Csillagfény

XI OLVASZTÁS

Nem Kabremm tehetett a dologról, Barlennan mégis csak nagy sokára bocsátotta meg neki. Az adó távol volt a fényektói. Mikor a jövevény először csatlakozott Stakendee csoportjához, nem láthatta; később pedig nem vette észre. Csak mikor alig fél méterre állt tőle, akkor fedezte fel.

Még ekkor sem aggódott túlságosan; számára minden földi egyforma volt.

Feltételezte, hogy az emberek a meszkli-nitákat nem tudják megkülönböztetni egymástól. Eszébe sem jutott volna akarattal besétálni a kamera látómezejébe, mert egy hirtelen mozdulat is sokkal gyanúsabb lett volna, mintha nyugodtan marad, ahol van.

Mikor Easy hangja kirobbant a mikrofonból, a hatvannégy másodperc mindenképpen eltelt. Stakendee elkésett. Reflexszerűen kapott a redőny után, de rádöbbent, hogy ezzel csak rontana a dolgon.

Egyikük se tudta igazán, mit tegyenek. Nem voltak intrikus természetűek, bár a Meszklinen a cselszövés éppoly gyakori volt a politikában, mint a kereskedelemben. Egyiküknek sem forgott túl gyorsan az esze. Dondragmerrel ellentétben viszont mindketten lelkesen támogatták az Esket-tervet. Tudták viszont, hogy tehetnek bármit, az valószínűleg nem fog egyezni Barlennan vagy Dondragmer szándékaival. Az egyeztetés technikailag is lehetetlen volt. Stakendee fejében mindenesetre megfordult, hogy eljátssza, mintha Kabremm a hiányzó Reffel vagy Kervenser lenne, de maga sem hitte, hogy sikerülhet a dolog. Mrs. Hoffman nyilván azért kiáltott olyan szenvedélyesen, mert biztosan felismerte Kabremmet, az pedig valószínűleg nem is viselkedett volna a szerepnek megfelelően, hiszen nem volt tudomása az eltűntekről.

A nő a válaszra várt. Vajon mennyit láthatott a várakozási idő alatt?

Barlennan szintén hallotta Easy kiáltását. Csak találgathatott, hogy került Kabremm a Kwembly közelébe, bár Ref-fel adójának esete már felkészítette valami hasonlóra. A három kormányozható léghajó közül csak egy járt rendszeresen a Telep és az Esket között; a másik kettő Destig-met keze alatt volt. Mégis, tekintetbe véve a Dhrawn roppant méreteit, az egyik léghajó felbukkanása a Kwembly közelében igazi meglepetésnek számított.

Mégis megtörtént. Balszerencse, gondolta Barlennan. Az egyedüli földi személy az univerzumban, aki látásból felismerhette Kabremmet, ráadásul szépen végignézi az eseményt.

A földiek tehát megtudták, hogy az Esket legénysége nem pusztult el.

Semmi előzetes tervet nem dolgoztak ki erre az esetre. Talán Dondragmer megtesz minden tőle telhetőt, bármit gondoljon is az egészről. A baj az.volt, hogy Barlennan nem hallhatta Dondragmer és az állomás párbeszédét. Így fogalma sem volt, miként viselkedjen, mikor elkezdenek záporozni a kérdések. A legbiztosabb taktika a teljes tudatlanság tettetése.

A kapitány remélhetőleg nem hagyja, hogy Kabremm, aki láthatóan az ostobát játssza, az egész tervet elárulja a földieknek.

Dondragmer figyelmét Benj néhány szava kötötte le. Amint megemésztette a fiú üzenetét, adásra kapcsolt át. — Kérem, haladéktalanul továbbítsa a következő parancsokat: Stak két emberrel és a kommunikátorral induljon el azonnal felfelé, és folyamatosan tájékoztassa az állomást a patak szintjéről. A másik három kövesse a folyás irányát, és állapítsák meg a meder és a Kwembly közötti távolságot. Ha ez a csermely egy következő áradás hírnöke, minden mást le kell állítanunk, és a növényházat is el kell vinni a hajóból.

Benj habozás nélkül továbbította a parancsot, Easy pedig leforgatta a kapitány üzenetét Barlennannak. Ha Don a szituációt vészhelyzetnek minősítette, ő kész volt elfogadni a kapitány véleményét; hiszen a meszklinita volt a helyszínen, nem pedig ő. Szemét azonban nem vette le a képernyőről. Kabremm jelenléte alapos magyarázatot kívánt.

— Nem tudom, mennyire tartott lépést az eseményekkel, Bari. Don kiküldött egy gyalogos csoportot azzal, hogy próbálják meg megkeresni Kervensert és Reffelt. Ez a csoport találta a patakot, ami Dont annyira nyugtalanítja. A parton viszont a felderítők Kabremmbe futottak.

Fogalmam sincs, hogy került oda, ezer kilométerekre az Es-ketíől. Néha reménykedtem, hátha ő és mások életben vannak, de soha nem hittem benne igazán. Tudom, hogy a növényházakat ki lehet vinni a hajóból, ha a legénység menekülni kényszerül; de soha nem volt nyoma annak, hogy az Esket ből bármit eltávolítottak volna. Fontos és kellemes hír ez. Lehet, hogy a Dhrawn egyes részein meg lehet élni a földi eszközök nélkül is?

Benj továbbította Dondragmer parancsát a csoportnak.

Látta, miként válnak ketté, aztán valami kavarodás is támadt, aminek Kabremm lehetett az oka. Az előkerült meszklinita elmondta, hogy került a Kwembly közelébe — ezt Benj nem értette —, aztán ismertette a kapitánnyal a történteket.

— Remélem — fűzte hozzá —, nem lesz szükség az összes tengerészre. A növényház partra viteléhez ugyan sok munkáskézre van szükség, de ne hagyja sorsára Beetchet és a barátját.

Dondragmer igyekezett tapintatosan válaszolni.

— A legénység az első. A hajótörzsről levágott fémrudat egyébként néhány perc múlva leeresztjük a jégre. Borndender irányítja az olvasztást.

Nem akarom sorsukra hagyni a kormányosokat, de ha biztos híreket kapok az ár közeledtéről, el kell indulnunk a hegyoldal felé, akár együtt van mindenki, akár nem.

A fiú és a kapitány figyelte, amint a nehéz fémrúd lassan a hajó jobb oldala felé csúszik. Kötelekkel eresztették, az esést a kapaszkodók segítségével fékezték. A matrózok a jégen tartották a kötelet, és Praffen utasításai alapján lassan engedték.

Praffen a helikopterzsilip tetején gubbasztott, és gyíkszerű testét magasan felemelve figyelt. Dondragmer ösz-szerezzent, mert az ezüstös fémrúd kis híján lesodorta Praffent. Az U alakú rúd azonban rövidesen a jégen feküdt.

Dondragmer felvette a védőruháját, és kiment a törzsre, hogy ellenőrizze a növényház áttelepítését, majd visszament a hídra.

A fiú a hídon lévő készülék segítségével némán nézte végig a leeresztést. Dondragmernek igaza volt. Benj kissé szomorúan figyelte, amint a legénység a hajó kiürítésének előkészítésére koncentrál. Két meszklinita bukkant fel a hajó mellett. Benj nem tudta, melyikük Borndender.

A vékony rúd elég merev volt ahhoz, hogy ne hajoljon el a leeresztés közben. Hosszú hajtű, közepén néhány derékszögű hajlattal. A hajtű két vége hatvan centiméter távolságra volt egymástól. A hajó domborulatához tervezett eredeti alak a gravitáció hatására ellapult. Mivel az U alakú rúd megfordult a tengelye körül, a rögzítőcsapok felülre kerültek. Így a fémszál egész hosszában felfeküdt a jégre.

A meszkliniták megpróbálták kiegyenesíteni a hajtűt, hogy körbevezessék a hajótest körül. Miután rájöttek, hogy a két végnek közel kell lennie egymáshoz, különben nem tudják őket csatlakoztatni a konverterhez, abbahagyták az egyengetést, és a tathoz húzták az energiadobozt.

Egyikük figyelmesen megvizsgálta a rúdvégeket és a bemeneteket.

Benj nem látta jól a konvertert, de ismerte a hasonló berendezéseket.

Standard készülékek voltak, csekély módosítással a Dhrawnon is beváltak.

A meghajtásra használt forgó mágneses mezőn kívül számos egyéb módon is energiát lehetett csapolni belőlük. A kontaktlemezeket lett volna legegyszerűbb használni, de a meszkliniták ezt a módszert túl veszélyesnek tartották, inkább a doboz két végén lévő aljazatot részesítették előnyben. A rúd azonban nagyobb volt a két aljazatnál. Szerencsére Borndender jó előre felszerelte magát a megfelelő reszelőkkel. A legénység többi tagja már előbukkant a légzsilipből, és hidroponikus tartályokat, pumpákat és lámpákat cipelve a völgy északi oldala felé indult, de Borndender csak futó pillantásra méltatta őket.

A reszelés után könnyűnek tűnt a pólusok összeillesztése, ám Borndender még a földi figyelőknek is feltűnő óvatossággal közelített a műszerhez. A? állomáson az emberek legalább olyan feszülten figyeltek, mint Dondragmer, aki nem tudta, vajon a művelet okoz-e további károkat a hajóban. Benj és McDevitt szintén kételyeket táplált a hevenyészve összetákolt fűtőszerkezet hatékonyságát illetően.

Kétségeik hamar beigazolódtak. A dobozba épített biztonsági berendezések védték ugyan a konvertert, de nem közvetíthették a külső terhelésre vonatkozó adatokat. Borndender tehát a lehető legalacsonyabb értékre állította a fokozatkapcsolót.

Rövidesen mikroszkopikus jégkristályokból álló felhő képződött. A víz felforrt a drót körül, gőze összesűrűsödött a hideg levegőben. Az átláthatatlan függönyben a rúd süllyedni kezdett, mint várták.

Egy hosszú másodpercig vörös, majd fehér fény járta át a növekvő felhőt, mire Dondragmer akaratlanul is a híd túlsó végéig hátrált.

Borndender és társa pedig a jégre lapultak.

Mire a kép elérte az űrállomást, a hurok egyik vége már átolvadt. A konverter automatikusan kikapcsolt. Borndender kellemesen meglepődve azon, hogy még él, kézi vezérléssel is leállította az áramszolgáltatást.

Körülbelül olyan szinten értette a konverterek felépítését, minta XX. században egy földi középiskolás diák a televízióét. Nem tudott volna építeni egyet, de a szerkezet komolyabb hibáját felismerte.

A két meszklinita tudós megismételte a hajlítási műveletet. Lyukat fúrtak a jégbe, belehelyezték az energiadobozt, majd ismét bekötötték a rúd végét, és a gödröt beborították a fúrásból származó jégszilánkokkal.

Borndender elfordította a kapcsolót, és sietősen távozott a doboz mellől.

Fehér felhő gomolygott. Rövidesen a Kwembly egész oldalát beburkolta.

A rúd belemerült az olvadékba, amely forró gejzírként sistergett a magasba. A Kwembly süllyedni kezdett. Dondragmernek iszonyú gondolata támadt. Sietve magára kapta a védőruháját, és a főzsilip belső ajtajához száguldott. Itt megállt, habozott; a hőszigetelt ruhában nem érezte, vajon veszélyes mértékben melegedik-e a hajó fala. Megfordult a fejében, hogy hoz egy hőmérőt, de erre már nem volt idő. Kinyitotta a külső zsilip biztonsági szelepeit. A Kwembly törzsét ugyan a földiek jól szigetelték, de neki semmi kedve nincs olyan hajón parancsnokolni, amelyen forrásban lévő ammónia pezseg. A kapitány azonban feleslegesen aggódott. Az ammónia nyomása csak gyengén emelkedett, s a szelepek kinyitása sem okozott bajt. A kapitány megnyugodott. Most már tudta, hogy az energiaegység nem robbanhat fel.

Az állomáson a kezek ökölbe szorultak. Nemcsak Benj és Easy, de a férfiak is feszülten figyeltek.

Semmit nem hallottak. Fogalmuk sem volt, miért megy ki Dondragmer a jégre, aztán amikor éppen eltűnne a hajófenék alatt, váratlanul visszacsörtet a helyére, és izgatottan integet. Mi történhetett? Benj barátjának, a Kwembly kormányosának befellegzett?