Halálvilág 1

18. fejezet

Reggeli után közölte Rhesszel, hogy vissza akar menni a városba.

— Amikor már eleget láttál a barbár világból, visszamennél a barátaidhoz. Hogy segíts nekik végleg elpusztítani minket. — Rhes könnyed hangon beszélt, szavaiból mégis kicsengett a rosszhiszeműség.

— Remélem, ezt te sem gondolod komolyan — mondta Jason. — Tudod, hogy éppen az ellenkezőjét akarom. Azt szeretném, ha ez a polgárháború véget érne, és a te néped is élvezhetné a modern tudomány minden vívmányát. Mindent el fogok követni ennek érdekében.

— Ők sohasem fognak megváltozni — mondta Rhes komoran —, kár az idődet vesztegetni. De valamit meg kell tenned a saját és a mi biztonságunk érdekében. Véletlenül se áruld el, még csak ne is utalj rá, hogy beszéltél valaha grubberekkel.

— Miért nem?

— Miért? Azonnal megölnének. Bármit elkövetnek, nehogy feljebb emelkedhessünk, leginkább azt szeretnék, ha holtan látnának valamennyiünket. Gondolod, hogy életben hagynának, ha megtudnák, hogy kapcsolatba kerültél velünk? Azonnal rájönnének, hogy te egymagádban képes vagy megváltoztatni a bolygó erőviszoanyait. A közönséges városlakók azt hiszik rólunk, hogy olyanok vagyunk, mint az állatok. De a vezetőik tudják, hogy ez nem igaz. Ők tisztában vannak vele, mire van szükségünk, és mit akarunk. Talán még azt is sejtik, mit szeretnék kérni tőled. Segíts nekünk, Jason dinAlt. Menj vissza az aljas emberek közé, és hazudj nekik. Mondd azt, hogy sohasem beszéltél velünk, elbújtál a sziklák között, mi pedig rád támadtunk, kénytelen voltál lelőni néhányat közülünk, hogy megmenekülj. Majd egypár nemrég elhunyt társunkat odavisszük, hogy a történet hihetőbb legyen. De továbbra is óvatos maradj, ha hisznek is neked, egy darabig biztosan figyeltetni fognak. Azután mondd azt, hogy a munkádat befejezted, és el akarod hagyni a bolygót. Menj el békességben a Pyrrusról, és én megígérek neked bármit, ami létezik a világegyetemben. Minden, amit akarsz, a tiéd lesz. Hatalom, pénz — bármi. Ez egy gazdag bolygó. A városlakók érceket bányásznak és adnak el, de ezt mi is meg tudnánk csinálni, még jobban, mint ők. Hozz ide egy űrhajót, mindegy, a kontinens melyik részén száll le. Nincsenek városaink, de farmjaink mindenütt vannak, és megtaláljuk az űrhajót. Azután kiépíthetjük saját kereskedelmünket. Ez az, amit mindannyian akarunk, és amiért keményen fogunk dolgozni. De ehhez a te segítséged kell. Mindent megkapsz, amire szükséged van. Ezt vedd ígéretnek, és tudod, hogy mi mindig betartjuk az ígéreteinket.

A beszéd hevessége és mondanivalója mély hatással volt Jasonra.

Tudta, hogy Rhes igazat mond, és a bolygó ásványi kincsei az ő kezébe kerülhetnek, ha akarja. Néhány másodpercig gondolataiba merült, míg rájött, hogy ez csak félmegoldás lenne. Ha a grubberek hozzájutnának azokhoz a technikai eszközökhöz, amikre vágynak, első dolguk lenne, hogy a városlakókat megpróbálják elpusztítani.

Az eredmény egy véres polgárháború lenne, amelyben talán mindkét csoport megsemmisülne.

Jasonnak ennél jobb megoldást kellett találnia. Egy olyat, amely megszünteti a háborút az egész bolygón, és lehetővé teszi, hogy a két csoport békességben élhessen egymás mellett.

— Semmit sem teszek, amivel kárt okoznék nektek, Rhes, és minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek rajtatok — mondta Jason.

Rhest elégedettséggel töltötte el ez a válasz, nyilván saját szemszögéből értelmezte. A délelőtt hátralevő részét a kommunikátor mellett töltötte, hogy megszervezze az élelmiszerküldeményeknek a kereskedelmi helyre szállítását.

— A szállítmány készen áll, és már a jelzést is elküldtük. Holnap jön értük a kocsi, majd ott fogod várni. Mindent elrendeztünk, ahogy megbeszéltük. Naxa elkísér. A kocsik előtt kell a találkozóhelyre érned.