Atuan sírjai

ELŐSZÓ

— Gyere haza, Tenar! Gyere haza!

A mély völgyben, a félhomályban kifeslőben voltak az almafák bimbói. Az árnyékba borult ágakon már imitt-amott felpattant egy-egy korai virág, rózsaszín-fehéren, akár valami halvány csillag. A gyümölcsöskert fasorai között, a sűrű, friss, nedves fűben egy kislány szaladt, pusztán a futás öröméért. Nem hallgatott azonnal a hívásra, még egy jó nagy kerülőt tett, mielőtt hazafelé fordult volna. A házikó ajtajában az anya a háta mögött lobogó tűz fényében állva nézte az aprócska alakot, amint bukdácsolva szalad a fűben, a fák alatt sűrűsödő sötétben, mint egy szélfútta bogáncspihe.

A ház sarkánál sáros kapáját tisztogató apa megszólalt:

— Mit csüngsz annyira azon a gyereken? A jövő hónapban úgyis eljönnek érte. Majd meglátod! Akárha eltemetted volna, úgy elmegy. Mi értelme ahhoz ragaszkodni, akit úgyis el kell veszítened? Semmi hasznunk belőle. Még ha fizetnének érte, amikor elviszik, de egy fenét! Csak megfogják, aztán már itt sincsenek, ennyi az egész.

Az anya nem szólt semmit, csak nézte a gyereket, aki most megállt, és fölfelé bámult a fák között. A magas hegyek fölött, túl a kerteken már fényesen ragyogott az esthajnalcsillag.

— Nem is a miénk. Azóta nem az, hogy eljöttek hozzá, és megmondták: ő lesz majd a Sírok papnője. Miért nem törődsz bele végre? — A férfi hangját megkeményítette a panasz és a keserűség. — Hiszen van még négy. Ők itt maradnak, de ez nem. Ne fájdítsd miatta a szívedet. Menjen, ha mennie kell!

— Ha eljön az ideje — szólt az asszony — … el fogom engedni. — Lehajolt az apró, fehér lábacskáin a sáros földön felé szökdécselő gyerek elé, és karjába emelte. Az ajtó felé fordulva meghajtotta a fejét, hogy belecsókoljon a kislány hollófekete hajába, miközben a tűzhelyen fellobbanó lángok fényében megcsillant a saját, halványszőke hajkoronája.

A férfi még odakint maradt. Meztelen talpán érezte a föld hűvösét, fölötte lassan sötétedett a tiszta tavaszi égbolt. Lelkét bánat nyomorította, valami tehetetlen, súlyos, dühös szomorúság, amelyet sohasem lenne képes szavakba önteni. Végül megrázkódott, és asszonya után lépett a tűzfénytől megvilágított kicsi szobába, amelyet betöltött a csilingelő gyermekzsivaj.