Halálvilág 3

23

Jason az űrhajó társalgójában feküdt, miután ellátták sebeit, és tápanyagokat juttattak a szervezetébe. Kerk vele szemben ült; Teca éppen a sebét próbálta bekötözni, de a parancsnok ügyet sem vetett az orvos fáradozására.

— Most már mondd el nekünk, hogy tulajdonképpen mi történt, mert Temuchin folyton azt hajtogatta, hogy mindent elveszített.

Méta egy vizes ruhával gyengéden megtörölgette Jason homlokát. A férfi rámosolygott, és megsimogatta a karját.

— Amikor visszatértem az űrhajóra, belebotlottam a könyvtárrobotba. Elkezdtünk beszélgetni, és a Föld hajdani történelmének tanulmányozása során rábukkantam a megoldásra. A gótok barbárok voltak, és a civilizált Római Birodalom ellen harcoltak. Sok csatát megvívtak, de a gótok mindig visszavonultak az erdőbe, és megőrizték barbár szokásaikat és hagyományaikat.

Később, amikor a Római Birodalom hanyatlani kezdett, a gótok elfoglalták Rómát. De kénytelenek voltak beilleszkedni a társadalomba, és hamarosan ők is rómaivá váltak.

Temuchinnnal ugyanez történt. Sorra leigázta a pusztaság törzseit. Azután nem maradt számára meghódítandó terület, csak a mélyföld, ahol viszont sokkal civilizáltabb népek laktak. Temuchin elfoglalta a mélyföldet, a tisztjeit kinevezte a városok parancsnokává, és ő maga is beköltözött a főváros kormányzói palotájába. Az embereinek gyorsan megtetszett a civilizált élet, és a hadúr akkor döbbent rá, hogy legyőzte a mélyföldet, mégis mindent elveszített. Megszűnt a nomád életforma, elveszítette az embereit, akik nem akartak többé sátrakban lakni, a pusztaságban harcolni, hanem a városokban szerettek volna, békességben élni.

Ezért is gondolta, hogy démon vagyok. Azt hitte, ez varázslat, pedig csupán az egyszerű emberek vágya volt a kényelmesebb, boldogabb élet után.

— Szegény Temuchin — suttogta Méta. — A nagyravágyása végül a vesztét okozta.

— Pedig valójában remek hadvezér volt.

Kerk felnyögött, amint Teca az oldalát kötözte.

— Mindjárt megszakad a szívem! Talán sajnáljátok, hogy megöltem?

— Szó sincs róla. Mindent elért, amire vágyott, mielőtt meghalt. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról.

Később, amikor Méta kettesben maradt Jasonnel, a lány megkérdezte:

— Mit fogsz most csinálni?

— Alszom egy egész hónapig, és közben mindig csak annyi időre kelek fel, hogy megtöltsem a gyomromat.

— Nem úgy értettem. Azt szerettem volna tudni, hogy elmész, vagy velünk maradsz?

— Miért érdekel? — kérdezte a férfi.

— Mert… — Méta megpróbálta szavakba foglalni az érzéseit. Ez rendkívül szokatlan volt számára. — Amikor veled vagyok, furcsa dolgokról szeretnék beszélni neked.

A pyrrusziak számára a harc a legfontosabb és a legszebb dolog a világon. De amióta megismertelek, tudom, hogy más is létezik, sokkal szebb dolgok…

Jason kilenc nyelvet beszélt, most mégsem tudott mit mondani. Inkább elfordult.

— Nem! Nézz rám! — mondta Méta, maga felé fordítva Jason fejét. — Amikor azt mondtad, hogy szeretsz, nem is tudtam, mit jelent ez a szó. De azután felismertem magamban is ezt az érzést.

Az arcuk egészen közel volt egymáshoz, a lány csillogó szemekkel nézett rá.

— Szeretlek — suttogta. — Mindig szeretni foglak… Ne hagyj el soha!

Jason egész életében magányos volt, ezért rendkívül zárkózottá vált. Kalandozásai során, persze, számtalan asszonnyal találkozott, de az egyik jött, a másik ment.

Nem fűzte hozzájuk semmiféle mély érzelem. Az idő múlásával mégis egyre jobban érezte, hogy szüksége van valakire. Valakire, akivel megoszthatja a gondolatait, akitől gyengédséget, szeretetet kap. De ezt még önmagának sem merte beismerni.

— Azt hiszem, hamarosan megnyitjuk a bányákat, és letelepedünk ezen a bolygón. Valamennyi pyrruszi erre vágyik. Később városok épülnek mindenütt, megindul a kereskedelem, és az emberek békében élhetnek…

— Igen, ez nagyszerű lesz. Új világ születik ezen a bolygón. A pyrrusziak otthonra találnak, és lassan beleolvadnak az itteni társadalomba. Igen, mi, pyrrusziak itt maradunk… de te mit fogsz csinálni? Nem szívesen hagyom el a társaimat, de ha te elmész, én is veled megyek.

— Nem kell elhagynod őket. Itt akarok maradni. Végül is a „törzshöz” tartozom, nem? Életem során végigcsavarogtam a galaxist. Szeretnék végre otthonra lelni.

— Velem?

— Igen, veled!

Nem volt szükség a további szavakra. Testük összefonódott, és szenvedélyesen megcsókolták egymást.