Halálvilág 2

Első fejezet

— Egy pillanat — szólt Jason a telefonba, majd hirtelen oldalt fordult, és lelőtte a rátámadó szarvasördögöt. — Nem, nincs semmi fontos dolgom. Mindjárt átmegyek; talán segíthetek valamiben.

Kikapcsolta a telefont; a rádiós arca eltűnt a képernyőről. Amint elment a szarvasördög szétroncsolt teste mellett, az állat megmozdult, és maradék életerejét összeszedve szarvával lecsapott Jason acélkemény csizmájára. A férfi belerúgott a vonagló állatba, s az a fal tetejéről a dzsungelbe zuhant.

A határsávon álló őrtoronyban sötétség honolt, csak a monitorok képernyői és a műszerfal érzékelői világítottak. Méta rámosolygott a belépő Jasonre, majd ismét a vészjelző műszereket kezdte figyelni.

— Átmegyek az űrkikötő irányítótornyába — közölte Jason. — A Pyrrus körül orbitális pályán kering egy űrhajó, és ismeretlen nyelven próbál kapcsolatot teremteni velünk. Talán én segíthetek.

— Siess vissza! — bólintott Méta. Tekintete végigfutott a műszerek kijelzőin, valamennyi zölden világított.

Gyengéden magához húzta Jasont. Vékony karjának izmai éppoly acélosan duzzadt, mint egy férfié, de puha, meleg ajkairól sugárzott a nőiesség. Jason viszonozta a lány csókját. Méta hirtelen kibontakozott az ölelésből, és teljes figyelmét ismét a védelmi rendszer műszerei felé fordította.

— Ez a baj a Pyrrusszal — jegyezte meg Jason. — A túlzott koncentrálás. — Lehajolt, és játékosan megharapta a lány nyakát. Méta felnevetett, és megpaskolta a férfi arcát, anélkül, hogy szemét levette volna a műszerekről.

Jason elrántotta a fejét, de nem elég gyorsan.

Fájdalmasan vakargatta kivörösödött fülét.

— Micsoda amazon… — dünnyögte, miközben kiballagott a szobából.

Az űrkikötő irányítótornyában csak egy tizenéves fiú tartózkodott. Még sohasem hagyta el a Pyrrust, és csupán az anyanyelvén beszélt. Jason viszont, mint hivatásos szerencsejátékos, sok világban megfordult, így a galaktikus nyelvek legtöbbjét ismerte.

— Most nincs vele kapcsolatunk: a Pyrrus túloldalán jár — közölte a fiú. — Hamarosan visszatér. De ismeretlen nyelven beszél. — Elfordított egy kapcsolót, és a háttérzörejek közül lassan kivehetővé vált egy hang.

— …jeg kan ikke forsta… Pyrrus, kan dig hor mig…?

— Azt hiszem, nem lesz probléma — jelentette ki Jason a mikrofonért nyúlva. — Nytdanski nyelvjárás. A Poláris szektor valamennyi bolygóján ezt beszélik.

— Pyrrus til rumfarktskib — felelte Jason. A válasz hamarosan megérkezett a korábbi nyelven.

— Leszállási engedélyt kérek. Mik az űrkikötő koordinátái?

— A leszállási engedélyt megtagadom, és őszintén javaslom, keressen barátságosabb bolygót!

— Lehetetlen. Üzenetet hoztam Jason dinAltnak, és úgy tájékoztattak, ő ezen a bolygón tartózkodik.

Jason növekvő érdeklődéssel tekintett a recsegő mikrofonra.

— Az információja pontos: én vagyok Jason dinAlt. Mi az üzenet?

— Nem közölhetem nyilvános csatornán. Bemértem a rádióadás helyét, és leszállók. Kérem, közölje a pontos adatokat!

— Tudja, hogy öngyilkosságot követ el? Ez a galaxis legveszedelmesebb bolygója. Valamennyi életforma, a baktériumtól egészen az űrhajó nagyságú karmos sasig, az ember halálos ellensége. Igaz, hogy átmenetileg most fegyverszünet van, ám egy külhonira mégis csaknem biztos halál vár. Hall engem?

Semmi válasz. Jason vállat vont, és a radarernyőt kezdte figyelni.

— Nekem mindegy, a maga életéről van szó. De amikor majd kileheli a lelkét, ne mondja, hogy senki sem figyelmeztette. Megadom a leszállási engedélyt, ha megígéri, hogy az űrhajóban marad. Majd én átmegyek önhöz. Körülbelül ötven százalék esélye lesz, hogy a zsilipkamra fertőtlenítőberendezése elpusztítja a bejutó mikroorganizmusokat.

— Rendben — jött a válasz. — Nem akarok meghalni, csak az üzenetet szeretném átadni.

Jason közölte a leszálláshoz szükséges pályaadatokat.

A hajó karcsú teste megjelent a felhők között, majd lassan ereszkedni kezdett. A fúvókák hatalmas porfelhőt kavartak, a hajó nagy döccenéssel földet ért.

— Csapnivaló leszállás — jelentette ki a rádiós fiatalember, és megint a műszerei fölé hajolt. Semmi érdeklődést nem tanúsított a látogatóval szemben. A pyrrusiakból, úgy látszik, hiányzik a természetes kíváncsiság, gondolta Jason. Ebből a szempontból ő pontosan az ellentétük. A kíváncsiság hozta a Pyrrusra, ahol szakadatlan háború dúl az emberek és a bolygó élővilága között, amelynek ő is majdnem áldozatául esett.

Most pedig ismét a kíváncsiság hajtotta az újonnan érkezett űrhajó felé. Egy pillanatra elbizonytalanodott.

Eszébe jutott, hogy a rádiós nem tudja, mit beszélt az idegennel, mivel a beszélgetés a fiú számára ismeretlen nyelven zajlott. Senki sem tudja, hogy be akar szállni az űrhajóba, ezért ha baj éri, nem várhat segítséget.

— Tehát csak magamra számíthatok — motyogta, és felnevetett. Kezét pisztolya fölé tartotta, melyet erőtér rögzített az oldalához. Kezének közeledtére az erőtér hatása ellentétessé vált, és a fegyver a tenyerébe ugrott.

Mutatóujja hozzáért az érzékeny elsütőbillentyűhöz, és a csőből kivágódó sugárnyaláb szinte szétrobbantotta a célba vett távoli kaktuszt.

Jason tudta, hogy kitűnő reflexekkel rendelkezik, bár sohasem lesz olyan gyors, mint a pyrrusiak, akik a földi gravitáció kétszeresében nőnek fel, és egész életükben harcolniuk kell. Mégis úgy érezte, elég gyors ahhoz, hogy szükség esetén el tudjon bánni egy külhonival.

Mielőtt a Pyrrusra jött, gyakran került összeütközésbe a hatóságokkal és a rendőrséggel, de sohasem követett el olyan bűnt, amiért utánaküldenének valakit, hogy letartóztassa.

Vajon miért jött ez az űrhajó?

Bár az oldalán jól látszott az azonosítási szám, Jason mégis inkább a modern gyártmányú hajó alakját találta ismerősnek. De nem tudott rájönni, hol láthatta.

A zsilipkamra külső ajtaja nyitva állt, Jason belépett.

Az ajtó azonnal bezárult mögötte, ő pedig becsukta a szemét, amíg az erős ultraibolya sugárzás elpusztította a ruhájára tapadt mikroorganizmusokat. Végül kinyílt a belső ajtó, és Jason felkészülve az esetleges csapdára, belépett a kabinba.

Lába azonban erőtlenül megrogyott, érezte, hogy elesik. Pisztolya azonnal a tenyerébe ugrott, de már nem sikerült célba vennie a műszerfalnál ülő űrruhás férfit.

— Gáz… — Csak ennyit tudott mondani, és elvesztette az eszméletét, mielőtt a fémpadlózatra zuhant.

Amikor magához tért, pokoli fejfájás gyötörte, mely minden mozdulatára még hevesebben belenyilallt.

Kinyitotta a szemét, de az erős fény tovább fokozta fájdalmát, ezért ismét behunyta. Nem tudta, milyen gáz kábította el, de rendkívül gyorsan fejtette ki a hatását, és szervezete ugyanolyan gyorsan hatástalanította. Fejfájása hamarosan enyhült, és a szemét is ki tudta nyitni anélkül, hogy úgy érezze, mintha tűt szúrtak volna belé.

Hagyományos űrhajós fotelben találta magát, kezét és lábát leszíjazták. A mellette lévő széken egy férfi ült, és a műszerfal gombjait nyomogatta. Az űrhajó már a magasba emelkedett, lassan elhagyva a bolygó légkörét, kiért a világűrbe.

Jason alaposan szemügyre vette a férfit. Kicsit idősnek tűnt ahhoz, hogy rendőr legyen, de valójában nehéz volt pontosan megállapítani a korát. Egészen rövidre vágott haja úgy nézett ki, mint egy kerek házi sapka, de a szeme körüli ráncokat inkább a viszontagságos időjárás okozhatta, mint az eltelt évek. Magas, karcsú teste első pillantásra rendkívül soványnak látszott, de jobban megfigyelve Jason észrevette, hogy csak azért tűnik úgy, mert nincs rajta semmi súlyfelesleg. Oly sokat mozoghatott a szabad levegőn, míg csontjain nem maradt más, mint a sodronyszerű izmok és a naptól kicserzett bőr. Feje néha megmozdult a vékony nyakon, madárkarmokhoz hasonló ujjai boszorkányos gyorsasággal dolgoztak a műszerfalon. Kis idő múlva Jason felé fordult.

— Látom, felébredt. Altatógázt alkalmaztam. Nem szeretem használni, de ez látszott a legbiztonságosabb megoldásnak.

Ahogy beszélt, állkapcsa úgy ugrált fel-le, mint egy pénztári ablak. Mélyen ülő, kék szeme komoran bámult előre a sötét, bozontos szemöldök alól. Szavaiban és tekintetében nyoma sem volt a jó kedélynek.

— Nem túl barátságos fogadtatás — jegyezte meg Jason, miközben kipróbálta, mennyire erősen fogja kezét a szíj.

— Ha tudtam volna, hogy a személyes jellegű üzenete egy adag altatógáz, sohasem adtam volna leszállási engedélyt.

— Kénytelen voltam cselhez folyamodni — felelte az idegen. Szája olyan gyorsan nyílt és zárult, mint amikor a béka legyek után kapkod. — Ha lett volna más módja a foglyul ejtésének, nem használok gázt. Ám tekintve, hogy ön hidegvérű gyilkos hírében áll, ráadásul számtalan barátja is lehet a Pyrruson, ez látszott az egyetlen megoldásnak.

— Igazán nemes lelkű — morogta Jason. Dühítette a férfi önelégültsége. — A cél szentesíti az eszközt, ugye?

Nyitott szemmel jöttem, tehát ne panaszkodjak. De elárulná végre, ki maga, és miért csinálta mindezt?

— Mikah Samon vagyok. Visszaviszem önt a Cassyliára, ahol bíróság elé kerül, és elítélik.

— Cassylia… Tehát ezért tűnt olyan ismerősnek a hajó.

Kicsit meglep, hogy még mindig érdeklődést mutatnak irántam. De azt tudnia kell, hogy a kaszinóban nyert hárommilliárd-tizenhétmillióból igen kevés maradt.

— Cassylia nem akarja visszaszerezni a pénzt mondta Mikah. — És visszavitetni sem akarják, hiszen maga azóta a nemzeti hősük. Amikor kereket oldott a pénzzel, tudták, hogy abból egy vasat sem fognak viszontlátni. Ezért valóságos propaganda-hadjáratot indítottak a környező naprendszerekben, mindenfelé hirdetve: a „Hárommilliárdos Jason” az élő bizonyítéka, hogy a szerencsejátékon milyen hihetetlen összegeket lehet nyerni. A környező rendszerekből özönlöttek az emberek a kaszinókba, hogy megpróbáljanak a szerencsejáték révén könnyen, gyorsan meggazdagodni, ahelyett, hogy fáradságos munkával töltsék az idejüket.

— Ne haragudjon, ha kissé lassúnak tűnik ma az észjárásom — mondta Jason, és megrázta zúgó fejét —, de nem tudtam fogni agyilag az elhangzottakat. Miféle rendőr maga, aki bíróság elé akar cipelni, amikor régen elejtették a vádat?

— Nem rendőr vagyok — felelte Mikah, és szúrós szemmel nézett Jasonre. — Csak olyasvalaki, aki hisz az Igazságban, semmi több. Cassylia korrupt rendőrei és politikusai valósággal istenítik önt, mint a becsület és tisztesség mintaképét. Közben pedig becstelen módon egyre jobban meggazdagodnak. Szét akarom rombolni ezt a bálványt és a Gonoszt, amely megteremtette.

— Elég nehéz feladatnak látszik egyetlen ember számára — jegyezte meg Jason csendesen. — Van cigarettája?

— Természetesen sem cigarettát, sem szeszes italt nem tartok a hajón. És nem vagyok egyedül: akadnak követőim. Az Igazság Szervezet olyan erőt képvisel, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Rengeteg időt és energiát fordítottunk arra, hogy nyomon kövessük az életútját, de megérte. Végigjártunk minden helyet, ahol megfordult, Mahauttól egészen a galiptói Nebula Kaszinóig. Olyan mocskos dolgokat tudtunk meg magáról, hogy egy tisztességes ember gyomra felfordul tőle. Minden egyes helyen megszereztük a letartóztatásához szükséges engedélyt. A feltárt bizonyítékok alapján számtalan bolygón súlyos börtönbüntetést szabtak ki önre, sőt akadt, ahol halálra ítélték.

— Gondolom, az igazságérzetét cseppet sem zavarja, hogy a bíróságok a távollétemben hoztak ítéletet — fűzte hozzá Jason. — Sem az a tény, hogy én azokat az embereket kopasztottam meg a kaszinókban és

játéktermekben, akik balekok pénzét zsebelték be.

Mikah Samon néhány másodpercig fontolgatta Jason szavait, majd türelmetlenül legyintett.

— Sok más bűncselekményben is vétkesnek bizonyult.

Örülhet, hogy vétkei végül jó ügyet fognak szolgálni.

Mert ennek segítségével akarjuk megdönteni Cassylia hitvány, korrupt kormányát.

— Látja, hová juttatott a kíváncsiságom — morogta Jason. Megfeszítette a karját rögzítő szíjakat, de azok nem engedtek annyit, hogy ki tudott volna szabadulni. — Nemrég még élveztem a szabadságom, amikor a rádióhoz hívtak. Azután ahelyett, hogy hagytam volna lezuhanni egy domboldalon, megadtam a pontos pályaadatokat, és lehoztam az űrhajóját. Majd gyanútlanul besétáltam a csapdájába. Ezentúl meg kell tanulnom leküzdeni a kíváncsiságomat.

— Visszataszítónak találom, ahogy kegyelemért próbál könyörögni — jelentette ki Mikah. — Sohasem tennék szívességet egy olyan embernek, mint ön. De nem is kérnék tőle semmit.

— Soha, ez meglehetősen hosszú idő — jegyezte meg Jason csendesen. — Bárcsak józanul tudná mérlegelni a dolgokat.

— A szavai arra utalnak, hogy még bízik valamiben.

Halála előtt meg fogja ismerni az Igazságot. Ebben valóban a segítségére leszek, mindent elmagyarázok.

— Inkább egy kínvallatás — mondta Jason elcsukló hangon.