Halálvilág 3

5

A település lakói valóban ügyet sem vetettek rá.

Asszonyok és férfiak, öregek és fiatalok egyaránt éjszakai szállásuk felé igyekeztek, ahol a csípős hideg elől vastag állatbőrökbe burkolták magukat A sátrak közt csak a katonák cirkáltak.

Jason igyekezett elhagyni a települést, de véletlenül az állatok karámja felé indult, és hirtelen szembetalálkozott néhány vastag bundájú, tehénhez hasonló élőlénnyel. Az állatok félelmetes szarvakat viseltek a fejükön, ettől eltekintve rendkívül békésnek látszottak. Jason lelapult a földre, és csendesen várakozott. A közelben kecskék legelésztek, amelyek még a többi állatnál is sokkal büdösebbnek tűntek. Kihasználva a hosszúra nyúlt árnyékokat, elosont a karám mellett, és hamarosan a nyílt prérin találta magát. A nap éppen akkor tűnt el a látóhatár mögött.

— Ha kelet felé indulok, előbb-utóbb az űrhajóhoz érkezem — mondta elégedetten.

Kissé kedvét szegte az a gondolat, hogy nem tudta, milyen messzire vitték, miközben eszméletlen volt. Ha a távolság túl nagy, az üldözők hajnalban a nyomára bukkannak, és hatalmas hátasaikon könnyen utolérhetik.

— Elég a találgatásból! — Megrázta a fejét, nagyot húzott az erős italból, és határozott léptekkel elindult.

Amikor már jó darab utat megtett, és iszonyatosan elfáradt, egy kiszáradt folyómederben keresett menedéket a szél elől. Ott leheveredett a földre, és elhatározta, hogy egy kicsit pihen. A levegő egyre hidegebbé vált, de a menedékben a metsző szél legalább nem érte a testét.

Néhány sziklából kis barikádot épített a széllel szemben, majd elővette zsebéből a rádiót, és megpróbálta megjavítani. Hamarosan be kellett látnia, hogy a parányi készülék olyan mértékű sérülést szenvedett, hogy hiábavaló minden fáradozása. Megvárta, míg teljesen besötétedik, és a csillagok megjelennek az égen.

Azt remélte, felfedez ismert csillagképeket, amelyek alapján tájékozódni tud. De a csillagok állása teljesen idegennek tűnt a számára. Pedig a hajón jól megfigyelte a csillagtérképet még a leszállás előtt. De innen lentről minden egészen másmilyennek látszott.

Ha legalább azt meg tudná állapítani, hogy melyik az északi Sarkcsillag, akkor már jó nyomon lenne néhány éjszakai megfigyelés után tökéletesen tájékozódna az égbolton. De erre már nem volt idő.

Főleg a hőmérséklet csökkenése aggasztotta. Attól tartott, hajnalra annyira megdermed a teste, hogy megfagy, vagy mozgásképtelenné válik.

Arra még emlékezett, hogy a Sarkcsillag hetvenfoknyira helyezkedik el az északi horizonttól.

Valamint hogy délben a nap húszfoknyira tér el a déli horizonttól. Ez az év minden napján megegyezik, mivel a bolygó forgástengelye szinte teljesen merőleges az ekliptikára, vagyis a nap körüli keringés síkjára. Itt nincsenek rövid és hosszú nappalok, és évszakok sem váltják egymást. A bolygó adott részén a nap mindig ugyanott kel fel, és a szokásos helyen nyugszik. A nappalok és éjszakák hossza megegyezik a bolygó minden részén. Sajnos, ez azt vonja maga után, hogy a besugárzás mértéke is azonos egész éven át.

Mivel a besugárzás mértéke azonos, és a természeti képződmények sem változnak, ezért az időjárást csupán a földrajzi elhelyezkedés és a domborzati viszonyok határozzák meg. A trópuson elviselhetetlen a forróság, viszont a pólusok közelében mindig hideg van.

— Nagyszerű — mondta Jason. — Azt már tudom, hol megy le a nap, és azt is, hol fog felkelni. De a sötétben vajon hogyan tudom tartani az irányt? Gondolkozz, Jason! Gondolkozz, kisapám! Az életed függ ettől. — Kissé megborzongott, de ezt a hűvös szélnek tulajdonította.

— Az mindenesetre nagy segítség, hogy tudom, merre van nyugat, és a Sarkcsillag hány fokra helyezkedik el az északi horizontól… Ha a forgástengely merőleges, akkor a nappalok és éjszakák egyenlőek… Magas ez neked, öreg!

Leült a földre, de gondolatai továbbra sem hagyták nyugodni.

— A napok húszórásak ezen a bolygón, tehát tíz órát van nappal, és tíz órát éjszaka. Ha kiválasztok az égen egy csillagot, és figyelem annak mozgását, nem téveszthetem el az irányt.

A hőmérséklet tovább csökkent. Éjfélkor megnézte az óráját, és megfigyelte, melyik csillag áll a zeniten. Már öt órája ment pihenés nélkül. A Pyrrusz 2 G-s gravitációja egész jó edzést jelentett a számára. Kíváncsi volt, vajon hány fok lehet, mivel az achadh magas alkoholtartalma ellenére belefagyott a palackba.

A Boldogságnak nem volt holdja. De a fényesen ragyogó csillagok így is elegendő fényt biztosítottak a tájékozódáshoz. Az ezüstös fényű sztyeppe a végtelenbe nyúlt. Sötét és mozdulatlan volt a táj, szinte félelmetes.

Egy idő után Jason kimerültén kuporodott a földre.

Hirtelen patacsattogásra lett figyelmes. A moropok és gazdik kétszáz méternyire mentek el mellette.

Mozdulatlanul figyelte távolodásukat, és csak akkor mert továbbindulni, amikor már a legkisebb neszt sem hallotta.

— Lehet, hogy engem keresnek? — töprengett. Vagy a hajó felé tartanak?

Ez utóbbi sokkal valószínűbbnek tűnt. A csapat sietős mozgása határozott úti célra vallott. Nem is rossz ötlet!

Ha a lovasok valóban a hajó felé igyekszenek, akkor elég, ha követi a nyomaikat, amit a letiport fű elég világosan jelzett.

Amint felállt, a szél megragadta az alkalmat, hogy hidegével belemarjon Jason bőrébe. Úgy érezte, halálra fagy. Összehúzta magán a büdös állatbőrt, de az sem sokat védte testét a hidegtől.

Az éjszaka folyamán további két csapat lovas vágtatott el mellette ugyanabba az irányba. Közeledtükre mindig félrehúzódott, és lekuporodott a földre. De egyre nehezebben tudott felkelni és továbbmenni a kényszerű pihenők után. Mire hajnalodni kezdett, Jason már alig vonszolta magát.

Elhatározta, hogy napkelte után nem folytatja tovább az útját. A nap állása szerint rendkívül jól tájékozódhatott volna, mégis rendkívül veszélyesnek találta, hogy fényes nappal kóboroljon a nyílt pusztán. Ha a hajót még nem láthatta szabad szemmel, az azt jelentette, hogy még jókora út áll előtte. Mindenekelőtt pihenésre volt szüksége.

Keresett magának egy megfelelő rejtekhelyet egy közeli, kiszáradt folyómederben. A magas fal megvédte a széltől, és a nap kellemesen melegítette testét. Lábait maga alá húzva, megpróbálta figyelmen kívül hagyni a hajnal hidegét. Amennyire csak lehetett, beburkolta magát az állatbőrökbe, és hamarosan mély álomba merült.

Különös zajokra ébredt. Kinyitotta az egyik szemét, és kikukucskált a kalap alól. Két szürke bundájú állat bámult rá a vízmosás túlpartjáról. Szájukból elővillantak félelmetes fogaik. Jason rájuk förmedt, mire az állatok eliszkoltak. A nap most már kellemesen felmelegítette a talajt; Jason kissé odébb hemperedett, és megpróbált tovább aludni.

Amikor megint felébredt, már alkonyodott.

Rettenetesen éhes volt, és a mozgás is nehezére esett.

Mégis legjobban a közelgő hidegtől félt. Szerencsére maradt még egy kevés achadh a palackban, amit azonnal legurított a torkán. Az erős ital kellemesen átjárta testét, de hatása nem tartott sokáig.

Ismét a lemenő napnak megfelelően határozta meg útirányát. Amint besötétedett, és a csillagok megjelentek az égen, elindult. A gyaloglás sokkal nehezebbnek bizonyult, mint az előző éjszaka. Az éhség, a szomjúság és a hideg kivette minden erejét. Egy óra múlva már úgy vánszorgott, mint egy nyolcvanéves vénember.

Szomorúan látta be, hogy így nem jut messzire.

Leroskadt a földre, és kezébe vette a medikitet.

— Igyekeztelek az út végére tartogatni, de úgy érzem, ha most nem használlak fel, itt az út vége.

A kis készüléket karjának belső oldalára helyezte, majd bekapcsolta. Érezte, amint a tűk a karjába hatolnak.

Tizenöt perc múlva kimerültsége elmúlt, a serkentőszerek hatására megint frissnek érezte magát.

Felállt, és egyenletes tempóban folytatta útját.

— Gyerünk! — kiáltotta lelkesen, miután eltette a medikitet.

Az éjszaka további részében egyenletesen haladt. A serkentőszerektől nem érzett kimerültséget, és agya is rendkívül tisztának tűnt. Számtalan lovas csapat vágtatott el mellette; mindegyik az űrhajó irányából érkezett.

Közeledésükkor félrehúzódott, és elbújt a magas fűben.

Gyanította, hogy kisebb csata játszódhatott le az űrhajó körül, és a lovasokat alaposan elporolták. A nyomok annyira világosan kirajzolódtak, hogy nem téveszthette el az irányt.

Hajnali háromkor megbotlott, és erősen megütötte a térdét. De a medikit ismét hasznos segítőtársnak bizonyult. A fájdalom hamarosan csökkent, és folytathatta útját.

Már hajnalodott, amikor égett anyagok szagát érezte.

A szag egyre erősödött, amint tovább haladt. Amint világosodni kezdett, már szinte marta az orrát. Tudni akarta, mi történt, ezért nem állt meg napfelkeltekor, mint előző reggel, hanem tovább ment. El kellett érnie a hajót, mielőtt a serkentőszerek hatása megszűnik. Szerencsére sokkal kisebb célpontot jelentett, mint egy moropon vágtató harcos, ezért bízott abban, hogy ő veszi először észre a közeledőket, és lesz elég ideje elrejtőzni.

Amint a tűz pusztította földre ért, döbbenten tapasztalta, hogy a felperzselt terület tökéletesen kör alakú.

Rossz érzés fogta el, de az igazságot csak akkor volt hajlandó elfogadni, amikor megpillantotta a fúrótornyok üszkös maradványait.

— Ez az a hely, ahol leszálltunk… — kiáltotta. Csak az űrhajó már nincs itt. Elmentek… nélkülem…

Az elkeseredés szétáradt egész testén. Érezte, hogy izmaiból elszáll az erő. Minden reménye szertefoszlott; barátai elmentek.

Közeledő moropok patacsattogására lett figyelmes. A dombok mögül néhány harcos vágtatott elő. Lándzsáikat gyilkolásra készen leeresztették.