Halálvilág 3

22

Rhes parányi figurának látszott az űrsikló mellett. Méta 20 G-s lassulással vitte a felszín fölé az űrhajót. Úgy érezte, nincs vesztegetni való idő.

— Mondj el mindent gyorsan! — sürgette Méta, amint az űrhajó földet ért.

— Nem sok mondanivalóm van. Temuchin megnyerte a háborút, és sorra elfoglalta a városokat. Az itteni emberek nem tudtak ellenállni félelmetes hordájának. Az utolsó csata után ide jöttem, mivel nem szerettem volna, ha a hüvelykujjam valamelyik nomád övét díszítené. De mi történt a Pyrruszon?

— Teljes pusztulás… — mondta szomorúan Kerk. — A város megsemmisült lakóival együtt.

Rhes nem tudta, mit mondjon. Inkább másra terelte a szót.

— Jason rádióüzenetet adott le, amelyben azt mondta, hogy mi győztünk, és hamarosan megnyithatjuk a bányákat. De az egész olyan zavarosnak tűnt, hogy alig értettem belőle valamit. Azután megszakadt az összeköttetés. Néhány napja viszont újabb híreket hallottam…

— Mit hallottál? — sürgette Méta.

— Temuchin a fővárosban uralkodik. Jasont alaposan megkínozták, és most egy ketrecben lóg a főtéren, míg éhen nem hal.

— Miért tették ezt vele? — kérdezte Méta.

— Amióta Jason visszatért a Pokol Kapujából, démonnak hiszik. És a nomádok szerint a démonokat nem lehet megölni hagyományos fegyverekkel. De ha kiéheztetik, az emberi külső leválik róla, és a démon megjelenik igazi alakjában. Jason már tizenöt napja van a ketrecben.

— Oda kell mennünk! — mondta Méta. — Ki kell szabadítanunk!

— Ki fogjuk szabadítani — felelte Kerk —, de majd a megfelelő időben. Rhes, tudsz nekünk szerezni ruhákat és moropokat?

— Persze. Hányat akartok?

— Azt hiszem, jobb lesz, ha egyelőre nem rohanjuk le az egész bolygót. Két öltözet elegendő lesz. Te fogsz elvezetni a városba.

— Én is veletek megyek! — jelentette ki Méta.

— Akkor három ruhára lesz szükségünk — bólintott Kerk. — És induljunk azonnal. Nem tudom, meddig bírhatja egy ember ilyen körülmények között.

— Mindennap adnak neki egy kancsó vizet — mondta Rhes, elkerülve Méta tekintetét.

Felszerelték a moropokat, és útnak indultak. Eolasair városa egy folyó mellett épült. A közelében sűrű erdő húzódott. Késő délután érkeztek a városba. Rhes pénzt adott egy fiúnak, hogy vezesse őket a palotához. Rhes a kereskedők hagyományos ruháját viselte, Kerk viszont teljes vértezetet öltött magára. Méta egyszerű szövetruhát vett fel, amilyet a helybéli asszonyok hordtak.

A palota előtti tér ebben az esti órában elég kihaltnak látszott. Egy őrjárat csörtetett végig rajta; a barbárok borostás álla messzire virított a díszes vértezet és sisak alól. Mindegyikükről szakadt a veríték. Nyilvánvalóan nehezen alkalmazkodtak a párás, meleg időjáráshoz.

Két magas kőoszlop között kifeszített láncon lógott a ketrec, amelynek alja kétméternyire lehetett a földtől. A ketrecet erős vasrudakból készítették, és egyáltalán nem volt ajtaja.

— Jason! — suttogta Méta a ketrecben kuporgó alaknak.

De az meg sem mozdult; nem lehetett tudni, hogy él-e még, vagy már meghalt.

— Majd én kiszedem onnan! — mondta Kerk, és leugrott moropjáról.

— Várj — figyelmeztette Rhes. — Ha megöleted magad, azzal nem segítesz Jasonnek.

De Kerk nem hallgatott rá. Túl sok feszültség és gyűlölet halmozódott fel benne az elmúlt napok során.

— Temuchin! — kiáltotta — Told elő a pofád a biztonságos fészkedből! Gyere, te gyáva, nézz a szemembe! A pyrruszi Kerk jött el hozzád. Mássz már elő!

Ahankk, a testőrparancsnok, kivont karddal rohant felé, de Kerk könnyed mozdulattal félresöpörte. A kapitány végiggurult az úttesten, és nem mozdult többé.

Nem lehetett tudni, hogy elájult-e vagy meghalt.

— Temuchin, te gyáva féreg! Bújj már elő az odúdból!

A fejedelem kirohant egy kapualjból.

— Kutyák! Engem mertek háborgatni?!

Hirtelen félrehúzódtak kardja elől, de a hadúr tajtékzó dühvel tovább támadott.

— Túl sokat merészeltek! — sziszegte.

— Te merészeltél túl sokat! — vágott vissza Kerk. — Megszegted a törzsi szokások törvényét. Minden ok nélkül megkínoztad az egyik emberem. Ezért most meghalsz, Temuchin.

A fejedelem kardja felvillant.

— Eleget beszéltél, pyrruszi. Megölethetnélek, de magamnak akarom megtartani ezt az örömet. Azóta vágyom erre a pillanatra, mióta először megláttalak.

Miattad és Jason barátod miatt veszítettem el mindent.

— Még semmit sem veszítettél el — válaszolta Kerk. — De most elveszíted az életed, mert megöllek!

Temuchin olyan erővel csapott le a kardjával, hogy az bárkit kettévágott volna. De Kerk kardja felfogta az ütést.

Azután vadul csépelni kezdték egymást, mellőzve a vívás művészetének minden szépségét. Mozdulataik csupán az ellenfél elpusztítására irányultak.

Temuchin kardja hirtelen kettétört. A hadúr riadtan hátrébb húzódott Kerk súlyos csapása elől. Kerk felemelte a kardját, hogy végezzen ellenfelével.

— Testőrök! — kiáltotta Temuchin. Nem adta meg magát ilyen könnyen a halálnak.

Kerk felnevetett, és eldobta a kardját.

— Nem menekülhetsz, te gyáva féreg! A saját kezemmel akarom kiszorítani belőled a lelket.

Temuchin rávetette magát a pyrruszira. Kerk könyökhajlatába fogta a fejedelem nyakát, és Temuchin néhány másodperc múlva a haragon kívül már félelmet is érzett. Szemei kidülledtek, megpróbálta Kerk ujjait lefejteni magáról, de erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

A pyrruszi férfi szorítása egyre erősebbé vált.

Kétségbeesésében Temuchin az öve titkos rekeszéhez nyúlt.

— Kerk, vigyázz, kés van nála! — kiáltotta Rhes. De már elkésett. Temuchin tövig belevágta Kerk oldalába a tőrét.

De a várt siker elmaradt. Kerk tovább szorította a hadúr nyakát, míg végül Temuchin testén néhány rángás futott végig, és a hadúr holtan rogyott össze.

Méta azonnal odaszaladt Kerkhez, hogy megnézze a sebét.

— Hagyd a csudába! — mondta a férfi. — Nem komoly sérülés. Majd később megnézed. Most szabadítsuk ki Jasont!

A testőrök, akik mindvégig figyelemmel kísérték a párviadalt, nem akadályozták meg, hogy Rhes kifeszítse a ketrec alját képező deszkákat. Jason erőtlenül végiggurult a földön. Rettentő sovány volt, szemei teljesen beestek. Közel járhatott az éhhalálhoz.

— Meghalt? — kérdezte Méta. Jason erőtlenül felnyitotta a szemét.

— Ha már erre jártatok, vigyetek el innen! — mondta, majd szeme újra lecsukódott.