Halálvilág 3

6

Jason ösztönösen a pisztolya után kapott, de akkor eszébe jutott, hogy teljesen fegyvertelen.

— Úgy látszik, megint a hagyományos módon fogunk megküzdeni! — kiáltotta, és felkapott a földről egy vasrudat.

A harcosok egy vonalban közeledtek. Mindegyikük magának akarta megszerezni a dicsőséget. Jason mozdulatlanul várta őket.

Amint a lovasok elérték a felperzselt terület szélét, robbanás rázta meg a levegőt, és mindent elborított a korom meg por. Jason leeresztette a kezében tartott vasrudat. A port gyorsan elvitte a szél. Csupán egyetlen morop maradt talpon, amelyik tovább botorkált, majd néhány lépés után az is összerogyott. Gazdája kiugrott a nyeregből, és Jasonre vetette magát. De hiába vicsorgatta félelmetesen ritka fogait, hamarosan ő is elveszítette az eszméletét.

Jason azonnal rájött, hogy a bomba altatógázt juttatott a levegőbe. Visszatartotta lélegzetét, és odébb szaladt.

Mi történhetett? Az űrhajó elment, és nyilvánvalóan senki sem maradt itt. Gondolatai a kimerültségtől egyre tompábbá váltak. Azt hitte, álmodik, amikor a felkelő nap első sugarainál megpillantotta az űrsikló ezüstös törzsét, amint százméternyire a földre ereszkedett. A légzsilip ajtaja hirtelen felemelkedett, és Méta szaladt felé.

— Jól vagy? — kérdezte aggodalmas arccal.

— Még sohasem voltam ilyen jól — felelte Jason, földre ejtve a vasrudat. — Azt hittem, elmentetek, és megfeledkeztetek rólam.

— Tudod, hogy sohasem tennénk ilyet — mondta a lány, miközben ujjai végigfutottak Jason testén, kitapogatva az elszenvedett sérüléseket. — Nem tudtuk megakadályozni, hogy elvigyenek, pedig mindent elkövettünk. Sokukat elpusztítottuk, de egyre nagyobb erőkkel támadtak ránk.

Jason elképzelte a kegyetlen küzdelmet, és belátta, hogy valóban nem tehettek mást.

— Gyere az űrsiklóhoz! Ott sokkal biztonságosabb. — Átkarolta a férfi derekát, hogy segítse. Jason nem ellenkezett. — Biztosan erősítésért mentek, és hamarosan körülvesznek bennünket. Rendkívül jó harcosok. Kerk belátta, hogy támadásaik nem maradnak abba, és rajtad sem segít, ha itt maradunk. Azt hittük, meghaltál. De lehetetlennek tűnt, ha mégis életben vagy, hogy sikerül megszöknöd, és visszajutsz az űrhajóhoz. Amikor visszavertük a támadásukat, rejtett kamerákat és távvezérelt gázbombákat helyeztünk el a területen.

Azután felszálltunk, és az északi hegység egy fennsíkján ütöttünk tábort. Ott várakoztunk, és figyeltük a kamerákat. Amint észrevettelek, azonnal ide jöttem az űrsiklóval.

— Időben érkeztél, köszönöm.

Jason sietve felkapaszkodott a létrán, nehogy a lánynak kelljen felsegíteni. Azután végigment a folyosón, és bezuhant a másodpilóta ülésébe. Méta bezárta a légzsilip ajtaját. Amint biztonságban érezhették magukat, a lány feszültsége hirtelen feloldódott. Odasietett Jasonhez, és letérdelt mellé. Fejét lehajtotta, így a férfi nem láthatta az arcát.

— Vedd le magadról ezeket a vackokat — mondta végül. Lelökte a kalapot a földre, és beletúrt Jason hajába, majd ujjai megérintették a sebet. — Azt hittem, meghaltál… hogy sohasem látlak többé.

— És ez olyan nagy baj lett volna? — jegyezte meg a férfi.

A kimerültség eluralkodott egész testén, alig tudta nyitva tartani a szemét. Úgy érezte, Méta még sohasem volt ennyire közel hozzá.

— Igen, baj lett volna — suttogta a lány. Azután szenvedélyesen megcsókolta. Jason nem ellenkezett.

— Talán mert megszoktad, hogy itt vagyok körülötted.

— Nem erről van szó. Mindig sok férfi forgolódott körülöttem. Huszonhárom éves vagyok. A pyrruszi hajó pilótájaként számtalan bolygón jártam. Azt hittem, mindent tudok a világról, de tévedtem. Te sok új dologra megtanítottál. Amikor az az ember, Mikah Samon elrabolt, úgy éreztem, mindenáron meg kell keresselek.

Ez nem jellemző a pyrrusziakra. Nekik legfontosabb a város, és csak azután következnek az emberek. Bennem minden összezavarodott. Butaságokat beszélek?

— Nem — felelte Jason. Iszonyú erővel küzdött a tudatát elsötétítő kimerültséggel szemben. — Éppen ellenkezőleg. — Ujjaival megérintette a lány karját.

— Vajon miért érzek így?

Jason megpróbált elmosolyodni, de fájdalom hasított kicserepesedett arcába.

— Tudod, mi a házasság, Méta?

— Hallottam már róla. Társadalmi szokás egyes bolygókon, de pontosan nem tudom, mi az.

A műszerfalon felbúgott a vészjelző. Méta a monitorok képernyője felé fordult.

— Talán jobb is, hogy nem tudod — szólt Jason. Lehet, hogy sohasem lesz alkalmam elmondani. — Feje oldalra billent, és azonnal mély álomba zuhant.

— Még többen jönnek — jegyezte meg a lány, de nem kapott választ. Amint látta, hogy Jason elaludt, az üléshez szíjazta, azután hozzálátott a felszállást előkészítő műveletek végrehajtásához. Nem törődött vele, hány támadót pusztít el a hajtómű beindítása.

Amint az űrsikló megkezdte a leszállást, a lassulás felébresztette Jasont.

— Szomjas vagyok — nyalta meg kiszáradt ajkát —, és olyan éhes, hogy megennék nyersen egy moropot.

— Hamarosan megérkezünk, és Teca kezelésbe vesz — felelte Méta, miközben lassan levitte az űrsiklót.

— Ha ő is olyan körülményes, mint Brucco, akkor egyhetes altatóterápiát fog alkalmazni. Abból pedig nem kérek.

Néhány perc múlva kinyílt az ajtó, és Teca lépett a pilótafülkébe. Élénk mozgású, határozott jellemű fiatalember volt, aki mint orvos hihetetlen szakmai tudással rendelkezett.

— Nem akarok altatóterápiát — jelentette ki Jason. — Néhány glukóz- és vitamininjekció elegendő lesz.

— Ezt szeretem a pyrrusziákban! Hagyják, hogy az ember a saját konok feje szerint döntsön a sorsáról — jegyezte meg lelkesen Jason. A glukózoldatot tartalmazó infúziós palack a feje mellett himbálódzott, miközben kivitték az űrsiklóból.

Méta összehívta az expedíció vezetőit. Jason behunyt szemmel várta, hogy mindenki a tanácsterembe érkezzen.

— Ez a megbeszélés rendkívül fontos — fordult Tecához. — Adj valami szirupot a torkomra, és egy serkentő injekciót.

— Rendben van — felelte Teca, kinyitva orvosi táskáját.

— De figyelmeztetlek, hogy a serkentővel óvatosan kell bánni, mert a szervezeted felélte teljes energiakészletét. — Egy kisebb adagot mégis beadott Jasonnek.

— Máris jobban érzem magam — sóhajtott Jason, amint a serkentőszer szétáradt a testében. Tudta, hogy ennek még kárát fogja látni, de majd csak később. Most a megbeszélés a legfontosabb.

Amint mindannyian összegyűltek a teremben, Jason megkezdte beszámolóját.

— Néhány alapvető kérdésre választ kaptam az elmúlt napok során. Persze nem mindenre, de kiindulásnak talán elegendő lesz. Megtudtam, hogy amennyiben nem történnek gyökeres változások, sohasem fogunk bányatelepet létesíteni ezen a bolygón. Valami módon meg kell változtatnunk a kialakult szokásokat, szemléletmódokat, tabukat, mielőtt bármihez kezdenénk.

— Lehetetlen — vetette közbe Kerk.

— Talán az. De még mindig jobb megoldás, mint a fajirtás, ami a másik lehetőség. Több alternatíva nincs.

Jelenleg az a helyzet, hogy minden őslakót ki kellene irtanunk, mielőtt települést létesítenénk.

Kijelentését döbbent csend fogadta. A pyrrusziak tudták, mit jelent ez, hiszen valamennyien saját bolygójuk áldozatai voltak, melynek élővilága minden erővel ki akarta pusztítani őket.

— Nincs szándékunkban ilyesmit tenni — mondta Kerk, és a többiek is egyetértőén bólintottak. — De a másik lehetőség megoldhatatlannak látszik.

— Valóban? Mi most azért vagyunk itt, mert bolygónkon a külső nyomás összeroppantotta a társadalmi rendet. Minden a feje tetejére állt. Ezt itt sem lenne nehéz elérni, csupán alkalmazni kéne az ősrégi „Oszd meg, és uralkodj!” elvet.

— Ez valóban segíthetne rajtunk — jegyezte meg Rhes.

— Ha ismerteted velünk, amit a helybéli szokásokról megtudtál, kidolgozhatunk valamilyen taktikát.

— Hát nem mondtam még el? — kérdezte Jason, majd rájött, hogy valóban nem mondott még semmit a tapasztalatairól. A serkentők ellenére agya még mindig elég tompa volt. — Akkor hadd magyarázzam el! Az elmúlt napok során sikerült bepillantást nyernem az itteni életformába, majd hosszasan beszélgettem egy helybélivel. A kontinens lakossága kizárólag nomád pásztorkodással foglalkozik. Törzsekbe, klánokba tömörülnek, és mindegyik meghatározott területtel rendelkezik, amelyen belül folyamatosan vándorol. De a határvidékeken gyakoriak az összetűzések a terület birtoklásáért. Néha két-három törzs összefog, lemészárol egy másikat, és megosztoznak annak legelőterületén. De az ellentétek egy pillanatra sem szűnnek. Ennek a területnek a hadura Temuchin; ő pusztította el a John Társaság bányatelepét. A nomádok számára a legfőbb ellenséget a város és annak lakói jelentik. Régen a folyók mentén letelepedtek az emberek, és farmokat létesítettek.

Házakat építettek, megművelték a földet, állatokat tartottak, és egy idő után kerítéssel el rekesztették a szabad legelőket a nomádok elől. Azok pedig lerombolták a kerítéseket, és elpusztították a farmokat. A településsel szembeni gyűlöletük szinte ösztönössé vált.

Temuchian esküdt ellensége a városoknak. Ő a legfőbb problémánk. Amíg ő vezeti a törzset, nem tudunk letelepedni ezen a vidéken. Talán megpróbálhatnánk jobb belátásra téríteni, vagy más megoldást kell találnunk.

Meg kéne győzni őket arról, hogy nem akarjuk elvenni a legelőiket, csupán üzletet szeretnénk kötni velük. Bár nem hiszem, hogy ez sikerre vezetne. Egyre hevesebb rohamokat intéznének ellenünk, végül vissza kéne húzódnunk a hegyek közé…

— A visszavonulás vereséget jelent — mondta határozottan Kerk.

— Nem feltétlenül. Kereshetnénk egy megfelelő helyet a hegyek közt, amelyet nem lehet gyalogosan megközelíteni. Ott kiépíthetnénk egy erős bázist. Azután könnyűszerkezetes házakat építhetünk egy kisebb törzs területén, meleg vízzel, vécével, orvosi ellátással ellátva, majd rákényszerítjük a törzs lakóit, hogy ott éljenek.

Hamarosan belátják, hogy jobb körülmények között is lehet élni, mindenesetre továbbra is gyűlölni fognak minket, és mindenáron szökni próbálnak majd. Egy idő után elengedjük valamennyiüket. Állataikat és barbár felszerelésüket viszont megtartjuk.

— Mi a fenének? — kérdezte Méta.

— Azért, hogy saját nomád törzset alapítsunk. A pyrrusziak sokkal ügyesebbek és keményebbek, mint bármelyik törzs harcosai. Kerk vezetésével legyőzhetitek Temuchint, mire én visszajövök.

— Nem tudtam, hogy el akarsz menni — mondta meglepetten Kerk. A többiek arca is csodálkozást mutatott. — Mit tervezel?

— Vándorénekes leszek. Járom a falvakat, kikémlelek mindent, és előkészítem az érkezéseteket.