Halálvilág 3

19

Temuchin kivont karddal rontott be a sátrába. — Gyere elő! — kiáltotta. — A testőröm ájultan fekszik odakinn.

Gyere elő, különben megöllek!

Egy sötét ruhás alak lépett ki az árnyékból, és levette fejéről a csuklyát.

— Te…?! — suttogta döbbenten Temuchin, elejtve a kardját. — Nem lehetsz itt. A saját kezemmel öltelek meg.

Démon vagy…

— Azért jöttem vissza, hogy segítsek neked, Temuchin.

Új világot nyitok meg előtted, amelyet meghódíthatsz.

— Aki a Pokol Kapujából visszatér, az csak démon lehet… Egy dalnok azt állította, külhoni vagy, a pyrrusziak azt mondták, a törzsükhöz tartozol. Azután idejössz, és felajánlod a segítségedet.

— Gondolj rólam, amit akarsz. De hallgasd meg, amit mondani fogok.

— Nem! Ha meghallgatom, átkozott leszek! — Felkapta a kardját a földről. Jason sietve folytatta a mondandóját, mielőtt az életéért kellett volna harcolnia.

— A Pokol Kapuja egy barlangrendszerbe vezet, nem a pokolba, ahogy ti gondoljátok. Ezen a barlangrendszeren keresztül pedig el lehet jutni a mélyföldre. Meg tudom mutatni az utat. A barlangon át egész hadsereget vihetsz le a mélyföldre, amely elözönli a lenti világot. Itt uralkodsz a pusztán, de leigázhatsz egy újabb kontinenst.

És erre csak te vagy képes.

Temuchin leengedte a kardját, de szemei Jason arcát fürkészték.

— Te csak démon lehetsz, és én nem ölhetlek meg, mert ezt egyszer már megtettem. Te vagy az egyetlen, aki tudod, mennyire elfásultam. Uralom a pusztát, de már nem lelem benne örömöm. Nincsenek igazi, nagy csaták, újabb területek, amelyeket meghódítanék. Éjszakánként azokról a gazdag mélyföldi legelőkről, erdőségekről, a kanyargó folyókról álmodozom. Harcosaimat nem tudná megállítani sem a puskapor, sem a szervezett hadseregük.

Bárcsak eljuthatnék oda! Lerombolnám a városaikat, meghódítanám az egész kontinenst.

— Igen, megteheted ezt, nagy Temuchin, világok ura.

Temuchin az ajánlatot fontolgatta.

— Rendben van, elfogadom a segítségedet, démon, bár tudom az árát. De addig nem viheted el a lelkemet a pokolba, amíg mindent le nem igáztam.

— Nem vagyok démon, Temuchin.

— Ne nevettess. Én tudom legjobban az igazságot.

Amit a dalnokok énekelnek, az mind igaz. Csak én nem hittem benne eddig. Elfogadom az ajánlatodat. Nevezd meg a halálom módját és időpontját!

— Ezt nem tudom.

— Megértem, hogy nem akarod elárulni. A helyedben én sem tenném. De nem baj. Egyezséget kötöttünk: tiéd lehet a lelkem, de csak azután, hogy leigáztam a mélyföldet. Te pedig cserében hozzásegítesz ehhez.

— Meg fogod hódítani a mélyföldet…

— Többet ne mondj! Meggondoltam magam: nem akarom tudni, mikor ér el a végzet.

— Jól van, gondolj, amit akarsz. Csak adj mellém néhány ügyes embert, és megnyitom számodra az utat a mélyföld felé. Őket követheti az egész hadsereged. Le mernek majd ereszkedni?

Temuchin felnevetett.

— A pokolba is követnének engem, ha azt parancsolom nekik.

— Remek. Kezet rá!

— Miért ne! Előbb-utóbb úgyis a pokolba kerültem volna. Ezen az egyezségen én csak nyerhetek. Nem félek megszorítani egy démon hideg kezét.

Jasont bámulatba ejtette a fejedelem bátorsága.