A technicolor időgép

6. FEJEZET

Barney lecsapta a képeslapot az asztalra, de a kezéhez ragadt és félig elszakadt. Türelmetlenül lehámozta ujjairól a papírt. Kár, hogy sajnálta az időt, és nem mosta le a viking sört, mielőtt idejött volna. Még hogy leállítva!

— Miss Zucker — mondta —, L. M. látni kíván engem. Ő mondta. Üzent értem. Bizonyos vagyok benne, hogy türelmetlenül vár rám…

— Végtelenül sajnálom, Mr. Hendrickson, de szigorú utasításaim vannak L. M. értekezletet tart, senki se zavarhatja — ujjai megálltak az írógép billentyűi fölött, s a rágógumirágás is abbamaradt egy pillanatra. — Mihelyt tehetem, közlöm vele, hogy ön rá várakozik. — Az írógép tovább kattogott, az állkapcsok ritmikusan együtt mozogtak vele.

— Legalább odacsöngethetne, és beszólhatna neki, hogy itt vagyok.

— Mr. Hendrickson! — egy titkos bordélyház fenntartásával vádolt zárdafőnöknő se válaszolhatott volna sértettebben.

Barney csüggedten eresztett magának egy pohár vizet a hűtőből, aztán lemosta a ragacsot a kezéről. Fölmarkolt néhány géppapírt, és ezekkel törülközött, amikor megszólalt a házi telefon. Miss Zucker odabólintott.

— Bemehet — közölje fagyosan.

— Hogy érted ezt, L. M.? — kérdezte, mihelyt az ajtó becsukódott mögötte. — Hogy érted ezt az üzenetet? — Sam az egyik székbe roskadt, körülbelül olyan fürgén, mint egy fatuskó. Az asztal túloldalán Charley Chang kornyadozott, szakadt róla a víz.

— Hogy értem? Egyáltalán értek én még valamit? Én csak azt értem, hogy a bolondját járattad velem, Barney Hendrickson, bohócot csináltál belőlem. Kicsikartad a beleegyezésemet a forgatáshoz, holott még forgatókönyved sincs!

— Hát persze hogy nincs forgatókönyvem, honnan lenne, hiszen csak most határoztuk el, hogy filmezünk. Vészhelyzet van, már elfelejtetted?!

— Hogy felejthetném el. Akkor is más dolog a vészhelyzet, megint más, hogy forgatókönyv nélkül nem csinálunk filmet. Ez elképzelhető Franciaországban. Amit ott összeművészkednek, azon úgyse látszik, volt-e forgatókönyvük, vagy nem. A Climaticnál viszont másként dolgozunk.

— Nem volna helyes üzletvitel — értett egyet Sam. Barney csaknem a kezeit tördelte.

— L. M., viselkedj ésszerűen. Mentő akcióról van szó, te is tudod, nem? Rendkívüli körülmények is közrejátszanak…

— Mondd nyugodtan, hogy bank. Már nem is fáj.

— Nem mondom, mert még megverhetjük őket. Még megcsinálhatjuk ezt a filmet. Iderendelted a forgatókönyvírómat…

— Nincs forgatókönyve.

— Persze hogy nincs. Csak tegnap döntöttük el végleg, te meg én, hogy mi lesz ezzel a filmmel. Most beszéltél vele, elmagyaráztad az elgondolásodat…

— Nincs forgatókönyve.

— Hallgass végig, L. M.! Charley nagyszerű fickó, magad választottad, magad informáltad. Ha bárki, hát a jó öreg Gharley képes rá, hogy időben szállítson. Ha Charley Chang forgatókönyve a kezedben lenne, akkor jóváhagynád a produkciót, ugye?

— Nincs forgató…

— L. M., nem figyelsz. Ha, ez a kulcsszó. Ha itt és most a kezedbe nyomnám Charley Chang forgatókönyvét grandiózus filmünkhöz, melynek a címe… a címe… Viking Kolumbusz, engedélyeznéd a forgatást?

L. M. arckifejezéséről semmit se lehetett leolvasni. Samre pillantott, aki icike-picikét lejjebb engedte a fejét.

— Hát persze! — vágta rá habozás nélkül L. M.

— Csaknem helyben vagyunk — hadarta tovább Barney. — Ha egy óra múlva kezedbe adnám a forgatókönyvet, engednéd a forgatást. Semmi különbséget se jelentene, igaz?

L. M. vállat vont.

— Semmi különbséget se jelentene. De hát akkor mire jó?

— Üldögélj itt tovább, L. M. — Barney karon ragadta a megdöbbent Charley Changet, és kiviharzott a szobából. — Beszélgess Sammel a költségvetésről, igyál egyet… pont egy óra múlva itt vagyok. Akár kezdhetnénk is a Viking Kolumbusz forgatását.

— Az agyzsugorítóm este rendel — mondta Charley, amikor becsukódott mögöttük az ajtó. — Látogasd meg, Barney! Sok-sok sietős ígéretet hallottam már ebben a sietős szakmában, de ez elviszi a vastagon aranyozott pál…

— Kíméld magad, Charley! Vár rád a munka — Barney a folyosóra kormányozta a vonakodó írót. — Becslésed szerint meddig tart, míg összehozod a film forgatókönyvének az első változatát, elnagyolva, de keményen és a legjobb munkát végezve? Meddig tart?

— Nagy meló ez. Legalább hat hónap.

— Helyes. Hat hét. Koncentrált erőfeszítés, első osztályú munka.

— Én hónapokat mondtam. Egyébként hat hét is több, mint egy óra.

— Ha hat hónapra van szükséged, megkapod. Annyi időd van, amennyit csak akarsz, becsszóra. S ráadásul pompás, csöndes helyen alkothatsz — Barney megállt, és rábökött a falon függő poszterre. — Íme! Santa Catalina szigete. Pazar napfény s frissítő tengeri fürdő, ha ellustulnak a gondolatok.

— Nem tudok ott dolgozni. Rohadt hely, tele van emberekkel, minden éjjel buliznak.

— Azt te csak úgy hiszed. Hogy ereznéd magad Catalinán, teljesen egyedül? Ha az egész sziget kizárólag a tiéd lenne? Gondold csak végig, micsoda munkát végezhetnél!

— Barney, biz isten nem tudom, miről beszélsz.

— Majd megtudod, Charley. Néhány perc, és megtudod.

— Ötven doboz géppapír, egy doboz indigó, egy darab titkárnői szék, egy darab írógép…

— Micsoda őskőkori modell ez, Barney? — szólt bele Charley. — Hiszen az ujjaimmal kell vernem! Én csak elektronikus IBM-géppel tudok dolgozni.

— Attól tartok, az áramszolgáltatás nem igazán megbízható a szigetnek azon a részén, ahol te laksz majd. Ne aggódj, egykettőre újra belejössz. — Barney kipipálta a következő tételt, amint a hatalmas ládát a teherkocsi platójára lökték. — Egy készlet szafárifölszerelés, komplett.

— Egy készlet micsoda?

— „Csináld magad”-rendszerű szafárifelszerelés a kellékes osztályról. Sátor, priccsek, moszkítóhálók, székek, összehajtható konyha. Minden működik. Úgy érzed majd magad, mint Livingstone, csak sokkal kényelmesebben. Három darab ötvengallonos vizeshordó, egy darab felhúzható blokkolóóra, kártyákkal…

Charley Chang néma értetlenséggel figyelte, ahogy felpakolják a teherautóra a legkülönbözőbb felszerelési tárgyakat. Rejtélyes ügy, beleértve az öreg szivart, aki a Frankestein-rádión babrált. Az ósdi, mahagóni blokkolóóra, számlapján római számokkal, eltűnt a platón a többi holmi közt. Charley karon ragadta Barneyt, és odamutatott.

— Egy kukkot se értek az egészből. Főként ezt nem értem. Minek nekem blokkolóóra?

— Hewett professzor a lehető legrészletesebben elmagyaráz majd mindent. Addig higgyél nekem! A blokkolóóra roppant fontos, majd meglátod. Ne felejts el minden reggel blokkolni.

— Mr. Hendrickson! — kiabált Betty, a titkárnő. — Szerencsés napja van. — Betty ifjú négert húzott maga után, akin fehér munkaruha feszült, fején szakácssapka magasodott. — Sürgősen kért egy szakácsot. Lementem az étkezdébe, s Clyde Rawlstonra bukkantam. Nemcsak szakács, hanem gyors- és gépíró is.

— Betty, maga egy angyal. Rendeljen még egy írógépet…

— Már hozzák. Megjött az elsősegélyláda?

— Fel is rakták. Akkor készen is vagyunk. Clyde, ő Charley. Charley, ő Clyde. Később alaposabban is összeismerkedhettek. Ha volnátok szívesek felszállni a teherautóra…

— Azonnal megyek, mihelyt valaki megmagyarázza, mi folyik itt — Clyde hideg szeméből sütött a harcra készség.

— A társaság vészhelyzetben van. A Climactic Filmstúdiónak szüksége van rátok, s tudom, hogy lojális alkalmazottak vagytok, együttműködtök velünk. Hewett professzor mindent elmagyaráz. Az egész pár percig tart csak. Az én órám szerint tíz perc múlva találkozunk itt, ezt megígérem. Most pedig… ha volnátok szívesek és átmásznátok azokon a ládákon, hogy felcsukhassam a hátsó palánkot…

A tekintély hangjának engedelmeskedve mindketten felmásztak és elhelyezkedtek. Hewett professzor áthajolt a válluk felett.

— Azt hiszem, a kambrium korszaka lesz a legjobb — magyarázta Barneynak. — Tudja, a korai paleozoikum. Kellemes, mérsékelt éghajlat, meleg és kényelmes, és egyetlen bajt okozó gerinces sincs még a színen. A tengerben hemzseg a sok együgyü trilobita. Ámbár lehet, hogy túl meleg van a hosszas ott-tartózkodáshoz… talán kicsit később, a Devon-korban. Még mindig nincs akkora élőlény, mely veszélyes lehetned…

— Maga az ész, prof, csinálja belátása szerint. Sietnünk kell, legalábbis az innenső oldalon. Menjenek Catalinára, tegye ott le őket, aztán ugorjon előre hat hetet, és hozza vissza őket. A cuccot hagyják ott, később még szükség lehet rá. Alig tizenöt percünk van…

— Vegye úgy, hogy készen is vagyunk. Minden egyes utazás után könnyebben tudom kalibrálni a készülékeimet, mivel a beállítások egyre pontosabbak. Semennyi időt se vesztegetünk.

Hewett professzor visszafordult a műszereihez. A generátor felbömbölt. Charley Chang mondani akart valamit, de a teherautó eltűnt. Nem volt vibrálás vagy halványodás. A teherautó olyan gyorsan, annyira pillanatszerűen tűnt el, mint a kép a háttérvetítő filmvásznon, ha elszakad a film. Barney hátrafordult, hogy a titkárnőjének mondjon valamit, de alig kezdett bele a mondókájába, amikor a teherautó ismét megjelent.

— Mi a baj? — kérdezte, aztán meglátta, hogy az összes készlet eltűnt a platóról. Clyde Rawlston a professzor mellett állt a műszereknél, Charley Chang pedig egy üres, piszkos ládán üldögélt, hóna alatt vastag köteg gépelt kézirattal.

— Semmi — felelte a professzor. — Érkezésünket a lehető legnagyobb fokú pontossággal időzítettem.

Charley zakója hiányzott. Inge gyűrött volt, és fakó. A két váll között az anyag színét teljesen kiszívta a nap. Charley haja hosszan lelógott, arcát fekete borosta keretezte.

— Hogy ment? — kérdezte Barney.

— A körülményekhez képest jól. Még nem vagyok teljesen készen, mert ott vannak azok az izék a vízben. Azok a fogak! Szemek…!

— Mennyi időre van még szükséged?

— Két hét bőven elég. De Barney, azok a szemek…

— Nincs ott semmi, ami elég nagy lenne, hogy árthasson. Ezt mondja a professzor.

— Lehet, hogy nem nagyok, de rengeteg úszkál belőlük, és azok a fogak…

— Viszlát! Mehetnek, prof. Még két hét.

A teherautó alig rezdült. Ha rosszkor pislant, Bar-ney egyáltalán nem veszi észre az utazást. Ezúttal azonban Charley és Clyde egymás mellett ültek a plató túlsó oldalán, és a kéziratcsomó is vaskosabb volt.

— Viking Kolumbusz — Charley meglóbálta a feje fölött a kéziratot. — Szélesvásznú mestermű. — Odanyújtotta a köteget Barneynak. A borítóhoz néhány kártyát kapcsoltak. — Azok ott a bélyegzőkártyák. Ha megnézed őket, láthatod, hogy minden reggel blokkoltunk. Clyde és én dupla bért kérünk szombatonként és háromszorosát vasárnaponként.

— Megkapjátok. — Barney boldogan méricskélte a forgatókönyvet. — Gyerünk, Charley, most rögtön megtartjuk az egyeztető értekezletet!

Charley odakinn beleszimatolt az alkonyati levegőbe.

— Micsoda válogatott bűzök! — mondta. — Azelőtt sose tűnt fel. Fönséges levegőnk volt ott a szigeten. — Lábaira nézett. — Fura érzés ismét cipőt hordani.

— A bennszülött visszatér — kommentálta Barney. — Beviszem a forgatókönyvet. Menj, szerezz ruhát a jelmezesektől festői rongyaid helyett, és szabadulj meg a szakálladtól! Gyere L. M.-hez, amilyen gyorsan csak tudsz! Jó a forgatókönyv?

— Talán korai nyilatkoznom… voltaképpen azt hiszem, soha jobbat nem írtam. Ördögien lehetett ott dolgozni, semmi se terelte el a figyelmemet… nem számítva a szemeket! Clyde óriási segítség volt, kitűnő, hibátlan gépíró. Költő is, tudtad?

— Hát nem szakács?

— Pocsékul főz. A végén az egész konyha rám maradt. Csak azért vállalt munkát az étkezdében, hogy kifizethesse a lakbérét. Átkozottul jó költő, és remekül ért a dialógusokhoz. Rengeteget segített. Gondolod, hogy belevehetjük a filmbe?

— Miért ne? A borotválkozást ne feledd! Barney bemasírozott L. M. szobájába, és az asztalra dobta a kéziratot.

— Fogjad — mondta.

L. M. két kézzel, óvatosan emelgetve méricskélte a köteget, majd eltartotta magától, hogy elolvassa a fedőlapot.

— Viking Kolumbusz. Jó cím. Megváltoztatjuk. Időben szállítottál, Barney, ahogy megígérted. Most már talán elárulhatod az egy óra alatt megírt forgatókönyv trükkjét. Mondd el Samnek, őt is érdekli — Sam bólintott, s ez egy pillanatra kiemelte őt a tapéta szürkeségéből.

— Szó sincs trükkről, L. M. A vremeatron. Te is láttad. Működik és kész. Charley Chang visszautazott az időben egy csöndes, nyugodt helyre, keményen dolgozott, és megírta a forgatókönyvet. Ott maradt, míg el nem készült, aztán visszahoztuk majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor elment. Számunkra szinte szemvillanásnyi idő telt el, míg ő távol volt, ezért a te szempontodból úgy látszik, hogy egyetlen óra alatt produkáltuk a kész forgatókönyvet.

— Egyetlen óra alatt egy forgatókönyvet! — L. M. sugárzott a boldogságtól. — Ez forradalmasítja a szakmát. Ne légy olcsójános, Barney! Vedd az elképzelhető legmagasabb órabért, és duplázd meg… mit, háromszorozd meg! Fütyülök a pénzre! Gondom lesz rá, hogy Charley Chang megkapja, ami megilleti. Övé lesz a legmagasabb órabér, amit valaha kifizettek, a legtöbb, amit akárki egyórai munkáért kap.

— Elsiklottál a lényeg fölött, L. M. A te idődből csak egy óra telt ugyan el, de Charley Chang több mint két hónapig dolgozott a forgatókönyvön, szombaton és vasárnap is, s jár neki a fizetés erre az időre.

— Nem tudja bizonyítani! — L. M. harciasán meresztette a szemét.

— De igen. Mindennap blokkolt egy blokkolóórán. Itt vannak a blokkolókártyái.

— Beperelhet, ha akar. Egy óráig tartott, egy órát fizetek.

— Sam — sopánkodott Barney —, beszélj a fejével! Értesd meg vele, hogy ebben a világban ingyen nem adnak semmit. Nyolcheti fizetés is bagó egy ilyen zseniális forgatókönyvért.

— Nekem jobban tetszett az egyórás forgatókönyv — mondta Sam.

— Mindannyiunknak jobban tetszett az egyórás forgatókönyv, csakhogy soha nem létezett egyórás forgatókönyv. Mindössze új munkastílusról van szó. Ugyanazért a munkáért azonban továbbra is ugyanannyit kell fizetnünk, bármi történjék.

A telefon csörgése félbeszakitotta a vitát. L. M. fölvette a kagylót. Hallgatta egy darabig, aztán morgott valamit Válaszul, és lecsapta.

— Ruf Hawk jön fölfelé — közölte. — Szerintem jó lenne főszereplőnek, viszont tudomásom szerint máshoz szerződött filmezni. Próbáld kifaggatni, Barney, mielőtt ideér az ügynöke. Ami pedig ezt az egy órát illeti…

— Azt majd később megvitatjuk,- L. M. Majd kialakul.

Ruf Hawk bevonult. Az ajtóban megállt egy pillanatra, és a profilját fordította feléjük, hogy lássák, milyen festői az arcéle. Látták. Azért nézett jól ki, mert ez volt az egyetlen dolog az életben, ami érdekelte. A világ összes mozijában felgyorsult a nők szívverése, ha azt figyelték, hogy Ruf valami szerencsés ifjú filmcsillagot szorít erős karjai közé. A hölgyek nem tudhatták, hogy semmi esélyük sincs ama erős karok közé kerülni. Ruf nem szerette a nőket. Nem mintha homokos lett volna; a férfiakat se szerette. Se a birkákat, esőköpenyeket vagy kutyakorbácsokat. Ruf Rufot szerette. A szemeiben felfénylő szerelem nem volt más, mint a nárcisztikus önimádat visszfénye. Mielőtt színészi képességeit felfedezték volna, csak egy volt a számtalan csupaizom szépfiú közül. Tulajdonképpen nem is tudott színészkedni, de azt is felfedezték, hogy el tudja játszani, amit mondanak neki. Képes volt rá, hogy bármilyen utasítást kövessen, végtelen, állati türelemmel ismételgesse ugyanazokat a szavakat és mozdulatokat újra és újra. Próbák között tükörbe nézéssel frissítette magát. Sose derült ki, milyen rossz színész. Mire nézői észrevehettek volna tehetetlenségét, támadtak az indiánok, feldübörögtek a dinosau-rusok, ledőltek Trója falai, vagy egyéb figyelemelterelő apróság adódott. Ruf tehát boldog volt, és amikor a producerek megszámolták a bevételt, ők is boldogok voltak. Mindenki egyetértett abban, hogy szép karriert kínál még az élet Rufnak, mielőtt a pocakja megereszkednék.

— Hello, Ruf! — köszöntötte Barney. — Éppen rád van szükségünk.

Ruf üdvözlésre emelte a kezét, és mosolygott. Nem sokat beszélt, ha nem szólították fel rá.

— Nem kertelek sokat, Ruf. Egyenesen megmondom, hogy a világ legnagyszerűbb filmjét csináljuk, éppen a főszereplőről beszélgettünk, a te neved is felmerült, és én egyenesen megmondtam, hogy ha viking filmet forgatunk, akkor Ruf Hawk a legvikin-gebb viking, akit csak el tudok képzelni.

E kinyilatkoztatás ellenére Ruf se érdeklődést, se érzelmet nem mutatott.

— Hallottál már a vikingekről, ugye Ruf? — kérdezte Barney. Ruf halványan mosolygott.

— Emlékszel — magyarázta Barney —, magas, izmos, vad fickók, óriási fejszékkel meg szarvas sisakokkal, bátrak, sárkányorrú hajókkal vitorláznak…

— Ó, igen, hogyne — végre sikerült Ruf érdeklődését felkelteni. — Már hallottam a vikingekről. Még nem játszottam vikinget.

— De szived mélyén mindig is vikinget akartál játszani, Ruf, ez nem is lehetett másként. Ezt a szerepet neked találták ki, ez az a szerep, amibe igazán belemélyesztheted a fogaidat, ebben a szerepben istenien mutatsz majd a kamera előtt.

A vaskos szemöldökök lassan összecsúsztak, ráncot formáltak.

— Mindig istenien mutatok a kamera előtt.

— Hát persze, Ruf, hiszen ezért vagy itt. Nincs komoly elfoglaltságod mostanában, ugye, nem vagy egyetlen nagy filmhez se lekötve?

Ruf gondolkodott. Szemöldökének ráncai tovább mélyültek.

— A jövő hét végére van valami film Atlantiszról… L. M. felpillantott a forgatókönyvből. Szemöldökráncai vetekedtek Ruféival.

— Sejtettem. Tolmácsold sajnálkozásomat az ügynöködnek, Ruf. Majd keresünk valaki mást.

— L. M. — szólt közbe Barney —, olvasgasd a kéziratot. Élvezd. Hagyd, hogy én tárgyaljak Ruffal. Elfelejtetted, hogy ez a film már hétfőn a dobozban lesz. Rufnak három egész napja marad pihenésre, mielőtt Atlantisz elsüllyed.

— Jó, hogy szóba hoztad a forgatókönyvet. Súlyos hibák vannak benne. Nagyon súlyosak.

— Ugyan, menj már! Alig tíz oldalt olvastál belőle. Olvasd még egy kicsit, azután megbeszéljük, odakinn vár a szerző. Ha igazítást igényelsz, azonnal meg is kaphatod. Ruf, úgy lesz, ahogy kívántad, eljátszhatod a vikinget. Új technológia birtokában vagyunk. Ennek segítségével helyszíni forgatásra megyünk, s bár alig két napig leszel távol, a teljes nagy filmért járó tiszteletdíj üti a markod. Hogy tetszik?

— Azt hiszem, jobb, ha beszélsz az ügynökömmel. Pénzügyekben nincs szavam.

— Így is kell lennie, Ruf, erre valók az ügynökök, magam se tárgyalnék másként.

— Egész egyszerűen használhatatlan — közölte L. M. gyászosan. — Charley Changtől jobbat vártam. Ez a nyitás pocsék.

— Idehozom Charleyt, L. M. Átrágjuk magunkat a forgatókönyvön, megtaláljuk a hibákat, és gyökerestül kiirtjuk őket. — Barney az órájára pillantott. Este nyolc. Elő kell kerítenie a szépfiú ügynökét. Azután végigharcolnia a forgatókönyv-átírást, visszaküldenie Charleyt Catalinára — a szemekhez és fogakhoz —, hogy a végére járjon a dolognak. Színészeket kell kerítenie a mellék- és epizódszerepekhez. Felhajtania minden egyes tételt, amire szükség lehet a forgatás hónapjai alatt. Visszaküldenie az egész truppot a tizenegyedik századba. Aztán ott lesz maga a forgatás a tizenegyedik században, ez is felvet majd.jó pár problémát. Mindezek után gatyába kell ráznia az egészet, és hétfő reggelre letennie a bedobozolt filmet az asztalra. Szerda este van, nyolc óra. Rengeteg idő van még.

Hát persze, rengeteg idő.

Akkor viszont mitől veri ki a víz?