Legnagyobb valószínűséggel az első gyalog irányába.
Az istenek szeretik a viccet.
Ami egy másik ország.
Ami, bármilyen gondosan tekeri is össze az ember, az éjszaka folyamán mindenképpen elszabadul, és rögzíti a fűnyírót a biciklikhez.
Ez a jelenség mindenhol megfigyelhető a multiverzumban, még a leghidegebb, folyékony metán mosta bolygókon is. Senki nem tudja, miért, de bármely munkacsoport egyetlen korán kelő tagja a hivatal vezetője, aki mindig szemrehányó kis cetliket (esetleg gravírozott héliumkristályokat) hagy beosztottai asztalán. Az egyetlen hely, ahol ez csak igen ritkán történik meg, a Zyrix világa, és ott is csak azért, mert a Zyrixnek tizennyolc napja van, így 1789,6 évenként csak egyszer lehetséges rajta korán kelni. Ennek ellenére 1789,6 évenként egyszer a szűklátókörűbb főnökök valami univerzális késztetésnek engedelmeskedve szemrehányó formájúra maratott frinphéjakkal megrakott csápokkal csúsznak be a munkahelyükre.
Idegeken élősködött. A sajátjain.
A láthatatlan írások tudománya új szakterület volt, melynek kibontakozását a Könyvtártér bidirekcionális természetének felfedezése tette lehetővé. A thaumikus matematika komplex elmélet, de röviden össze lehet foglalni úgy, hogy minden könyv kölcsönhatásban áll minden más könyvvel bárhol a világon. Ez egyértelmű: a könyvek előidézik más könyvek megírását a jövőben, és korábban írt könyvekre is hivatkoznak. De a K-tér általános elmélete[42] szerint minden, még meg nem írt könyvet meg lehet jósolni az addig megírt könyvekből kiindulva.
Ami ebből a nézőpontból leginkább csak sötét volt.
Három alkalommal rögtön nyertek, egyszer egy tizenegy órás hosszabbítás után, és két alkalommal pontozással, miután a többi döntős megszökött.
Aki másodállásban általános vadorzó, csatornatisztító, és autodidakta ács is volt[43].
A vas egyik érdekes tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben megakadályozza az embert abban, hogy gyorsan kapcsoljon.
Szóval, az úgy volt, hogy… A Kocsis szülőket csendes, tiszteletre méltó népekként ismerték, akik kicsit belezavarodtak a gyermekeik névadásába. Először született négy lányuk, akiket Reménynek, Tisztaságnak, Megfontoltságnak és Jótékonyságnak kereszteltek, mert a lányokat a hagyomány szerint női erények után illett elnevezni. Majd megszületett az első fiuk, akit, félreértve ennek a névadási dolognak a logikáját, Düh névre keresztelték; őt követték Féltékenység, Bestialitás és Kapzsiság. Az élet furcsa iróniájának folytán Remény depressziós alkat volt, Tisztaság Ankh-Morporkban élte a kétes erkölcsű nők boldog életét, Megfontoltság tizenhárom gyermeket szült, Jótékonyság pedig egy dollár visszajárót várt, ha hetvenöt centet fizetett — ezzel szemben a fiúk szeretetre méltó, jó természetű férfiakká váltak. Bestialitás például nagyon szerette az állatokat.
Ebben egyébként Abrand tökéletesen tévedett.
Verenc és Magrat tényleg nagyon hasonlítottak egymásra.
Mármint egy kisebb botot.
Itt bizonyították be, hogy a thaum, melyet addig mágia legkisebb, oszthatatlan részecskéjének hittek, igazából okozonokból[44], vagyis apró realitásszilánkokból áll. A legfrissebb kutatások arra az eredményre jutottak, hogy minden okozon is legalább öt „ízű” lehet, melyeket úgy neveztek el, hogy „fel”, „le”, „oldalt”, „szexepil” és „borsmenta”.
Ogg Ángyi e téren kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot, bár ő nem szándékosan csinálta.
Mint korábban már említésre került a Korongvilág krónikáiban, teljes mezőgazdasági kultúrákat alapoztak idős, feketébe öltözött hölgyek teherbírási és emelési képességeire.
Hasonlít a „pogány”-hoz, csak több benne a fa.
Ez tényleg így van. Ezért engednek az emberek mindig utat a királyoknak.
Lancre népe nem gondolta, hogy a földrajzi nevek terén különösebb eredetieskedésre lenne szükség.
Mivel a trollok szilícium alapú létformák, nem szervesek, képtelenek megemészteni az embert. De folyton akad köztük olyan, aki időről időre megpróbálkozik vele.
Itt helyénvaló lenne a szokásos „paprikába áztatott, vörösen izzó üveggolyók” szókapcsolat.
Az Ankh-Morpork Utczáinak Rajzolatja A-Z esetében ez a terület a Beteg Sárkányok Napfény Otthona a Morfikus utcában. (Kérjük, Hagyja Szénadományát Az Ajtó Mellett! Ne Feledje, A Sárkány Egy Életre Szól, Nem Csak Disznólesés Éjjelére!)
Soma Ogg[45].
Igazából a parókák között nem számított különösebben nagynak. A dekadencia történelmének során rengeteg hatalmas parókát hoztak létre — melyek nagy részébe mindenféle csecsebecséket is beépítettek abból a célból, hogy az embereknek ne az unalmas hajat kelljen nézniük. Volt, amelyik méreténél fogva akár egész egércsaládoknak vagy óraszerkezeteknek is otthont tudott adni. Madame Cupidor, II. (avagy Örült) Szuflé király szeretője egy kalitkát tartott a sajátjában, de a különleges állami ünnepségekre azt vette fel, amelyikben egy öröknaptár, egy napóra és különböző főtt tésztafélék nagy választéka kapott helyet.
Vagyis elég messze ahhoz, hogy ne tűnjön úgy, mintha ki akarná hallgatni a beszélgetést, de elég közel ahhoz, hogy minden szót halljon.
Amiben azért van répa, magyarázta, hogy az ember fütyürészhessen a sötétben, és azért van osztriga, hogy legyen kinek fütyülnie.
A Könyvtáros, aki egyszerű, de megbízható ízlésű emberszabású volt, úgy vélte, minden színházi előadás elengedhetetlen részeit alkotják azok a jelenetek, amelyekben habostorták vagy festékesvödrök szerepelnek, illetve az, amikor valaki leveszi valaki más kalapját, megtölti valami gusztustalannal, majd visszarakja a tulajdonosa fejére, miközben a zenekar azt játssza: „Váhh… bábbá… háááá!” Mivel a pirított földimogyoró nagyon veszélyes fegyver, ha a megfelelő sebességgel és pontossággal juttatják célba, az Ankh-Morporki rendezők már rég elértették a célzást. Ettől ugyan kissé szokatlanná váltak a grand guignol melodrámák, de az általános vélekedés szerint még mindig jobb egy „Quirm őrült remetéjének vérzivataros tragédiája (habostortás jelenettel)”, mint ha az ember öt napig nem hall az egyik fülére.
Önkényesen kiagyalva.
Mások önkényes koholmányait is elolvasva.
„Nagyon érzékeny lélek” — Ángyi macskamondásainak gyűjteményéből.
Ezt azért tudta, mert a Népszerű páncélzat előző havi számában megjelent egy cikk, „Teszteltük a húsz legjobb ötven dollár alatti sisakot” címmel. Egy másik tanulmánynak az volt a címe, „Harci bárdok: a nagy dobás”, és a végén fél tucat új tesztelői állást hirdettek meg.
A multiverzum legrövidebb időintervalluma a New York-i pillanat, ami úgy definiálható, mint az az intervallum, ami a lámpa zöldre váltásától a hátunk mögött álló taxis dudalásáig eltelik.
Ez egyébként falloszista kijelentés.
Sokféle módja van a kerek, lapos lancre-i törpekenyér elkészítésének, de lényegében mindegyik azt a célt szolgálja, hogy egy olyan tartós, könnyen tárolható élelmiszer jöjjön létre, amivel — ha elég erősen dobja el az ember — ki lehet belezni az ellenséget. Az, hogy ehető is legyen, csak választható extra. A legtöbb recept szigorúan titkos, leszámítva azt a részét, hogy sóder is kell bele.
Innen származik a „nagybani, avagy tömegpusztítás” kifejezés.
A Laza szerzetesek, akik egy rejtett, apró, exkluzív kolostorban élnek egy meglehetősen hűvös, laza völgyben az Alsó-Kostetőn, kifejlesztettek egy beugró tesztet a friss növendékek számára. Az ifjú jelentkezőt beviszik egy szobába, amely tele van mindenféle stílusú ruhákkal, és megkérdezik: „No, fiam, melyik ezek közül a legmenőbb öltözék?” A helyes válasz pedig a következő: „Hát bármelyik, amelyiket én választok ki!”
Ogg Ángyi ugyancsak nagy fölszedegetője volt a figyelmetlenül szétszórt apróságoknak.
Amikor Hwel, a színdarabíró megjelent másnap a társulatával, elmesélték neki, mi történt, ő pedig leírta. De kihagyta azokat a részeket, amelyeket nem lehet színpadon előadni, vagy amelyek túl drágák lennének, vagy amelyeket egyszerűen csak nem hitt el. Mindenesetre a történetnek a Makrancos völgy címet adta, mert senkit nem érdekelne egy olyan darab, aminek az a címe, hogy Dolgok, melyek nyárközép éjjelén történtek.
Ebben az elektronikus változatban egyelőre a régi neveket használtuk. Ha a kiadó beváltja az ígéretét és egységes kiadásban megjelenteti a sorozatot, akkor egyszerre kívánjuk majd az új fordítást megosztani.
Létezik egy különleges elmélet is, de azt senki nem veszi igazán komolyan, mert a közmegegyezés szerint csak illúzió.
„Ha beleverünk még pár szöget, biztosan úgy marad!”
Szó szerint: „izécskék”.
Kivéve, amikor lefeküdt.