Halálvilág 2

Tizenhetedik fejezet

Méta rutinos mozdulatokkal vezette a kompot a bolygó körül keringő űrhajóhoz. A súlytalanságtól Ijale halálra rémült, ezért gyorsan belenyomták egy nyomáskiegyenlítő fotelbe. Jason is kényelmesen elhelyezkedett, és a hirtelen rátörő kimerültségtől azonnal elaludt.

Amikor felébredt, fájdalmai csaknem teljesen megszűntek, bár még rendkívül gyengének érezte magát.

Nagy nehezen átevickélt az irányítófülkébe, ahol Méta a komputer programozásával foglalatoskodott.

— Kaja! — hörögte Jason, és bohóckodva a torkához kapott. — Csont és bőr vagyok, ha nem segítesz rajtam, rögtön éhen halok…

Méta szó nélkül átnyújtott neki egy tubus sűrített tápszert. Jason azonnal észrevette, hogy a lány valamiért haragszik. Szájába vette a tubus végét, és beszürcsölte az egészet.

— Ez jólesett! — jelentette ki erőltetett vidámsággal. — Egyedül jöttél ezzel a hajóval, Méta?

— Persze hogy egyedül — felelte a lány, és olyan szemmel nézett rá, mintha azt kérdezné: Normális vagy te egyáltalán? — Megengedték, hogy elvigyem a hajót, de senki sem tudott velem jönni.

— Hogyan találtál meg? — kérdezte Jason. Próbált olyan témát keresni, amivel felvidíthatná a lányt.

— Az űrkikötő rádiósa megjegyezte a hajó jelzését, amelyik elvitt téged. Kerk azonosította, hogy cassyliai.

Azonnal elmentem a Cassyliára, és körülszimatoltam egy kicsit. Megtudtam, hogy a hajó nem érkezett vissza.

Végigtanulmányoztam a két bolygó közti legvalószínűbb útvonalat, és három olyan bolygót találtam, amely szóba jöhetett. Ezek közül kettő modern űrkikötőkkel rendelkezik, tehát tudniuk kellett volna rólatok, még akkor is, ha a bolygó lakatlan részén zuhantatok le.

Maradt a harmadik bolygó. Amint elértem az atmoszférát, a műszerek azonnal észlelték a segélykérő jelzést. Siettem, ahogy tudtam… Mi a szándékod ezzel az asszonnyal?

Az utolsó szavakat rendkívül fagyosan mondta. Ijale alázatos arccal üldögélt a nyomáskiegyenlítő székben.

Bár a szavakat nem értette, mégis félelem fogta el.

— Még nem gondolkodtam rajta…

— A te életedben csak egy asszonynak van helye, Jason. Nekem. És megölöm, aki erről másként vélekedik.

Méta ezt kétségtelenül komolyan gondolta. Ha Ijale élni akar, akkor jobb, ha minél messzebbre megy a féltékeny pyrrusi asszonytól. Jason mindezt gyorsan átgondolta.

— Leszállunk az első civilizált bolygón, és otthagyjuk.

Van még annyi pénzem a bankszámlámon, amiből évekig eléldegélhet. Aztán később megint küldök neki. Biztosan tud majd boldogulni; ha a krenókereső rabszolgahordában életben tudott maradni, akkor bárhol megél.

Elképzelte Ijale könyörgését, amint elmondja neki, hogyan határozott, de akkor Mikah szólalt meg mellettük; szemében különös fény ragyogott.

— Majd én gondját viselem, és megmutatom neki az igaz utat.

— Csodálatos ötlet! — vágta rá Jason diadalmasan, majd Ijaléhez fordult, és a lány anyanyelvén elmondott neki mindent. — Mikah magával visz téged, és gondodat fogja viselni. De én is adok neked pénzt, nehogy hiányt szenvedj valamiben. Majd Mikah elmagyarázza, amit tudnod kell a pénzről. Mindig figyelmesen hallgasd végig, amit mond, azután tedd pontosan az ellenkezőjét!

Akkor nagyjából simán fognak menni a dolgok.

— Nem akarlak elhagyni! Vigyél magaddal! Örökre a rabszolgád maradok! — zokogta a lány. Jason torka összeszorult.

— Mit mondott? — érdeklődött Méta.

— Maga nagyon gonosz ember, Jason — rázta a fejét Mikah. — Tudja, hogy a lány mindig engedelmeskedni fog magának, bármit teszek.

— Ezt őszintén reméltem — mondta csendesen Jason. — Arra születni kell, hogy valaki olyan fanatikus bolond legyen, mint maga. Mindenki más képes normálisan szemlélni a világot, és örülni tud az élet apró ajándékainak.

— Maga a megtestesült Gonosz, és bűnhődni fog minden cselekedetéért! — Mikah jobb keze eltűnt az ajtónyílás mögött, és előhúzott valahonnan egy sugárpisztolyt. — Átveszem a hajó parancsnokságát.

Kötözze meg a két asszonyt, nehogy valami butaságot csináljanak! Azután a Cassylia felé vesszük az irányt.

Méta a műszerfal előtt ült, háttal Mikah-nak, és a komputer billentyűit nyomkodta. Ötméternyire lehetett a rájuk szegeződő fegyvertől. Lassan felemelte a fejét, és Jasonre mosolygott.

— Azt mondtad, nem akarod megölni.

— Még mindig nem akarom megölni, de semmi kedvem a Cassyliára menni — felelte Jason, és kedvesen visszamosolygott a lányra, majd a műszerek felé fordult.

Két villámgyors lépés neszét hallotta a háta mögül, amelyet egy földre zuhanó test tompa puffanása követett.

Egyetlen lövés sem dördült el, s ettől Jason megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben arra gondolt, hogy Mikah megint alulmaradt a vitában.