A tömeg felől egy pisszenés sem hallatszott. A kocka hangos zörgéssel csapódott a posztóval bevont asztalhoz a hirtelen beállt csendben.

Egy ötös meg egy, egyes. Hat. Még semmi sincs veszve. Jason magához vonta a kockákat, beszélt hozzájuk, elsuttogta az összes ősi varázsigét, amit csak ismert, aztán újra dobott.

Öt dobásba került, mire összejött a hatos.

A tömeg vele együtt sóhajtott fel, és mindenki egyszerre kezdett beszélni. Jason le akart állni, venni egy mély lélegzetet, de tudta, hogy nem lehet. A pénz elnyerése csak a munka részét képezi — le is kell lépni azzal. Mint mindig. Egy pincér haladt el mellette, italokkal megrakott tálcával. Jason megállította, és egy százast dugott a csikkzsebébe.

— Az italt én állom! — kiáltotta, miközben leemelte a tálcát a pincér tenyeréről. A gratulálók gyorsan eltüntették a poharakat, s Jason a tálcára halmozta fel a nyereményét. Nem fért rá az összes zseton, de Kerk máris a segítségére sietett egy második tálcával.

— Örömömre szolgálna, ha segítségére lehetnék, uram — mondta.

Jason ránézett, és nevetve bólintott. Most először látta közelről Kerket a kaszinóban. Egy laza, lila hálóinget viselt, mely alól valószínűleg egy műpocak domborodott. A köntös ujjai bőnek és lazának tűntek, így inkább látszott hájasnak, semmint izmosnak.

Egyszerű, de hatékony álcát viselt.

Izgatott segítőktől körülvéve vonultak a megrakott tálcákat cipelve a pénztár felé. Maga az igazgató fogadta őket, kényszeredett mosollyal az arcán. Még ez a mosoly is lehervadt, mire megszámolta a zsetonokat.

— Vissza tudna jönni reggel? — kérdezte. — Attól tartok, nem tartunk itt ennyi készpénzt.

— Micsoda?! — üvöltötte Kerk. — Nem akarnak fizetni neki? Bezzeg az én pénzemet milyen könnyen zsebre tették, amikor vesztettem!

Tessék fizetni!

A nézelődők, akik mindig örömmel látják, ha a ház veszít, egyetértően morogtak. Jason oldotta meg a dolgot.

— Belátó leszek. Adják ide az összes készpénzt, a többiről pedig csekket is elfogadok.

Ebből nem volt kibúvó. Az ujjongó tömeg figyelő tekintete előtt az igazgató egy borítékba vaskos bankjegykötegeket rakott, és írt egy csekket. Jason sietős pillantást vetett rá, és a belső zsebébe gyömöszölte. A borítékot a hóna alá szorítva megindult Kerk után az ajtó felé.

A szájtátó tömeg miatt nem volt gondjuk a főteremben, de alighogy kiléptek egy mellékbejáraton, két ember lépett eléjük, és elálltak az útjukat.

— Egy pillanat — kezdte az egyik, de nem maradt alkalma befejezni a mondatot. Kerk lassítás nélkül beléjük rohant, és azok szétrepültek, mint a száraz kórok. Kerk és Jason kirohantak az épületből, és sietve távolodtak.

— A parkolóba! — morogta Kerk. — Ott vár egy kocsi.

Amikor befordultak a sarkon, egy kocsi robogott feléjük. Mielőtt Jason kiránthatta volna a pisztolyát a tokjából, Kerk máris elé ugrott.

A karja felemelkedett, s a következő pillanatban a csúf mordálya már a kezébe ugrott. Egyetlen lövéssel kinyírta a sofőrt, a kocsi, oldalra fordult, és a falnak rohant. A másik két embert akkor lőtte le, amikor azok fegyverrel a kezükben kikászálódtak a kocsiból.

Ezt követően már senki sem állta útjukat. Kerk teljes sebességgel hajtott el a kaszinótól, tépett hálóinge lobogott a szélben, s a szakadt ruhaújj alól kilátszott a fekete mordály.

— Alkalomadtán — kezdte Jason — megmutathatná, miféle trükkel tudja ilyen villámgyorsan előkapni a fegyverét.

— Alkalomadtán — bólintott Kerk, és behajtott a belvárosba vivő alagútba.