A tavaszi hajnal sárkányai

Caramon, az istenek a világot sokszor becsapták szőrnyűségeik áldozatai vagyunk mindannyian.

4.z észt kaptuk őrőkségűl, azért,

hogy meglássam a különbségeket:

a fényt Tika szemében, hogyha mást néz, Laurana reszkető szavát, mikor Tanishoz beszél, s Aranyhold hajának suhogását Zúgószél jöttekor. Rám néznek s a te értelmeddel is látnám a különbségeket. Itt ülök madárcsontkönnyű testtel.

Együttérzést, részvétet oktatnak nekünk cserébe az istenek; Sikert érveke! olykor. Mert éreztem, mily méltatlankodás gyúlt a testvérük ellen harcolókban, önfenntartás vagy szeretet okádó!

S megenyhült így a kínjuk; Szánalom fogott el, ahogy téged is, s a fajtánk leggyengébbjét is túlszárnyaltam ebben.

Te, testvérem, nem tudsz követni engem, ki gond nélkül élsz egy olyan világban, hol a becsvágy ívét fen ja a kard, s a szem hibátlan vezére a kéznek nem tudod felfedezni a törött tükrök tájképét a lélek,

falán, s az üresség kínját cgyenge kézben..

Mégis szeretsz, mint vakorri elkevert vérünkki(crrgését s ellensúlyát, vagy mint (:avat átfúni kard hevét:

meghökkent a kölcsönös rászorultság,

az erekben fakó sokféleség.

A csata vad táncában, hogyha pajzsként oltalmazod testvéredet, esendő mivoltom ismeretéből meríted táplálékodat.

Hogyha elmegyek véred teljét hol fogod megtalálni? A szív zajos alagútjaiban tán? Hallottam,

a Királynő szelíd bölcsődala társult az éjben harci szózatával, ez a zene békés trónomra szólít fennkölt honában.

Sárkánylovagok

fényt akartak hazudni a sötétből, holdakkal, reggelekkel hamisítva. Emiatt megszűnt minden tisztaság. De a homályban lappang az igazság, a végső, lenge tánc.

De nem tenéked

te nem tudsz ertgent az éjbe követni, az édes zűrzavarta. Mert szilárd talajon állsz, naptól véve kfirűf, sentnrit se vársz, s efcSGb veszíted el, mintsem kinwndlatatCan lett, utad. Tjnes magyarázat, akadozva jönnek ajkadra a szavak Tanis barátod az ért kis árvára, majd nugrrragyarázza az árrtyakösvértyén látottakat, mert ismerte Kitiarát, s a holt( sötét sugarát éjszírrú Zaján. De nem léphet núg fel, s várakozí> arcomba csap a nedves éji szél.