A Dűne

I. függelék: A Dűne környezettana

Az idegen jövevény szemében az Arrakis rendszerint a végtelen, kopár pusztaság benyomását kelti. Az idegen úgy vélheti, hogy itt semmi sem teremhet meg, semmi sem élhet meg a szabad ég alatt, hogy ez igazi sivatag, amely sohasem volt termékeny és soha nem is lesz.

Pardot Kynes szemében a bolygó csak tényező volt egy energiamérlegben, egy gépezet, amelyet a napja hajtott. Nem volt szükség másra, mint átformálni úgy, hogy megfeleljen az ember szükségleteinek. Kynesnak tüstént a nomád népesség jutott az eszébe, a fremenek. Micsoda kihívás! Micsoda eszközt jelenthetnének! A fremenek szinte korlátlan ökológiai, geológiai erőt képviseltek.

Ez a Pardot Kynes sok tekintetben egyszerű és célratörő ember volt. Ki kell bújni a Harkonnenek megszorításai alól? Jól van. Akkor feleségül kell venni egy fremen nőt! Amikor megajándékozza az embert egy fremen fiúgyermekkel, akkor el kell kezdeni megtanítani a gyermeket, Liet-Kynest, a többi gyermekkel együtt az ökológia alapjaira, létre kell hozni egy új nyelvet, olyan szimbólumokkal, amelyek képessé teszik rá az elmét, hogy meg tudjon ragadni egy egész tájat, a klímáját, az évszakok korlátait, és végül mindezt a sokféle erőt és gondolatot kápráztató, lenyűgöző rendbe szedni.

„Belülről fölismerhető szépség van minden emberi szemmel nézve egészséges bolygó folyamataiban és egyensúlyaiban — mondta Kynes. — Ebben a szépségben mutatkozik meg az a dinamikus stabilizáló hatás, amely mindenféle élet alapfeltétele. A célja egyszerű: egyre változatosabb, harmonikus struktúrák fenntartása és előállítása. Az élet fokozza a zárt rendszer életfenntartó képességét. Az élet — mindenféle élet — az életet szolgálja. Ahogy az élet változatossága fokozódik, egyre nagyobb bőségben bocsátja az újabb élet rendelkezésére a szükséges tápanyagokat. Az egész bolygó megelevenedik, megtelik a kölcsönhatások egymásba ágyazódó szövevényeivel.”

Így oktatott Pardot Kynes egy sziecsbeli osztályt.

Mielőtt azonban osztályok oktatására került volna sor, meg kellett győznie a fremeneket. Aki meg akarja érteni, hogy erre hogyan volt képes, annak először meg kell értenie azt a félelmetes céltudatosságot, azt az ártatlanságot, amellyel Kynes bármilyen kérdést megközelített. Nem volt ő naiv, csak nem hagyta, hogy bármi elterelje a figyelmét.

Egy forró délutánon éppen egy egyszemélyes terepjáróban kalandozott az arrakisi sivatagban, amikor egy sajnálatos módon gyakori jelenetnek lett szemtanúja. Hat állig fölfegyverzett, pajzsos Harkonnen-briganti tőrbe csalt három fremen ifjút a nyílt terepen a Pajzsfal mögött, egy Szélzsák nevű falu közelében. Kynes szemében ez afféle színpadi csetepaté volt, inkább bohózat, mint komoly dolog, amíg rá nem ébredt, hogy a Harkonnenek bizony meg akarják ölni a fremeneket. Ekkorra az egyik ifjú már fölvágott ütőérrel feküdt a homokban, két briganti is mellette hevert, de még mindig négy fegyveres férfi állt szemben két gyerkőccel.

Kynes nem volt bátor, csak céltudatos és óvatos. A Harkonnenek fremeneket akartak megölni. El akarták pusztítani azokat az eszközöket, amelyekkel ő át akarta alakítani a bolygót! Bekapcsolta hát a pajzsát, odacsörtetett, és leszúrt két Harkonnent, mielőtt még ráeszméltek volna, hogy valaki van mögöttük. Félreugrott a harmadik kardjának döfése elől, aztán átvágta a torkát egy elegáns entrisseur-rel, a megmaradt brigantit pedig rábízta a két fremen ifjúra, miközben ő maga minden energiáját arra fordította, hogy visszahozza az életbe a földön haldokló harmadikat. Vissza is hozta… mialatt a hatodik Harkonnent jobblétre szenderítették.

No, ez aztán szép kis galiba volt! A fremenek nem tudták, hová tegyék Kynest. Természetesen tudták róla, hogy kicsoda. Senki sem érkezett az Arrakisra úgy, hogy minden adata el ne jutott volna a fremenek erősségeibe. Ismerték, tudták, hogy császári tisztségviselő.

De Harkonneneket öl!

Ha azok a fremenek felnőttek lettek volna, egy vállrándítás és némi sajnálkozás kíséretében Kynes árnyékát is elküldik, hogy csatlakozzék a hat földön fekvő halottéhoz. Ezek azonban tapasztalatlan kamaszok voltak, és csak annyit láttak az egészből, hogy az életükkel tartoznak ennek a császári embernek.

Kynes két nap múlva egy sziecsben találta magát, a Szél-szurdok fölött. Az ő szemében mindez természetes volt. Hosszasan beszélt a fremeneknek a vízről, a fűvel megkötött dűnékről, a datolyapálmákkal tele palmáriumokról, a. sivatagot átszelő, nyílt vizű kvanatokról. Beszélt, beszélt, beszélt.

Körülötte pedig tomboltak az ellentétek, amelyekből Kynes mit sem vett észre. Mihez kezdjünk ezzel az őrülttel? Ismeri egy fontos sziecs helyét! Mit tegyünk? Hogy értsük a szavait, ezt az őrültséget, hogy paradicsommá teszi az Arrakist? Csak szófia beszéd! Túl sokat tud! De megölte azokat a Harkonneneket! Végül is vízteherről van szó! Mikor tartoztunk mi bármivel is az Impériumnak? De megölte a Harkonneneket! Mindenki meg tudja ölni a Harkonneneket. Én is megöltem már jó párat!

De mit szóljunk ahhoz, hogy virágba borítja az Arrakist?

Nagyon egyszerű: hol van hozzá a víz?

Azt mondja, itt van! És végül is megmentette három fiunkat.

Megmentett három ostobát, akik belesétáltak a Harkonnenek karjaiba! És meglátta a kriszkéseket!

A szükségszerű döntést már órákkal az előtt tudták, hogy elhangzott. A sziecs tauja megmondja a tagjainak, hogy mit kell tenniük; még a legbrutálisabb szükségszerűség is köztudott. Egy tapasztalt harcost küldtek el egy megszentelt késsel, hogy megtegye, amit meg kellett tenni. Utánament két vízmester is, hogy kinyerjék a test vizét. Brutális szükségszerűség.

Nem valószínű, hogy Kynes egyáltalán észrevette, mit akar leendő kivégzője. Éppen előadást tartott egy csoportnak, amely biztos távolban maradt tőle. Föl-alá járkált beszéd közben, kis köröket írt le, szélesen gesztikulált. Szabadon folyó vízről beszélt. Arról beszélt, hogy a vizet csak úgy ki lehet meríteni egy tóból! Portigulokról beszélt!

A kivégzője elébe állt.

— Eredj innét — mondta Kynes, és tovább beszélt a titkos szélcsapdákról. Félretolta a férfit, elment mellette. Szabadon volt a háta, szinte várta a szertartásos döfést.

Hogy mi ment végbe annak a férfinak a fejében, azt most már nem lehet tudni. Elhatoltak volna a tudatába Kynes szavai, elhitte volna őket? Ki tudja? Amit azonban tett, afelől nincs kétségünk. Uliet volt a neve: idősebb Liet. Uliet három lépést tett, és szántszándékkal beledőlt a tulajdon késébe. Öngyilkosság? Van, aki azt mondja, hogy Shai-hulud vezette a kezét.

Kell ennél meggyőzőbb jel?

Attól a perctől kezdve Kynesnak csak oda kellett mutatnia valahová, és annyit mondania: „Menjetek!” Egész fremen törzsek mentek. Férfiak haltak meg, gyermekek haltak meg, asszonyok haltak meg. De mentek.

Kynes visszatért impériumi munkakörébe, tovább igazgatta a biológiai kísérleti állomásokat. Most azonban fremenek kezdtek feltűnni az állomások személyzetében. A fremenek szeme összevillant. Lassan beszivárogtak a „rendszerbe”; ez a lehetőség addig meg sem fordult a fejükben. A sziecsek barlangjaiban egyre több állomási szerszám bukkant fel — különösen a sugárvágók voltak népszerűek, amelyekkel föld alatti gyűjtőmedencéket és rejtett szélcsapdákat lehetett kiásni.

Aztán a medencékben gyűlni kezdett a víz.

A fremenek szemében nyilvánvaló lett, hogy Kynes nem teljesen őrült, csak annyira, hogy szent ember legyen. Kynes tehát az Ummák, a próféta testvériség tagja volt. Uliet árnya előlépett a sadusok, a mennyei bírák soraiba.

Kynes — a célratörő, vadul elszánt Kynes — jól tudta, hogy a magas szinten szervezett kutatás semmi újat nem szokott produkálni. Kicsiny kísérleti csoportokat hozott létre, rendszeres adatcserével, de hagyta, hogy mindegyik csoport maga keresse meg az utat saját magának. Apró tények millióit kellett összegyűjteni. Kynes csak elszigetelt, elnagyolt kísérleteket szervezett, hogy világosak legyenek a nehézségek arányai.

A bledben mindenütt mintákat vettek a magfúrókkal. Feltérképezték az időjárás hosszú távú változásait, amelyeket együttesen éghajlatnak szokás nevezni. Kynes azt találta, hogy az északi és déli 70°-os szélesség között a hőmérséklet évezredek óta nem volt alacsonyabb 254 és nem volt magasabb 332 foknál (abszolút fokban mérve), és ebben az övezetben voltak olyan időszakok, amikor a hőmérséklet 284 és 302 abszolút fok között volt, vagyis a földi típusú élet számára eszményi tartományban… Ha sikerül megoldani a vízkérdést.

„Mikor oldjuk meg? — kérdezték a fremenek. — Mikor látjuk meg az arrakisi paradicsomot?”

Mint a tanár, aki válaszol a gyermeknek, aki megkérdezte, mennyi kétszer kettő, Kynes megmondta nekik: „Háromszáz-ötszáz év múlva.”

Egy kisebb formátumú nép jajveszékelni kezdett volna a kétségbeeséstől. A fremenek azonban korbácsos emberek alatt tanultak meg türelmesnek lenni. Ez az idő valamivel hosszabb volt, mint amennyire számítottak, de mindannyian megértették, hogy egyszer elérkezik az áldott nap. Szorosabbra húzták az övkendőjüket, és visszamentek dolgozni. A csalódás valahogy valóságosabbá tette a szemükben a paradicsom ígéretét.

Az Arrakison nemcsak a szabad, hanem a kötött víz is kevés volt. Háziállatok alig léteztek. A csempészek egyike-másika használta ugyan a háziasított sivatagi szamarat, a kulont, de a vízárak magasak voltak még akkor is, ha az állatokat ellátták módosított cirkoruhákkal.

Kynes arra gondolt, hogy olyan növényeket telepít, amelyek redukció útján vizet állítanak elő a kőzetben megkötött oxigénből és hidrogénből, de az energiaigény képtelenül nagy lett volna. A sarki jégsapkákban (dacára annak a hamis biztonságérzetnek, amelyet a pionoknak kölcsönöztek) sokkal kevesebb víz volt annál, amennyire Kynes terveihez szükséges volt… és Kynes már gyanította, hol kell lennie a víznek. A közepes szélességi fokokon, bizonyos szélirány esetén rendszeresen megnövekedett a páratartalom. Aztán ott volt az atmoszféra sokat sejtető összetétele: 23 százalék oxigén, 75,4 százalék nitrogén, 0,023 százalék szén-dioxid, a többi pedig nemesgáz.

Volt egy ritka arrakisi növény, amely a 2500 méteres szint felett fordult elő az északi mérsékelt övben. Egy kétméteres példányából fél liter vizet lehetett kinyerni. Aztán ott voltak a földi típusú sivatagi növények: az ellenállóbb fajták szemlátomást kivirultak, ha harmatgyűjtőkkel ellátott mélyedésekbe ültették őket.

Aztán Kynes meglátta a sóteknőt.

Egyszer, amikor a topterével az egyik messzi sivatagi állomásról a másikra tartott, eltérítette az útjából egy vihar. Amikor a vihar elvonult, Kynes szeme előtt ott volt a teknő — egy hatalmas, mintegy háromszáz kilométer hosszú, tojás alakú mélyedés, vakítóan fehérlő meglepetés a nyílt sivatagban! Kynes leszállt, megízlelte a teknő vihartól letisztított felszínét.

Só!

Most már bizonyos volt benne.

Egyszer, valamikor nyílt víztükör volt az Arrakison! Kynes nekilátott újra megvizsgálni a kiszáradó kutak kérdését, ahol mindig csak egyszer jelent meg pár csepp víz, aztán eltűnt, és soha nem jelent meg újra.

Kynes munkába állította újonnan kiképzett fremen limnológusait: a fő nyomot, amelyen el kellett indulniuk, azok a bőrszerű foszlányok jelentették, amelyeket időnként a fűszerlelőhelyeken találtak egy-egy kitörés után. A fremen népregék ezeket egy kitalált „homoksügérnek” tulajdonították. Ahogy az apró tényekből lassan összeállt a kép, kiderült, miféle lénytől származnak azok a bőrszerű foszlányok — a „vízlopótól”, egy mélyhomoki jószágtól, amely a porózus alsóbb rétegekben termékeny kis üregekben zárta el a vizet a 280 abszolút fokos határ alatt.

Ezek a „vízlopók” milliószámra pusztultak el minden fűszerkitörésben. Már öt fokos hőmérséklet-változás végezni tudott vele. Az a néhány, amelyik megmaradt, téli álomhoz hasonló cisztahibernációban töltött el hat évet, aztán előbújt, mint kicsiny (körülbelül három méter hosszú) homokféreg. Ezekből csak néhány kerülte el nagyobb rokonait és a mélyben rejtőző vízzsákokat, és érte el a teljes érettséget, mint óriás shai-hulud. (A víz halálos méreg a shai-huludnak, ezt régóta tudták már a fremenek, akik nagy ritkán vízbe fojtottak egyet-egyet a ritka „törpeféregből”, hogy előállítsák azt a tudattágító narkotikumot, amelyet ők az Élet Vizének neveztek. A „törpeféreg” a shai-hulud primitív válfaja, amely csak körülbelül kilenc méteres hosszúságúra nő meg.)

Most már megvolt a ciklus: a kismester állította elő a fűszerkovászt, és belőle lett a shai-hulud; a shai-hulud szétszórta a fűszert, amely táplálta a homokplanktont, azokat a mikroszkopikus lényeket, amelyek részben a shai-hulud táplálékául szolgáltak, részben megnőttek, beásták magukat a mélybe, és kismesterek lettek belőlük.

Kynes és az emberei ekkor abbahagyták ezeknek a nagy összefüggéseknek a tanulmányozását, és a mikroökológiára fordították a figyelmüket. Először a klímát vizsgálták meg közelebbről. A homok felszínén nem volt ritka a 344-350 fokos abszolút hőmérséklet. Egy lábbal a felszín alatt már 55 fokkal, egy lábbal fölötte pedig 25 fokkal is hűvösebb lehetett. A levelek vagy másféle árnyékolás újabb 18 fokos hőmérséklet-csökkenést eredményezett. Aztán jöttek a tápanyagok. Az arrakisi homok legnagyobb részben a homokférgek emésztésének terméke; a port (az egyetlen valóban mindenütt jelen levő problémát) a felszín állandó, lassú kúszása, a homok „pattogása” hozza létre. A dűnék szél elleni oldalán durvábbak a szemcsék, a szél felőli oldal viszont simára, keményre tömörödik. A régi dűnék sárgásak (az oxidáció miatt), az újabbak viszont olyan színűek, mint az anyakőzet, azaz rendszerint szürkék.

A régi dűnék szél elleni oldalain telepítettek először növényeket. A fremenek kezdetben arra törekedtek, hogy egy tőzegszerű gyökérszőrökkel rendelkező, szárazságtűrő fűfajtával átszőjék, megkössék a dűnék homokját, megfosszák a szelet legnagyobb fegyverétől, a sodorható szemcséktől.

Az első területeket lent, délen, a Harkonnenek figyelőitől távol jelölték ki. A mutáns fűfajtát először az uralkodó nyugati szél útjában keresztben álló dűnék szél elleni oldalán ültették el. Ahogy a szél elleni oldalt megkötötték a gyökerek, a szél felőli oldal egyre magasabbra nőtt, a túloldalon pedig követték a fűvel a növekedését. Hatalmas, 1500 méternél is magasabb szifek (kanyargó gerincű, hosszú dűnék) jöttek így létre.

Amikor ezek a védődűnék elérték a megfelelő magasságot, a szél felőli oldalakat is beültették a szívósabb kardfüvekkel. Mindegyik dűnét körülbelül hatszor olyan széles alapon rögzítették — „horgonyozták le” —, mint amilyen magas volt.

Ezután jöttek a mélyebbre ültetett fajok: a rövid életű növények (először a libatop, a medvetalp, a kakastaréj), aztán a cirok, a farkasbab, a kúszó eukaliptusz (az a fajta, amely alkalmazkodott a Caladan északi vidékeihez), a törpetamariszkusz, a partifenyő — aztán az igazi sivatagi növények: a candelilla, a saguaro és a bis-naga, a hordókaktusz. Ahol megmaradt, ott társult még hozzájuk a zsályacserje, a francia perje, az alfafű, a vadlucerna, a homoki verbéna, a csészekürt, a szömörcék.

Azután következett a szükséges fauna: először a földtúró állatok, hogy megnyissák és szellőztessék a talajt — a macskaróka, az ugróegér, a sivatagi nyúl, a homoki teknős… utánuk a ragadozók, hogy korlátozzák a számukat: sivatagi sólymok, törpebaglyok, sasok; és a rovarok, amelyek kitöltötték azokat a hézagokat, amelyeket a nagyok meghagytak: skorpiók, százlábúak, pókok, darazsak… aztán pedig a sivatagi denevér, hogy kordában tartsa őket.

Ezután jött az igazi, nagy próba: a datolyapálma, a dinnye, a gyapot, a kávécserje, a gyógynövények — több mint kétszáz kiválasztott kultúrnövényt kellett kipróbálni és adaptálni.

„Amit a környezettanban járatlanok nem szoktak tudomásul venni az ökoszisztémáról — mondta Kynes —, az az, hogy rendszer. Rendszer! A rendszernek dinamikus egyensúlya van, amelyet azonban egyetlen helyen elkövetett egyetlen hibával föl lehet borítani. A rendszernek megvan a maga rendje, az összeköttetések az egyes elemek között. Ha valami gátat emel közéjük, a rend felbomlik. Aki nem ért hozzá, gyakran csak akkor veszi észre, amikor már az egész rendszer összeomlik, amikor már késő. Az ökológia legmagasabbrendű feladata ezért az, hogy megértsük a következményeket.”

Sikerült-e rendszert létrehozniuk?

Kynes és az emberei vártak és figyeltek. A fremenek most már tudták, mire véljék azt a körülbelül ötszáz éves előrejelzést.

Jelentés érkezett a palmáriumokból:

Az ültetvények sivataggal érintkező szélein a homokplanktont megmérgezte az új életformákkal való érintkezés. Az ok: fehérje-összeférhetetlenség. Mérgező víz képződött azokon a helyeken, amelyeket messze elkerült az arrakisi élet. Kopár zóna vette körül az ültetvényeket, ahová még a shai-hulud sem hatolt be.

Kynes személyesen kereste föl a palmáriumokat, megtette a húszdobolónyi utat (méghozzá gyaloghintóban, mint valami sebesült vagy Tisztelendő Anya, mert soha életében nem lett belőle mesterhajtó). Megvizsgálta a kopár zónát (förtelmesen büdös volt), és kiderült, hogy váratlan ajándékot kaptak az Arrakistól!

Kén és kötött nitrogén hozzáadásával a kopár zónából a földi típusú növényzet eszményi talaját lehetett kialakítani. Az ültetvényeket tetszés szerinti iramban lehetett bővíteni!

„Megváltoztatja ez az ütemezést?” — kérdezték a fremenek.

Kynes visszatért a bolygóképleteihez. Ekkorra már nagyjából biztosak lehettek a szélcsapdák vízhozamában. Kynes nagy ráhagyásokkal dolgozott, mert jól tudta, hogy az ökológiai problémákat nem lehet egészen szabatosan körülhatárolni. Bizonyos mennyiségű növényzet kellett a dűnék megkötésére, bizonyos mennyiség az emberek és az állatok élelmezésére, bizonyos mennyiség arra, hogy megőrződjék a nedvesség a gyökérrendszerekben, és kijusson a környező, kiszáradt területekre. Ekkorra már föltérképezték a nyílt bled vándorló hidegfoltjait; ezeket is számításba kellett venni. Még a shai-huludnak is megvolt a helye a grafikonon. Vigyázni kellett, nehogy kipusztítsák, mert akkor búcsút mondhattak volna a fűszervagyonnak. Belső emésztő „üzeme” azonban, a benne koncentrálódó rengeteg aldehiddel és savval, hatalmas oxigénforrás volt. Egy közepes méretű, mintegy kétszáz méteres féreg annyi oxigént bocsátott ki a légkörbe, mint tíz négyzetkilométernyi fotoszintetizáló, zöld növényfelület.

Kynesnak számításba kellett vennie a Ligát is. Máris egy egész vagyont kellett fűszerben kifizetni a Ligának azért, hogy ne engedjen időjárás-figyelő műholdakat és más kíváncsiskodókat az Arrakis fölé.

Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a fremeneket sem. A fremeneket különösen nem, a szélcsapdáikkal, a vízkincsek köré szerveződött szabályellenes földbirtokaikkal, újsütetű ökológiai műveltségükkel és azzal az álmukkal, hogy az Arrakis hatalmas területeit először átmenetileg prérivé, aztán összefüggő erdőséggé varázsolják.

A grafikonokból kijött egy szám. Kynes közölte. Három százalék! Ha az arrakisi növényzet három százalékát sikerül bevonni a szénvegyületek előállításába, létrejön az önfenntartó ciklus.

„De mennyi idő alatt?” — követelőztek a fremenek.

„Ja persze, az idő… úgy háromszázötven év alatt.”

Igaz volt tehát, amit ez az umma mondott a kezdet kezdetén: a várva várt eredményt nem éri meg senki közülük, de még az ük-ük-ükunokáik sem — mindazonáltal elérkezik majd!

A munka folytatódott: építettek, ültettek, ástak, tanították a gyermekeiket.

Aztán Kynes, az umma elpusztult, amikor beomlott a barlang a Gipszmedencénél.

Akkorra a fia, Liet-Kynes már tizenkilenc éves volt, teljes jogú fremen és mesterhajtó, aki addig már több mint száz Harkonnent küldött a másvilágra. A császári megbízatás, amelyért Kynes korábban a fia nevében folyamodott, minden további nélkül megérkezett. A faufreluchok merev osztályszerkezetének itt megvolt a maga módszeres célja: a fiút arra képezték ki, hogy az apja nyomdokába lépjen.

Ekkorra ki volt jelölve az út, és az ökológus fremenek már elindultak rajta a céljuk felé. Liet-Kynesnak már csak figyelnie kellett, noszogatnia őket, lesni, mit csinálnak a Harkonnenek… egészen addig, amíg bolygójára meg nem érkezett egy Hős.

II. függelék: A Dűne vallása

Muad-Dib eljövetele előtt az Arrakis fremenjei olyan vallást gyakoroltak, amelynek a gyökereit minden valláskutató fölismerheti a Maometh Saariban. Sokan kimutatták már a nagymértékű átvételeket egyéb vallásokból. A legközönségesebb példa a Himnusz a vízhez, amelyet közvetlenül az Orániai Katolikus Liturgia Kézikönyvéből vettek át, s amely esőfelhőkért könyörög, márpedig az Arrakison emberfia soha nem látott esőfelhőt. Vannak azonban ennél alapvetőbb egyezések is a fremenek Kitab al-Ibarja és a Biblia, az Ilm és a Fiqh tanításai között.

Ha bármiféle összehasonlítást akarunk tenni azok között a vallási hitek között, amelyek Muad-Dib ideje előtt uralkodtak az Impériumban, azokkal a fontosabb erőkkel kell kezdenünk, amelyek szerepet játszottak a hitek kialakulásában. Ezek a következők voltak:

1. A Tizennégy Bölcs követői. Az ő szent könyvük volt az Orániai Katolikus Biblia, s az ő nézeteiket fejezik ki a Kommentárok, valamint az Ökumenikus Fordítók Bizottsága (ÖFB) által előállított egyéb irodalom.

2. A Bene Gesserit. Ők maguk előtt is tagadták ugyan, hogy vallási rend volnának, de az egész tevékenységüket a rituális miszticizmus szinte áthatolhatatlan fala vette körül, és a képzésük, jelképrendszerük, szervezetük, belső tanítási módszereik szinte teljesen vallási jellegűek voltak.

3. Az agnosztikus uralkodó osztály (ideértve a Ligát is), akiknek a szemében a vallás holmi cirkusz volt, amelynek a célja, hogy elszórakoztassa a népet és könnyen kezelhetővé tegye. Az ő hitük szerint lényegében minden jelenséget — még a vallási jelenségeket is — vissza lehetett vezetni mechanikus magyarázatokra.

4. Az úgynevezett Ősi Tanítások. Közöttük vannak azok, amelyeket a Zenszuni Vándorok őriztek meg az első, második és harmadik iszlám mozgalomból; Csuszuk nava-kereszténysége, a Lankiveilen és Szikunon uralkodó buddiszlám-változatok, a Mahanaja Lankavatara Összegező Könyvei, aztán a Delta Pavonis III. Zen Hekigansuja, a Salusa Secunduson fönnmaradt Tavrah és a Talmudista Zabur, a sok helyütt föllelhető Obeah-rituálé, a caladani pundirizs-termesztők között fennmaradt Muad-Kvurán a maga tiszta Ilmjével és Fiqhjával, a hinduista maradványok, amelyek megtalálhatók az egész világmindenségben az elszigetelt kis piontelepeken, végül pedig a Butleri Dzsihad.

Van egy ötödik erő is, amely a maga módján formálta a vallási hiedelmeket, de ennek a hatása olyan általános és alapvető, hogy megérdemli a kiemelést.

Ez az erő természetesen az űrutazás — és ha a vallásról van szó, megérdemli, hogy így írjuk le:

Az emberiség áthatolása az űr mélységein páratlan hatást gyakorolt a vallásra a Butleri Dzsihadot megelőző száztíz évszázad során. Először is a korai szakaszban az űrutazás, noha általános volt, jórészt szabályozatlanul, lassan és megbízhatatlanul folyt, a módszerei pedig a Liga monopóliuma előtt igencsak vegyesek voltak. Az első űrbéli élmények, amelyeket hézagosan és jókora torzításokkal adtak tovább, valóságos fölhívást jelentettek a képtelen, misztikus spekulációkra.

Az űrélmény azonnal más ízt és más értelmet adott a teremtésről alkotott elképzeléseknek. A különbség észrevehető még az időszak legmagasabb szintű vallási alkotásaiban is. A vallásokban a szent érzületet most megérintette a körös-körül tátongó sötétség anarchiája.

Olyan volt az egész, mintha Jupiter isten minden leszármazott alakjában visszavonult volna az őssötétségbe, s a helyére került volna egy nőnemű immanencia, egy sokarcú, rémületes küllemű és bizonytalan jellemű dolog.

Az ősi formulák összefonódtak, összegabalyodtak, ahogy alkalmazkodtak az új hódítások és az új heraldikai szimbólumok követelményeihez. A harc volt jellemző erre az időszakra, a harc egyfelől a vadállati démonok, másfelől a régi imádságok és invokációk között.

A harc kimenetele nem volt egyértelmű.

Ez alatt az időszak alatt azt mondták, hogy a Genezis új értelmezése szerint Isten szava így szól:

„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a világegyetemet és vonjátok uralmatok alá, és uralkodjatok mindenféle különös állaton és élő teremtményen a végtelen levegőegekben, a végtelen számú földön és alattuk.”

Olyan varázslónők ideje volt ez, akiknek valóságos volt a hatalma, olyan varázslónőké, akiknek sohasem kellett hencegniük vele, hogy puszta kézzel meg tudják markolni a zsarátnokot.

Aztán jött a Butleri Dzsihad — két nemzedéknyi káosz. A gépi logika istenét a tömegek letaszították a trónjáról, és új gondolat született: „Az ember nem pótolható.”

A két nemzedéken át tomboló erőszak thalamikus szünetet jelentett az egész emberfajnak. Az emberek szemügyre vették isteneiket és rítusaikat, és látták, hogy mindkettőt kitölti minden elegyek legrettenetesebbike: a nagyravágyást elborító félelem.

Lassan, óvatosan elkezdődtek a találkozók és eszmecserék azok között a vallási vezetők között, akiknek a hívei előzőleg milliárdok vérét ontották ki. Ezt az irányzatot erőteljesen pártfogolta az Űrliga, amely akkorra már félig-meddig kiépítette a maga csillagközi űrutazási monopóliumát, és a Bene Gesserit is, amely egy szervezetbe fogta össze a varázslónőket.

Ezeknek az első ökumenikus találkozóknak két fontos eredménye született:

1. Az a fölismerés, hogy minden vallásnak van legalább egy közös parancsolata: „Ne torzítsd el a lelket!”

2. Az Ökumenikus Fordítók Bizottsága.

Az ÖFB egy semleges szigeten ült össze, a Régi Földön, az anyavallások szülőbolygóján. Összeültek „abban a közös hitben, hogy létezik a világmindenségben egy Isteni Lényeg”.

Képviseltette magát minden vallás, amelynek egymilliónál több híve volt, és meglepő gyorsasággal egyetértésre jutottak közös céljuk megfogalmazásában:

„Azért vagyunk itt, hogy kivegyük az egyik legveszélyesebb fegyvert a vitatkozó vallások kezéből. Ez a fegyver nem más, mint az egyetlen és egyedüli kinyilatkoztatásra formált kizárólagos jog.”

Az örömujjongás, amely ezt az „alapvető és mély egyetértést” fogadta, korainak bizonyult. Több mint egy standard évig az előbbi kijelentés volt az ÖFB egyetlen megnyilvánulása. A közvélemény keserű csalódással fogadta a késlekedést. A trubadúrok szellemes, maró dalocskákat írtak a százhuszonegy „Öreg Fantasztáról”, ahogy rövid idő múlva elnevezték az ÖFB delegátusait.

Időnként kiszivárogtak bizonyos híresztelések az ÖFB üléseiről. Híre ment, hogy szövegeket vetnek össze, és a híresztelések felelőtlen módon meg is nevezték a szövegeket. Az efféle szóbeszédek elkerülhetetlenül antiökumenikus zavargásokhoz vezettek, és természetesen új szellemességekre ihlettek.

Eltelt két év… aztán három.

A Bizottság tagjai, akik közül időközben kilencen kihaltak, és újak kerültek a helyükre, rövid időre kidugták a fejüket a zárt ajtók mögül, hogy hivatalosan beiktassák az új tagokat, és bejelentsék, hogy munkálkodásuk célja egyetlen szent könyv létrehozása, oly módon, hogy kigyomlálnak „minden patologikus tünetet” a vallási múltból.

„A Szeretet hangszerét készítjük el, amelyen nemcsak egyféleképpen lehet játszani” — jelentették ki.

Sokan csodálkoznak rajta, hogy ez a nyilatkozat váltotta ki a leghevesebb ökumenizmusellenes megnyilvánulásokat. Húsz küldöttet visszahívott a gyülekezete. Egyikük öngyilkosságot követett el úgy, hogy ellopott egy űrfregattot, és belevezette a Napba.

A kirobbant zavargásokban a történészek becslése szerint nyolcvanmillióan vesztették az életüket. Ez körülbelül hatezer embert jelent a Landsraad Szövetség minden akkori tagbolygójára számítva. Tekintetbe véve, hogy milyen viharos időszak volt, lehet, hogy ez nagyon óvatos becslés, habár kétkedéssel kell fogadni minden más úgymond „pontos adatot” is. A világok közötti kommunikáció mélyponton volt.

A trubadúroknak, érthető módon, volt miről énekelniük. A korszak egyik nagy sikerű zenés komédiájában egy ÖFB-delegátus a tengerparti fövenyen üldögél egy pálmafa alatt, és így dalol:

A zavargások és a komédiák csak tünetei a korszaknak, amelyek sok mindenről árulkodnak. A pszichológiai színezetről vallanak, a mélységes bizonytalanságról… a jobbra való törekvésről meg arról a félelemről, hogy nem lesz semmi az egészből.

Ebben az időszakban az anarchiát elsősorban az embrionális állapotban levő Liga, a Bene Gesserit és a Landsraad gátolta meg. A Landsraad, akárcsak az előző kétezer évben, most is rendszeresen összeült, a legsúlyosabb nehézségek ellenére is. A Liga szerepe látszólag nyilvánvaló: ingyen szállított mindenkit, aki a Landsraad vagy az ÖFB ügyeiben utazott. A Bene Gesserit szerepe már homályosabb. Kétségtelenül ez volt az az időszak, amikor megszilárdították uralmukat a varázslónők fölött, feltárták a bonyolult hatású narkotikumok sajátságait, kifejlesztették a prána-bindu rendszert, és megalkották a Missionaria Protectivát, a babonaságnak ama sötét fegyverét. Másfelől viszont ugyanebben az időszakban született meg a félelem elleni litánia, és ekkor állították össze az Azhar-könyvet, azt a bibliográfiai csodát, amely megőrizte számunkra a legősibb vallások nagy titkait.

Alighanem Ingsley értékelése az egyetlen lehetséges értékelés:

„Mélységesen ellentmondásos volt az az időszak.”

Az ÖFB végül kis híján hét éven át munkálkodott. A hetedik évforduló közeledtével elkezdték fölkészíteni az emberi világot egy nagy fontosságú bejelentésre, aztán az évfordulón közzétették az Orániai Katolikus Bibliát.

„Íme, egy mű, amelynek méltósága és értelme van — mondták. — Íme, egy mű, amelynek révén az emberiség Isten totális teremtményeként láthatja meg önmagát.”

Az ÖFB tagjait a gondolatok régészeihez hasonlították, akiket Isten inspirált a dicső újrafölfedezésre. Az mondták, hogy napvilágra hozták „a nagy eszmények vitalitását, melyeket betemetett a századok hordaléka, hogy kiélezték azokat a morális imperatívuszokat, amelyek a vallásos öntudatból fakadnak”.

Az O. K. Bibliával együtt közzétették a Liturgiai Kézikönyvet és a Kommentárokat is. Ez az utóbbi sok tekintetben még figyelemreméltóbb munka, nemcsak a rövidsége miatt (a terjedelme a fele sincs az O. K. Bibliáénak), hanem az őszintesége és az önsajnálat-önelégültség sajátos elegyedése miatt is.

Az elején félreérthetetlenül az agnosztikus uralkodókhoz szól.

„Az emberek, nem találván kész válaszokat a sunnanra [a sunnan volt a Shari-a tízezer vallási kérdése], most a józan eszüket használják. Minden ember a megvilágosodásra törekszik. A vallás csak a legősibb és legtiszteletreméltóbb módja annak, ahogy az emberek értelmet igyekeztek találni Isten világegyetemében. A tudósok az események törvényszerűségeit kutatják. A vallásnak az a feladata, hogy beleillessze az embert ezekbe a törvényszerűségekbe.”

A végkövetkeztetések hangja azonban jóval élesebb volt, és előre lehetett sejteni belőle a Kommentárok sorsát.

„Az úgynevezett vallások jó része kimondatlanul ugyan, de ellenségesen viszonyult magához az élethez. Az igazi vallásnak azt kell tanítania, hogy az élet tele van Isten szemében kedves gyönyörökkel, hogy a cselekvés nélküli tudás tartalmatlan. Minden embernek meg kell értenie, hogy a szabályokat magoltató vallási tanítások jó része áltatás. A helyes tanítást könnyen föl lehet ismerni. Tévedhetetlenül meg lehet ismerni arról, hogy hallatán az ember úgy érzi, olyasvalami ez, amit voltaképpen mindig is tudott.”

Valami különös nyugalom érzett a világban, ahogy a nyomdák és a szigadrót-imprinterek munkához láttak, és az O. K. Biblia számtalan példánya szétáradt a világegyetemben. Voltak, akik ezt isteni jelként, az egység jeleként értelmezték.

Mihelyt azonban az ÖFB delegátusai visszatértek gyülekezeteikhez, kiderült, mennyire látszólagos volt az a nyugalom. Két hónapon belül tizennyolcat lincseltek meg közülük. Még abban az évben ötvenhárman vonták vissza tanításukat.

Az O. K. Bibliát elítélték, mint olyan alkotást, amelyet a „pimaszul önhitt józan ész” hozott létre. Azt mondták, hogy minden lapjáról csak úgy árad a logikába vetett megtévesztő hit. Sorra jelentek meg a népszerű bigottságot kiszolgáló átdolgozások. Ezek az átdolgozások az elfogadott jelképekre támaszkodtak (mint a kereszt, a félhold, a tollas kereplő, a tizenkét szent, a sovány Buddha és hasonlók), és nemsokára nyilvánvaló lett, hogy az új ökumenizmusnak a legkevésbé sem sikerült magába olvasztania az ősi babonákat és hiteket.

Az ÖFB elnöke, Ture Bomoko, a Zenszunik egyik ulemája, annak a tizennégy delegátusnak az egyike, akik sohasem vonták vissza a tanaikat (őket nevezte aztán a Tizennégy Bölcsnek a népszerű történelem), végül látszólag elismerte, hogy az ÖFB tévedett.

„Nem lett volna szabad új jelképek megalkotásával próbálkoznunk — mondta. — Rá kellett volna jönnünk, hogy nem szabad bizonytalanságot vinnünk az elfogadott hitbe, hogy nem szabad kíváncsiságot keltenünk Isten iránt. Napról napra szembekerülünk minden emberi dolog riasztó bizonytalanságával, mégis hagyjuk, hogy a vallásaink egyre merevebbek, egyre ellenőrzöttebbek, konformistábbak és elnyomóbbak legyenek. Miféle árnyék ez, amely rávetül az Isteni Parancsolat széles útjára? Nem más ez, mint figyelmeztetés, hogy az intézmények maradandóak, hogy a jelképek makacsul kitartanak akkor is, ha már nincsen tartalmuk, hogy nem lehet összegezni minden elérhető ismeretet.”

Ennek a „vallomásnak” a keserű kétélűsége nem kerülte el Bomoko bírálóinak figyelmét, és nemsokára kénytelen volt száműzetésbe menekülni, ahol az élete csak a Liga esküvel fogadott titoktartásán múlt. Állítólag a Tupolon halt meg nagy tisztelet és szeretet közepette. Utolsó szavai ezek voltak: „A vallásnak meg kell maradnia biztonsági szelepnek azok számára, akik azt mondják magukban: »Nem olyan ember vagyok, amilyen lenni akarok.« Nem szabad odáig süllyednie, hogy az önelégültek gyülekezete legyen.”

Jó érzés arra gondolni, hogy Bomolco tudta, milyen profetikusak azok a szavai, hogy „az intézmények maradandóak”. Kilencven nemzedékkel később az O. K. Biblia és a Kommentárok már egyeduralkodók voltak a vallásos világmindenségben.

Amikor Paul Muad-Dib megállt az apja koponyáját rejtő kősírhant mellett, és rátette jobb kezét (az áldottak jobb kezét, nem pedig az elátkozottak balját), szó szerint idézett „Bomoko hagyatékából”:

„Ti, akik legyőztetek bennünket, most azt mondjátok magatokban, hogy Babilon elbukott, műve elpusztult. Én pedig most is azt mondom nektek, hogy az ember továbbra is a bírái előtt áll, minden ember egyedül. Minden ember egy kicsiny háború.”

A fremenek azt mondták Muad-Dibről, hogy olyan, mint Abu Zide, akinek a fregattja legyőzte a Ligát, és egyetlen nap alatt megtette az utat oda és vissza. Az oda ilyen értelemben fremen mitológiai tartalommal rendelkezik, a ruh-lélek lakóhelyét jelenti, az alam al-mitalt, ahol megszűnik minden korlátozás.

Nem nehéz észrevenni a párhuzamosságot a Kwisatz Haderachhal. A Kwisatz Haderachnak, akit a Nővérek akartak létrehozni fajnemesítési programjukkal, a neve azt jelenti: „Az út lerövidítése”, vagy más értelmezésben „Aki egyszerre két helyen lehet”.

Mindkét értelmezésről kimutatható azonban, hogy egyenesen a Kommentárokból fakad: „Amikor a törvény és a vallási kötelesség egy és ugyanaz, az ember énje átfogja a világmindenséget.”

Muad-Dib azt mondta magáról: „Háló vagyok az idő tengerében, szabadon mozoghatok a jövőn és a múlton át. Mozgó hártya vagyok, amelyet egyetlen lehetőség sem kerülhet ki.”

Mindezek a gondolatok egyek és ugyanazok, mindegyikben az O. K. Biblia cseng vissza, a Kalima 22: verse, amely azt mondja: „Akár kimondanak egy gondolatot, akár nem, valóságos dolog, és a valóság erejével rendelkezik.”

De amikor elolvassuk Muad-Dib saját kommentárjait A világmindenség pilléreiben a szent emberek, a Quizara Tavvid tagjainak értelmezésében, csak akkor látjuk igazán, milyen sokat köszönhet Muad-Dib az ÖFB-nek és a fremen Zenszuniknak.

Muad-Dib: „A törvény és a kötelesség egy; úgy legyen. Ne feledkezzetek azonban meg bizonyos korlátokról… Hogy sohasem vagytok teljes tudatában önmagatoknak. Hogy részei maradtok a közösségi taunak. Hogy sohasem vagytok egészen individuumok.”

O. K. Biblia: Azonos szöveg. (Kinyilatkoztatások 61.)

Muad-Dib: „A vallás gyakran osztozik a haladás mítoszában, amely a bizonytalan jövő rettenetétől oltalmaz bennünket.”

ÖFB Kommentárok: Azonos szöveg. (Az Azhar-könyv visszavezeti ezt a gondolatot egy parafrázisában Nesuig, egy első századi vallási szerzőig.)

Muad-Dib: „Ha egy gyermek, egy képzetlen személy, egy tudatlan személy vagy egy elmebeteg személy hajt okoz, akkor a hatalom hibája, hogy nem látta előre, és nem előzte meg azt a bajt.”

O. K. Biblia: „Minden bűn, legalábbis részben, a számlájára írható a rosszra való természetes hajlamnak, amely Isten szemében elfogadható mentő körülmény.” (Az Azhar-könyv kimutatja ezt a gondolatot az ősi sémi Taurában.)

Muad-Dib: „Nyújtsd ki a kezed, és edd meg, amit az Úr ad neked; és amikor jóllaktál, dicsérd érte az Urat.”

O. K. Biblia: Más megfogalmazás, azonos jelentéssel. (Az Azhar-könyv kis különbséggel visszavezeti egészen az Első Iszlámig.)

Muad-Dib: „A jóság a kegyetlenség kezdete.”

A fremen Kitab al-Ibar: „Félelmetes teher egy jóságos Isten. Nem Isten adta-e nekünk a tűző napot (Al-Latot)? Nem Istentől valók-e a Vízanyák (Tisztelendő Anyák)? Nem Istentől való-e Shaitan (Iblisz, a sátán)? És nem Shaitantól való-e a gyorsaság ártalma?”

(Innen ered az a fremen mondás, hogy „a gyorsaság Shaitantól való”. Gondoljuk meg: az erőkifejtést kísérő minden százkalóriányi hőtermeléssel a test elpárologtat körülbelül másfél deci vizet is. A fremenek nyelvében ugyanaz a szó jelöli a verejtéket, mint a könnyet — a bakka, amelynek egyik jelentése „az élet esszenciája, amelyet Shaitan kifacsar a lélekből”.)

Muad-Dib megjelenését Koneywell „vallásilag időszerűnek” nevezi, de nemigen volt benne időzítés. Ahogy maga Muad-Dib mondta: „Itt vagyok; tehát…”

Muad-Dib vallási hatásának megértéséhez azonban semmiképpen sem szabad szem elől tévesztenünk egyvalamit: a fremen nép sivatagi nép volt, amelynek már az ősei is hozzászoktak a zord körülményekhez. A miszticizmus könnyen jön, amikor az ember minden pillanatban csak a nyíltan ellenséges körülményeken fölülkerekedve maradhat életben. „Itt vagyunk; tehát…”

Az ilyen hagyomány elfogadja a szenvedést — lehet, hogy öntudatlan büntetésként, de elfogadja. És figyelemreméltó, hogy a fremen rituálé szinte teljesen megszabadítja az embert a bűntudat érzetétől: Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a törvényük és a vallásuk azonos volt, tehát az engedetlenség erkölcsi bűnnek számított. Valószínűleg közelebb jár az igazsághoz az, hogy könnyen megtisztulhattak a bűntudattól, mivel a mindennapi létezésük megkövetelte az olyan brutális (gyakran emberhalált jelentő) döntéseket, amelyek egy barátságosabb bolygón elviselhetetlen bűntudat terhét rótták volna az emberekre.

Alighanem ez az egyik gyökere annak, hogy a fremenek között olyan nagy szerephez jutott a babona (a Missionaria Protectiva igyekezete ellenére). Miért számít ómennek a fütyülő homok? Miért kell ökölbe szorított kézzel tisztelegni az Első Holdnak? Az ember húsa a sajátja, a vize pedig a törzséé — az élet rejtélye pedig nem megoldandó probléma, hanem átélt realitás. Az ómenek hozzásegítenek, hogy ezt ne feledjük el. És mivel itt vagyunk, mivel a miénk az igazi vallás, végül a miénk kell, hogy legyen a győzelem!

Ahogy a Bene Gesserit tanította évszázadokon át, már jóval az előtt, hogy összeakaszkodtak a fremenekkel:

„Amikor a vallás és a politika egy kocsin ül, és azt a kocsit egy eleven szent ember (baraka) hajtja, akkor semmi sem állhat az útjukba.”

III. függelék: Jelentés a Bene Gesserit indítékairól és céljairól

Részlet abból a Summából, amelyet saját ügynökei állítottak össze Lady Jessica kívánságára, közvetlenül az Arrakis-ügy után. Ezt a beszámolót a szokásosnál sokkal értékesebbé teszi a szókimondása.

Mivel a Bene Gesserit évszázadokon át egy félig misztikus iskola álcája mögé rejtőzve folytatta szelektív embernemesítő programját, hajlamosak vagyunk arra, hogy többre tartsuk, mint amit a jelek szerint megérdemel. A Bene Gesserit arrakisi próbatételének elemzése arról árulkodik, hogy a rend a legkevésbé sem volt tudatában tulajdon szerepének.

Föl lehetne hozni, hogy a Bene Gesserit csak azokat a tényeket vizsgálhatta meg, amelyek a rendelkezésére álltak, és nem tudott közvetlenül hozzáférni a próféta, Muad-Dib személyéhez. A rend azonban előzőleg már legyőzött komolyabb nehézségeket is, és ez a hibája súlyosabb volt minden korábbinál.

A Bene Gesserit-terv célja annak a lénynek a kitenyésztése volt, akit a „Kwisatz Haderach” névvel illettek. Ez a kifejezés olyasvalakit jelentett, „aki egyszerre sok helyen lehet”. Egyszerűbben szólva olyan ember volt a céljuk, akinek a szellemi ereje lehetővé teszi a magasabb rendű dimenziók fölfogását és fölhasználását.

A fajnemesítésük célja egy szuper-Mentát volt, egy olyan emberi számítógép, amelyben megvannak a Liga navigátorainak jövőbe látó képességei. Most szenteljük a figyelmünket a következő tényeknek:

Muad-Dib, született Paul Atreides, Leto herceg fia volt, azé a Leto hercegé, akinek a vérvonalát már több mint ezer éve figyelték. A próféta anyja, Lady Jessica a természetes lánya volt Vladimir Harkonnen bárónak, és a magában hordozott génanyag rendkívüli fontosságát már kis híján kétezer éve ismerték a nemesítési program résztvevői. Lady Jessica a Bene Gesserit szülötte és neveltje volt, és ily módon készséges eszköze kellett volna, hogy legyen a Tervnek.

Lady Jessica azt az utasítást kapta, hogy hozzon a világra egy Atreides-lányt. A: terv szerint ezt a lányt kellett volna pároztatni Feyd-Rautha Harkonnennel, Vladimir báró unokaöccsével, és kettőjük utódja nagy valószínűséggel a Kwisatz Haderach lett volna. Lady Jessica ehelyett, a saját bevallása szerint sem egészen tisztázott okokból, ellenszegült, és fiút szült.

Ennek már önmagában föl kellett volna hívnia a Bene Gesserit figyelmét arra a lehetőségre, hogy valami új és kontrollálhatatlan változó lépett be a tervükbe. De voltak ennél sokkal fontosabb figyelmeztető jelek is, amelyeket gyakorlatilag figyelmen kívül hagytak:

l. Ifjúkorában Paul Atreides tanúbizonyságát adta ama képességének, hogy megjósolja a jövőt. Tudták róla, hogy jövőlátomásai szoktak lenni, amelyek pontosak voltak, mélyrehatóak, és négy dimenzióban megmagyarázhatatlanok.

2. Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya, a Bene Gesserit egyik főnökasszonya, aki próbára tette a tizenöt éves Paul emberi mivoltát, tanúsítja, hogy a fiú kínzóbb fájdalmat viselt el a próbatétel során, mint amit valaha is följegyeztek emberről. A Tisztelendő Anya mégsem hívta föl erre a figyelmet a jelentésében!

3. Amikor az Atreides-család megjelent az Arrakison, az ottani fremenek prófétaként üdvözölték az ifjú Pault, mint „a külvilágból szóló hangot”. A Bene Gesserit nagyon jól tudta, hogy egy Arrakis-féle zord bolygó viszontagságai között, a mindent elborító sivatagban, a nyílt vízfelületek teljes hiánya mellett, ahol a hangsúly az életben maradás legprimitívebb szükségleteire tevődött, elkerülhetetlenül nagyobb lesz az aránya a telepatikus képességekkel rendelkezőknek. A Bene Gesserit megfigyelői azonban elkendőzték ezt a fremen reagálást és azt a szembetűnő tényezőt is, hogy az arrakisi táplálkozásnak fontos eleme a fűszer.

4. Amikor a Harkonnenek és a Padisah Császár fanatikus harcosai visszafoglalták az Arrakist, és legyilkolták Paul apját, valamint az Atreides-katonák javát, Paul és az anyja eltűnt. Szinte azonnal jelentések érkeztek azonban arról, hogy egy új vallási vezető tűnt föl a fremenek között, egy Muad-Dib nevű férfi, akit megint „a külvilágból szóló hangként” üdvözöltek. A jelentésekből az is világosan kiderült, hogy az illetőt egy új Sayyadina, egy Tisztelendő Anya kíséri, „aki a tulajdon szülőanyja”. A Bene Gesserit rendelkezésére álló följegyzésekből egyértelműen kiderül, hogy a Prófétát a fremen legendák szavai szerint „egy Bene Gesserit-boszorkány hozza majd a világra”.

(Itt azzal lehetne érvelni, hogy a Bene Gesserit már évszázadokkal korábban éppen azért küldte el a Missionaria Protectivát az Arrakisra, hogy elültessen ott egy ilyesféle legendát arra az esetre, ha netán a rend valamelyik tagja ott rekedne és menedékre volna szüksége, és hogy „a külvilágból szóló hang” legendáját igazság szerint figyelmen kívül kellett hagyni, hiszen látszólag a szokásos Bene Gesserit-fogás volt. Mindez azonban csak akkor volna igaz, ha elfogadnánk, hogy a Bene Gesserit helyesen hagyta figyelmen kívül a Paul Muad-Dibre vonatkozó többi sokatmondó utalást is.)

5. Amikor kirobbant az Arrakis-incidens, az Űrliga kezdeményező lépéseket tett a Bene Gesserit felé. A Liga célozgatott arra, hogy a navigátorait, akik az arrakisi fűszer fölhasználásával idézik elő az űrhajók irányításához szükséges korlátozott jövőlátást, „nyugtalanította a jövő”, illetve „problémák tűntek föl a láthatáron”. Ez csak azt jelenthette, hogy valami csomópontot láttak, számtalan kényes döntés találkozásának helyét, amelyen túl az út rejtve maradt a jövőbe néző szemek előtt. Ez egyértelműen jelezte, hogy valamilyen hatóerő működik a magasabb rendű dimenziókban!

(A Bene Gesseriten belül néhányan már jóval korábban tudták, hogy a Liga nem avatkozhat bele közvetlenül a létfontosságú fűszerforrással kapcsolatos dolgokba, mert a Liga navigátorai a maguk kezdetlegesebb módján már bele-belepillantottak a magasabb rendű dimenziókba, legalábbis annyira, hogy rájöjjenek, hogy az Arrakison elkövetett legkisebb ballépésük katasztrofális következményekkel járna. Ismert tény volt, hogy a Liga navigátorai nem tudtak olyan utat-módot kifürkészni a jövőben a fűszer fölötti uralom megszerzésére, amelyen ne jelent volna meg pontosan egy ilyen kritikus pont. Kézenfekvő volt az a következtetés, hogy eszerint valami magasabb rendű hatalom tőlük függetlenül valóban a kezébe kaparintja a fűszert, és annak a megnyilvánulását látják maguk előtt, a Bene Gesseritnek azonban ez teljesen elkerülte a figyelmét!)

Mindezen tények alapján elkerülhetetlennek látszik az a konklúzió, hogy a Bene Gesseritnek az Arrakis-ügyben tanúsított ügyetlensége nem volt más, mint a része egy, az övékénél is magasabb rendű tervnek, amelyről sejtelmük sem volt!

IV. függelék: Az Almanak en-Asraf

(Szemelvények a Nemes Házak tagjainak életrajzaiból)

IV. SHADDAM (10 134–10 202)

A Corrino-házból származó nyolcvanegyedik Padisah Császár, aki 10 156-tól birtokolta az aranyoroszlános trónust (ekkor esett csomurki áldozatául az apja, IX. Elrod) addig, amíg 10 196-ban át nem adta az uralmat a legidősebb leánya, Irulan nevét viselő régensségnek. Uralkodásának legfontosabb eseménye az arrakisi lázadás volt, amelyért sok történész őt okolja, mert az udvari élet eseményeire és a hivatalos fényűzésre fordította idejét és energiáját. A Burzegek száma IV. Shaddam uralkodásának első tizenhat éve alatt megduplázódott. A sardaukarok kiképzésére fordított költségvetési tételek egyenletes csökkenést mutattak az arrakisi lázadást megelőző harminc év során. Öt leánya volt (Irulan, Chalice, Wensicia, Josifa és Rugi), törvényes fia egy sem. Négy leánya elkísérte, amikor visszavonult az uralkodástól. Felesége, Anirul, a Bene Gesserit titkos rangú tagja, 10 176-ban halt meg.

LETO ATREIDES (10 140–10 191)

A Corrinók leányági unokatestvére, akit gyakran csak a Vörös Hercegként említenek. Az Atreides-ház sziridár-hűbérbirtokként kormányozta a Caladant húsz nemzedéken át, amíg rá nem kényszerítették őket, hogy átköltözzenek az Arrakisra. Elsősorban mint Paul Muad-Dib herceg, az Umma Régens apját ismerik. Leto herceg maradványait a „Koponyasír” őrzi az Arrakison. Halálát egy Suk-orvos árulásának tulajdonítják, de a tettért végső soron Vladimir Harkonnen sziridár-báró volt a felelős.

LADY JESSICA (címz. Atreides) (10 154–10 256)

Vladimir Harkonnen sziridár-báró természetes leánya (Bene Gesserit-információ), Paul Muad-Dib herceg anyja. A Wallach IX. Bene Gesserit Iskolájában nevelkedett.

LADY ALIA ATREIDES (10191-)

Leto Atreides hercegnek és hivatalos ágyasának, Lady Jessicának törvényes leánya. Lady Alia az Arrakison született, körülbelül nyolc hónappal Leto herceg halála után. Születése előtt ki volt téve egy tudattágító narkotikum hatásának, általában ezzel indokolják, hogy a Bene Gesserit hivatkozásaiban csak „az Átkozott”-ként említik. A népszerű történelembe Szent Alia vagy Késes Szent Alia néven vonult be. (Részletes történetét lásd: Pander Oulson: Szent Alia, millió világ vadásza.)

VLADIMIR HARKONNEN (10 110-10 193)

Rendszerint Harkonnen báróként említik. A hivatalos címe sziridár (bolygókormányzó)-báró. Vladimir Harkonnen az egyenes vonalú leszármazottja volt Abulurd Harkonnen basharnak, akit a corrini csata után gyávaság miatt száműztek. A Harkonnen-ház ismételt hatalomra jutását általában a bálnabőrpiacon végzett ügyes manővereik javára írják. Gazdasági hatalmukat később az arrakisi melanzsvagyonnal szilárdították meg. A sziridár-báró az Arrakison halt meg a lázadás során. A címet rövid időre örökölte a ta-báró, Feyd-Rautha Harkonnen.

HASIMIR FENRING GRÓF (10 133-10 225)

A Corrino-ház leányági rokona, IV. Shaddam gyermekkori pajtása. (A sokszor megcáfolt Corrino-házi kalóztörténetekben szerepel az a különös mendemonda, hogy Fenring lett volna a felelős azért a csomurkiért, amellyel IX. Elrodot eltették láb alól.) Minden beszámoló szerint Fenring volt IV. Shaddam legközelebbi barátja. Fenring gróf császári megbízatásai között szerepelt a Császári Ügynök feladatának betöltése az Arrakison a Harkonnen-rezsim alatt, később pedig a caladani sziridárság (névleges) ellátása. Követte IV. Shaddamot, amikor visszavonult a Salusa Secundusra.

GLOSSU RABBAN GRÓF (10 132-10 193)

Glossu Rabban, Lankiveil grófja, Vladimir Harkonnen legidősebb unokafivére. Ő és Feyd-Rautha Rabban (aki fölvette a Harkonnen nevet, amikor a sziridár-báró maga mellé vette) volt a két törvényes fia a sziridár-báró legfiatalabb féltestvérének, Abulurdnak. Abulurd lemondott a Harkonnen névről és a címhez való minden jogról, amikor megkapta Rabban-Lankiveil alkerület kormányzóságát. A Rabban leányági név volt.

AZ IMPÉRIUM TERMINOLÓGIÁJA

Aki alaposabban vizsgálja az Impériumot, az Arrakist és az egész kultúrát, amely Muad-Dibet szülte, számos ismeretlen fogalommal találkozik. Mivel a jobb megértés igen dicséretes cél, a következőkben közöljük a meghatározásokat és magyarázatokat.

A

aba: a fremen asszonyok laza köpönyege; általában fekete színű

ach: balra! Féregkormányosok kiáltása

adab: az uralkodó emlékezet, mely alárendeli magának az embert

akarso: az Opiucsi A 70 rendszer Sikun nevű bolygóján honos növény. Levelei jellegzetes külsejűek, majdnem pontosan téglalap alakúak, zöld-fehér csíkozásúak. Ez utóbbi az egyidejűleg meglevő aktív és passzív klorofillzónák jele.

alam al-mital: a hasonlóságok misztikus világa, ahol eltűnik minden fizikai korlátozás

Al-Lat: az emberiség ősi, eredeti napja. Hétköznapi szóhasználatban: bármely bolygó napja

Alsóbb Házak: a bolygókhoz kötött vállalkozó osztály

Ampoliros: a világűr legendás „bolygó hollandija”

amtal v. az amtal törvénye: a primitív világok egyetemes törvénye, amelynek alapján próbára tesznek valamit, hogy megállapítsák a korlátait, illetve a hibáit. Köznapi szóhasználatban: az elpusztításig menő próbatétel

Anyaisten: a szarvas istennő, az űr nőnemű princípiuma (közönségesen: Űranya), a női arculata annak a háromságnak (férfi-nő-semleges), amelyet az Impérium sok vallása a legfelsőbb lénynek tekint

aql: a gondolkodás próbatétele. Eredetileg a „hét misztikus kérdés”, melyek közül az első: „Ki az, aki gondolkodik?”

Arrakeen: az első település az Arrakison. A bolygó kormányzójának hagyományos székhelye

Arrakis: a Dűne néven ismert bolygó, a Canopus harmadik bolygója

Auliya: a Zenszuni Vándorok vallásában az isten balján álló nőnemű lény; isten szolgálóleánya

aumas: ételben beadott méreg. (Szűkebb jelentése: szilárd halmazállapotú ételben levő méreg.) Egyes dialektusokban: csomasz

ayat: az élet jelei (lásd: burhán)

B

bakka: a fremen legendakörben a sirató, aki az egész emberiséget gyászolja

baklava: datolyasziruppal készült édes tésztaféle

baliset: kilenchúrú hangszer, egyenes leszármazottja a citerának, melynek hangolása megfelel a csuszuki hangsornak. Az Impérium trubadúrjainak legkedveltebb pengetős hangszere

baraka: varázserővel rendelkező, élő szent ember

bashar (gyakran bashar ezredes): a szokványos katonai besorolásban az ezredesnél valamivel magasabb rangú sardaukartiszt. Ezt a rangot a bolygókörzetek katonai kormányzói számára hozták létre

Bedvin: lásd: Ihuan Bedvin

Bela Tegeuse: a Kuentsing ötödik bolygója; a Zenszuni (fremen) kényszervándorlás harmadik állomása

Bene Gesserit: lelki és testi képzést nyújtó ősi iskola, elsősorban nőknek. Azután állították föl, hogy a Butleri Dzsihad (lásd ott) elpusztította az úgynevezett „gondolkodó gépeket” és robotokat

B. G.: Bene Gesserit

bhotáni dzsib: lásd: csakobsza

bi-la kaifa: Ámen. (Szó szerint: „További magyarázatra nincs szükség”)

bindu: az emberi idegrendszerrel kapcsolatos, különösen az akaratlagos irányítás vonatkozásában. Elsősorban a „bindu-nervatúra” összefüggésben használatos (lásd: prána)

bindu-nyugalom: az akaratlagosan előidézett katalepszia speciális formája

Birodalmi Kondicionálás: a Suk Orvosi Egyetemen kifejlesztett módszer. A jelenleg ismert leghatásosabb kondicionálás az emberi élet kioltása ellen. A kondicionáltak rombusz alakú tetoválást viselnek a homlokukon, és jogot nyernek arra, hogy a Suk Egyetem ezüstgyűrűjét hordják a hajukban

bled: nyílt, síkvidéki sivatag

burhán: az élet bizonyítékai. (Köznapi használatban: az élet ayatja, burhánja; lásd: ayat)

burzeg: a sardaukarok tábornoka

Butleri Dzsihad: a Liga előtt, 201-től 108-ig tartó keresztes hadjárat a számítógépek, gondolkodó gépek és tudattal rendelkező robotok ellen. Legfőbb parancsolata megmaradt az O. K. Bibliában is: „Ne készíts gépezetet az emberi elme hasonlatosságára!”

bűv-: varázslással vagy boszorkánysággal kapcsolatos (népnyelvi)

C

Caladan: a Delta Pavonis harmadik bolygója, Paul Muad-Dib szülőhelye

canto és respondu: invokációs rítus, a Missionaria Protectiva Panoplia Propheticusának része

cielago: disztransz-üzenetek szállítására alkalmassá tett arrakisi denevérféle

cirkocső: a testbe csatlakozó vezetékek, amelyek összeköttetést létesítenek az ember kiválasztószervei és a cirkoruha recirkulációs szűrői között

cirkoruha: az Arrakison feltalált, az egész testet fedő öltözék, amelynek mikroszendvicsszövete egyrészt. a hőleadást, másrészt a testből távozó nedvesség szűrését és visszanyerését végzi el. A visszanyert nedvesség a gyűjtőzsebekből csöveken át kiszívható

cirkosátor: mikroszendvicsszövetből készült kicsiny, páramentesen elzárható sátor, amely iható vízként nyeri vissza a benne levők leheletével távozó vízgőzt a levegőből

coriolis-vihar: minden nagyobb arrakisi homokvihar, amelyben a nyílt síkságokon fújó szeleket fölerősíti a bolygó saját forgó mozgása, míg végül akár az óránkénti 700 km-es sebességet is elérik

corrini csata: az az űrcsata, amelyről a Corrino-ház kapta a nevét. A Liga előtti 88-ik évben, a Sigma Draconis közelében lezajlott ütközet biztosította a Salusa Secundusról származó uralkodóház uralmát

csakobsza: az úgynevezett „magnetikus nyelv”, amely részben az ősi bhotániból származik („bhotáni dzsib” — a „dzsib” dialektust jelent). A csakobsza nyelvben több ősi dialektus is feloldódott, módosult a titkos érintkezés igényének megfelelően, de fő alkotóeleme a bhotániak, az első orgyilkosháborúk bérgyilkosainak vadásznyelve

csapatszállító: minden Ligahajó, amelyet kifejezetten a bolygók közötti csapatszállításra terveztek

csappaköpeny: univerzális ruhadarab (beállítható a sugárzó hő elnyelésére és visszaverésére is, átalakítható sátorrá vagy álcalepellé), melyet rendszerint a cirkoruha fölött viselnek az Arrakison

csendkúp: torzító erőtér, amely meggátolja a hang és minden egyéb mechanikus rezgés terjedését oly módon, hogy vele ellentétes fázisban levő tükörrezgést állít elő

csillagbárka: az Űrliga egyik legnagyobb teherszállító járműve

csomasz: lásd: aumas

csomurki (egyes dialektusokban musky vagy murki): italban beadott méreg

csuszapenge: minden keskeny, rövid (gyakran mérgezett hegyű) szúrófegyver, amelyet pajzsharcban alkalmaznak, rendszerint a bal kézben

Csuszuk: a Theta Shalis negyedik bolygója, az úgynevezett „Zenebolygó”, amely kiváló minőségű hangszereiről nevezetes (lásd: Varota)

D

dar al-hikman: vallási fordítási és értelmezési iskola

derch: jobbra! Féregkormányosok kiáltása

dictum familia: a Nagy Egyezménynek az az előírása, amely megtiltja az uralkodóház és a Nagy Házak tagjainak az előírástól eltérő meggyilkolását. A dictum megszabja a betartandó formákat és az alkalmazható eszközöket

disztransz: készülék, amely időlegesen idegi lenyomatot hoz létre a denevérek vagy madarak idegrendszerében. Az állat szokásos kiáltására ilyenkor rárakódik a lenyomatban levő üzenet, amely elválasztható a vivőhullámtól egy másik disztransz segítségével

dobhomok: a homok sajátságos tömörödése, amelyen bármilyen hirtelen érintés jellegzetes döngő hangot hoz létre

doboló: rövid karó, a végén rugós kereplővel. A homokba szúrva, majd elindítva a „dobolást”, odacsalja a shai-huludot. (A továbbiakat lásd: mesterhorog)

dűnelegény: köznyelvi összefoglaló neve a homoki munkásoknak, fűszervadászoknak stb. az Arrakison

dzsihad: valláshadjárat, fanatikus „keresztes hadjárat”

dzsudihar: szent igazság (Általában a „dzsudihar manténe” kifejezésben, amelynek jelentése: eredeti és alapvető igazság)

E

Ecaz: az Alpha Centauri B negyedik bolygója. A szobrászok paradicsomának szokás nevezni, mert itt honos az úgynevezett ködfa, az a növény, amelyet in situ lehet alakítani pusztán az emberi gondolat erejével

elakka-elixír: kábítószer, amelyet az Ecaz bolygón termő, vérerezetű elakkafa elégetésével állítanak elő. Hatására szinte teljesen megszűnik az önfenntartási ösztön, a bőrön pedig jellegzetes, rőtes elszíneződést okoz. Gladiátor-rabszolgáknak a viadalok előtti fölkészítésére használják

Élet Vize: „megvilágosító” méreg (lásd: Tisztelendő Anya) Nem más, mint az a folyadék, amelyet a homokféreg (lásd: Shai-hulud) választ ki vízbe fulladásának pillanatában. Ezt a folyadékot aztán a Tisztelendő Anya szervezete átalakítja a sziecsek tau-orgiájában használt narkotikummá. Úgynevezett „tudattágító” narkotikum

el-sayal: „homokeső”, annak a pornak a kihullása, amelyet közepes magasságba (körülbelül 2000 m-re) vitt föl egy coriolis-vihar. Az el-sayalok gyakran hoznak le nedvességet a talajszintre

első hold: az Arrakis nagy holdja, amely elsőként kel föl éjszaka. A felszínén mintha egy ökölbe szorított emberi kéz látszanék

erg: homoktenger, kiterjedt dűnevidék

F

fai: vízadó, a legfőbb arrakisi adófajta

faufreluch: az Impérium erőszakkal fönntartott merev osztályszerkezete. „Minden embernek helye van, és minden ember a helyén van”

fedaykinok: halálra szánt fremen önkéntesek. Történelmi jelentése: olyan csoport, amelynek esküvel fogadott egyetlen célja valamilyen igazságtalanság megszüntetése, ha kell, az élete árán

Felsőbb Házak: bolygók hűbérbirtokosai, bolygóközi vállalkozók (vö.: Ház, Alsóbb Házak)

figyelő: a fűszerkitermelő csoport részét alkotó könnyű ornitopter, amelynek az őrködés és a figyelmeztetés a feladata

filmkönyv: minden szigadrótra fölvett hipnoimpulzus-sorozat

Fiqh: tudás, vallási törvény, a Zenszuni Vándorok vallásának egyik, félig legendás alapja

fregatt: a legnagyobb űrhajótípus, amely még egészben le- és fölszállhat bolygón

frembatyu: a fremenek sivatagi fölszerelése, amely a külső segítség nélkül életben maradáshoz szükséges holmit tartalmazza

fremenek: az arrakisi szabad törzsek, a sivatag lakói, a Zenszuni Vándorok maradványai. (Az Impérium Nagyszótára szerint „homokkalózok”)

fürkészvadász: szuszpenzorral (lásd ott) lebegésben tartott maró-tépő fémszilánk, amelyet a közelében elhelyezett vezérlőegységgel kell irányítani. Elterjedt orgyilkos fegyver

fűszer: lásd: melanzs

fűszeres (más néven arató, fűszergyár): az általános megnevezése minden földi járműnek, amely az arrakisi fűszer kitermelésére szolgál

fűszergyár: lásd: fűszeres

fűszerkovász: gombatelepszerű burjánzás, amely akkor jön létre, amikor a kismesterek (lásd ott) testváladéka vízzel érintkezik. Ilyenkor kerül sor az arrakisi fűszer jellegzetes „kitörésére”, melynek során a föld mélyében levő anyag helyet cserél a felszínivel. Ez a massza a napfény és a levegő hatására átalakul melanzzsá (vö.: melanzs, Élet Vize)

fűszersofőr: minden dűnelegény (lásd ott), aki járműveket vezet az arrakisi sivatagban

G

galach: az Impérium hivatalos nyelve. Inglo-szláv keverék, melyen erősen érzenek a nyomai az emberiség hosszú vándorlása során átvett különböző kulturális és szakfogalmaknak

Gamont: a Niuse harmadik bolygója. Elsősorban hedonista kultúrájáról és egzotikus szerelmi praktikáiról nevezetes

ganima: harcban vagy párviadalban szerzett zsákmány. Szűkebb, köznapi értelmében emléktárgy a harcból

geyrat: egyenesen előre! Féregkormányosok kiáltása

ghafla: aki minden szíre-szóra hagyja magát eltántorítani; ingatag, megbízhatatlan ember

Giedi Prime: az Opiucsi B (36) bolygója, a Harkonnenek otthona. Közepes értékű bolygó, alacsony aktivitású fotoszintézissel

Ginaz-Ház: Leto Atreides herceg egykori szövetségesei. A Grummannal vívott orgyilkosháborúban vereséget szenvedtek

gom-dzsabbar: az ádáz haragú ellenség; meta-cianiddal mérgezett hegyű tű, amelyet a Bene Gesserit erre jogosult Tisztelendő Anyái használnak az emberi öntudat fejlettségét vizsgáló próbájukban, amikor az alternatíva a halál

graben: árokszerű geológiai képződmény. Kialakulásakor a talaj a földkéreg mélyebb rétegeinek elcsúszása miatt megsüllyed

Grumman: a Niuse második bolygója. Uralkodóházának, a Moritani-háznak hosszan tartó, véres viszálya volt a Ginaz-házzal

gyűlés: a fremen vezérek hivatalos összejövetele abból a célból, hogy tanúi legyenek a törzsi vezérséget meghatározó párviadalnak. Nem azonos a Tanácsgyűléssel. (A Tanácsgyűlés olyan fórum, amely minden törzset érintő döntések meghozatalára hivatott)

H

hadzs: szent utazás vagy zarándoklat

hadzsra: kereső, kutató út

Hagal: a II. Theta Shadovei „ékszerbolygója”. I. Shaddam uralkodása alatt kibányászták

haiii-joh: rajta! Féregkormányosok kiáltása

halál-háromláb: eredetileg az a háromláb, amelyre a sivatagban fölakasztották a kivégzendőket. Átvitt értelemben ma: egyazon kerem (lásd ott) egyazon bosszúra fölesküdött három tagja

hal jaum: na végre! Fremen indulatkifejezés

Hang: a Bene Gesserit által kifejlesztett összetett módszer, mely az elsajátítója számára lehetővé teszi mások befolyásolását pusztán a megfelelő hangszínárnyalatok segítségével

harci nyelv: minden korlátozott etimológiájú, speciális nyelv, amelyet a hadviselés alatti nyílt érintkezésre fejlesztettek vagy fejlődött ki

hardzs: sivatagi út, vándorlás

harmatgyűjtő v. harmatkondenzátor: nem összetévesztendő a harmatszedőkkel. A gyűjtők vagy kondenzátorok tojás alakú, körülbelül négy centiméter hosszú tárgyak. Színváltó műanyagból készülnek, amely fény hatására fényvisszaverő fehér lesz, sötétben pedig átlátszó. A kondenzátor éjszaka erősen lehűl, és hajnalban lecsapódik rá a harmat. A fremenek a növények körülötti homorú mélyedéseket bélelik ki vele, ahol kis hozamú, de megbízható vízforrást jelentenek

harmatszedő: munkás, aki az arrakisi növényekről összeszedi a harmatot a kaszához hasonló harmatarató segítségével

Harmonthep: Ingsley szerint ez a bolygó volt a Zenszuni-vándorlás hatodik állomása. Feltehetően a Delta Pavonis egykor létezett holdja volt

Ház: egy bolygó vagy bolygórendszer uralkodó dinasztiája vagy klánja

Hiereg: átmeneti fremen tábor a nyílt sivatagban

Holtzman-effektus: a pajzsgenerátor negatív taszító hatása

homokdagály: voltaképpen a por árapályának népszerű neve: a porszint változása egyes porral telt arrakisi medencékben a nap és a holdak gravitációs hatásának következtében (lásd: Portenger-medence)

homokféreg: lásd: Shai-hulud

homokjáró: lánctalpas sivatagi jármű, rendszerint fűszeres (lásd ott)

homokkarózás: gyakorlati tapasztalatokon alapuló időjárás-előrejelzési módszer az Arrakison; a nyílt sivatagban a homokba szúrt, üvegszálas műanyag póznákon a homokviharok mély nyomokat hagynak, és ezekből következtetni lehet az időjárásra

homoklegény: az a fremen, aki önállóan meg tud élni a sivatagban

homokmester: a fűszerkitermelés irányítója

homokpipa: légzőkészülék, amellyel a felszíni levegőt a homokba temetett cirkosátorba lehet szivattyúzni

homor v. medence: minden olyan lakható arrakisi mélyedés, amelyet a környező, magasabban fekvő terület megvéd a viharoktól

homortérkép: az arrakisi felszín térképe, amely föltünteti a legbiztonságosabb paratájoló-utakat a menedékhelyek között (vö.: paratájoló)

I

ibadszem: a nagymértékű melanzsfogyasztás jellegzetes következménye, a szem szaruhártyájának megkékülése. A mélykék szín a teljes melanzsfüggés jele

ibn quirtaba: „Így szólnak a szent szavak…” Ez az ünnepélyes bevezetése a fremenek vallásos szövegeinek. A Panoplia Propheticusból ered (lásd ott)

időleső: az arrakisi időjóslás sajátos módszereire (köztük a homokkarózásra, lásd ott) kiképzett személy

Igazmondó: az a Tisztelendő Anya, akinek képzettsége lehetővé teszi, hogy igazságrévületbe essék (lásd ott), és tévedhetetlenül fölismerje az őszintétlenséget vagy a hazugságot

igazságrévület: kvázi-hipnotikus révület, amelyet „tudattágító” vagy „tudatbővítő” narkotikumokkal lehet előidézni. Az igazságrévületben levő megfigyelő számára feltűnőek a szándékos hazugság máskülönben észrevehetetlen, apró jelei. (Megjegyzés: a „tudattágító” narkotikumok szinte mindig életveszélyesek azokra, akik nem képesek a mérgező molekulaszerkezetet tulajdon testükben akaratlagosan átalakítani)

Ihuan Bedvin: minden arrakisi fremen testvérisége

ijaz: olyan jövendölés, amelyet a jellegénél fogva nem lehet megcáfolni; változtathatatlan prófécia

ikut-éj!: az arrakisi vízárusok kiáltása (eredete bizonytalan) lásd: su-su-súúk!

Ilm: teológia; a vallási hagyomány tudománya; a Zenszuni Vándorok hitének egyik félig legendás őse

Istisla: a nagy többség jólétére vonatkozó szabály; rendszerint a brutális szükségszerűség előzménye

Ix: lásd: Richese

J

ja hija csuhada!: „Éljenek a harcosok!” A fedaykinok csatakiáltása. A ja (most) szót ebben a kiáltásban módosítja a hija alak (a végtelenségig kiterjesztett most). A csuhada (harcosok) jelentésében benne van az is, hogy az igazságtalanság ellen küzdenek. A szó megkülönböztetően jelzi, hogy a harcosok nem valamiért harcolnak, hanem egyvalami ellen, méghozzá mindenekelőtt

ja! ja! jaum!: fremen ritmikus kiáltás ünnepélyes, rituális alkalmakkor. A ja alapjelentése körülbelül annyi: „Figyelem!” A jaum forma sürgősséget és fontosságot fejez ki. A kiáltást rendszerint így szokták lefordítani: „Figyelem, figyelem!”

jelzőpisztoly: az Arrakison kifejlesztett elektrosztatikus „porpisztoly”, amely nagy festékfoltot terít szét a homokon

K

kaid: azoknak a sardaukartiszteknek a rangja, akiknek elsősorban a polgári lakossággal kell érintkezniük; egy teljes bolygókörzet katonai kormányzója; a basharnál magasabb, de a burzegnél alacsonyabb rang

kanly: hivatalosan meghirdetett vérbosszú, amelynek ki kell elégítenie a Nagy Egyezmény (lásd ott) szigorú követelményeit (lásd még: Változás Bírája). A szabályok eredetileg az ártatlan kívülállók védelmét szolgálták

karama: csoda; a szellemvilágból eredő jelenség

keopsz: piramissakk. Kilencszintes térbeli sakk. A játék célja kettős: a nyertes királynőjének a csúcson kell lennie, amikor az ellenfél királya sakkot kap

kerem: a gyűlölet testvérisége. Rendszerint bosszúra irányul

KHAFT: a Kereskedő Házak Általános Fejlesztő Társaságának rövidítése. A társaságot a Császár és a Nagy Házak tartják kézben, a Liga és a Bene Gesserit csendestársak

khala: hagyományos invokáció egy néven nevezett hely haragos szellemeinek kiengesztelésére

kiképzés: a szó a Bene Gesseritre vonatkoztatva a szokásostól eltérő értelmű. Az idegeknek és izmoknak azt a speciális kondicionálását jelenti (lásd: bindu és prána), amely már a természetes lehetőségek legvégső határán jár

kindzsal: kettős élű-rövid kard vagy hosszú tőr, illetve kés. A pengéje körülbelül 20 cm hosszú, enyhén hajlott

kismester: az arrakisi homokféreg (lásd ott) félig növény, félig állat, mélyhomoki alakja. A kismesterek váladékából jön létre a fűszerkovász (lásd ott)

kiszua: a fremen mitológiából vett díszítmény vagy figura

Kitab al-Ibar: az arrakisi fremenek kézikönyve. Félig vallási könyv, félig gyakorlati útmutató a sivatagi életben maradáshoz

krimskell-rost v. -kötél: az ecazi hufuf-inda szálaiból font „horgas kötél”. A krimskellből kötött csomó minden húzásra egyre jobban összeszorul, egészen az előre beállított határig. (Bővebb tárgyalását lásd: Holjance Vohnbrook: Az Ecaz hóhérindái)

kriszkés: az arrakisi fremenek szent kése. A halott homokféreg fogaiból készítik két változatban, az egyik a „rögzített”, a másik a „rögzítetlen”. A rögzítetlen kés elporlad, ha huzamosabb időre kikerül az emberi test elektromos erőteréből. A rögzített késeket raktározás céljára tartósítják. Mindkettő körülbelül 20 cm hosszú

kull wahad!: „Mélységesen meg vagyok rendülve!” Az őszinte meglepetés indulatkiáltása, elterjedt az egész Impériumban. A pontos értelmezés a kontextustól függ. (Muad-Dibről mondják, hogy egyszer megnézte, amint egy sivatagi sólyomfióka kikelt a tojásából, s azt suttogta: „Kull wahad!”)

kulon: az arrakisi viszonyokhoz alkalmazkodott, az ősi Föld ázsiai sztyeppéiről származó vadszamár

külfrej: galach nyelven „közvetlenül idegen”, vagyis nem az ember közvetlen környezetébe tartozó. Átvitt értelemben: nem a kiválasztottak közé tartozó

kvanat: nyitott sivatagi öntözőcsatorna

Kwisatz Haderach: „Az Út Lerövidítése.” Ezt a nevet adta a Bene Gesserit az ismeretlennek, akit genetikai úton akartak létrehozni, annak a hímnemű Bene Gesseritnek, akinek lényéhez szervesen hozzá tartozó mentális ereje át tudja hidalni a teret és az időt

L

la, la, la: fremen gyászszavak. (A la jelentése: a végső tagadás, az a „nem”, ami ellen nincs apelláta)

légió v. császári légió: tíz dandár (körülbelül 30 000 fő)

légivagon: nagyméretű ornitopter (lásd ott), az arrakisi mindenes légijármű, amelyet a terjedelmes fűszerkitermelő és -feldolgozó berendezések szállítására használnak

legyezőfém: jázmiumkristályok dúralumíniumban növesztésével előállított fém; a tömegéhez képest rendkívül nagy a húzószilárdsága. A nevét azokról az igen elterjedt összecsukható szerkezetekről kapta, amelyeket legyezőszerűen lehet szétnyitni

lézerfegyver: folyamatos sugarú lézer. Fegyverként való fölhasználása erősen korlátozott az erőtérpajzsokat használó kultúrákban, mert ha a sugara pajzzsal érintkezik, a szubatomi fúzió robbanást eredményez

liban: a fremen liban jukkaliszttel sűrített fűszeres víz. Eredetileg aludttejből készült ital

Liga v. Űrliga: a Nagy Egyezmény triumvirátusát alkotó három hatalom egyike. A Liga volt a második szellemi-fizikai iskola a Butleri Dzsihad után (vö.: Bene Gesserit). A császári naptár kezdete az az időpont, amikor a Liga átvette az egyeduralmat az űrutazás és -szállítás, valamint a bolygóközi bankműveletek fölött

Lisan al-Gaib: „A Külvilágból Szóló Hang.” A bolygón kívülről érkező próféta a fremen messianisztikus legendákban. Olykor „Vízhozó”-nak is fordítják (lásd: Mahdi)

literkanna: egyliteres tartály, amelyben vizet szállítanak az Arrakison. Nagy sűrűségű, ütésálló műanyagból készült, légmentes a zárása

M

Mahdi: a fremen messianisztikus legendában „Az, Aki a Paradicsomba Vezet”

manténe: alapvető bölcsesség, igazoló érv, alapprincípium (lásd: dzsudihar)

masedpróba: minden próba, amelyben a tét a becsület (mint szellemvilági státus)

második hold: a kisebbik az Arrakis két mellékbolygója közül. A felszínén kivehető az ismert, ugróegér alakú folt

maula: rabszolga

maulapisztoly: mérgezett nyilakat kilövő rugós pisztoly. A hatótávolsága mintegy negyven méter

medence: homor (lásd ott)

melanzs: a „fűszerek fűszere”, amelynek az Arrakis a kizárólagos forrása. A főként öregedésgátló hatásáról nevezetes szer kis adagokban szedve enyhe hozzászokást okoz, nagy adagokban (hetven kg testtömeg esetén napi két gramm fölött) súlyosat. Muad-Dib saját bevallása szerint a fűszernek köszönhette prófétai képességét (lásd: ibadszem, Élet Vize, fűszerkovász). A Liga navigátorai hasonlóan nyilatkoznak. Egy dekájának ára az Impérium piacán eléri a 620 000 solarist is

Mentát: az Impérium legmagasabb szintű logikai tevékenységre kiképzett alattvalója, „emberi számítóeszköz”

mester: lásd: Shai-hulud

mesterhajtó: fremen nyelven az az ember, aki be tud fogni és meg tud lovagolni egy homokférget (lásd: Shai-hulud)

mesterhorog: az arrakisi homokféreg befogásához, a hátára való fölmászáshoz és az irányításához szükséges horog. Párban használják

méregdetektor: mérgező anyagok földerítésére beállított elemzőkészülék

metaüveg: jázmiumkvarc lapok között magas hőmérsékleten, gázpolimerizációval növesztett üveg. Fő jellemzője a rendkívüli szilárdság (a teherbírása két centiméteres vastagság esetén körülbelül 4 500 000 N/cm²) és a szelektív sugárszűrő képesség

mihna: a férfisorba való felvételüket kérő fremen ifjak próbatételének időszaka

minimik film: egymikronos átmérőjű szigadrót (lásd ott), amelyet gyakran használnak titkos adatok továbbítására

mis-mis: kajszibarack

Misr: az ősi név, amelyen a Zenszunik (a fremenek) emlegették magukat. Jelentése „nép”

Missionaria Protectiva: a Bene Gesserit-rendnek az a csoportja, amelynek feladata ragadós babonaságok elplántálása a primitív kultúrákban, hogy megkönnyítsék a munkáját a későbbi Bene Gesserit-küldötteknek (lásd még: Panoplia Propheticus)

módszer: a szó a Bene Gesseritre vonatkoztatva a szokásostól eltérő értelmű: az aprólékos részletmegfigyelést jelöli

monitor: tíz részből álló, vastag páncélzatú, pajzzsal védett nehéz harci űrhajó. Fölszállása és a bolygó körzetének elhagyása után tíz önálló egységre tud. szétválni

Muad-Dib: a sivatagi életmódhoz tökéletesen alkalmazkodott arrakisi ugróegér, amelyet a fremen földszellem-mitológia a bolygó második holdján látható folthoz társít, sokrétű asszociációkkal; ez a lény csodálat tárgya a fremenek között, mert dacol a sivatag minden veszélyével

Mudir Nahija: Glossu Rabban, Lankiveil grófja (Vadállat Rabban) fremen neve. Ez a Harkonnen sok évig volt az Arrakis sziridár-kormányzója. A név leggyakoribb fordítása: „Ördöguralkodó”

musky: italban beadott méreg (lásd: csomurki)

mustamal: kicsiny toldalékkert, az épülethez csatlakozó virágos udvar

mu zein vallah!: a mu zein szó szerinti jelentése „semmi jó”, a vallah pedig visszaható indulatszó. Ebben a hagyományos fremen szitokban, amelyet az ellenségre szoktak mondani, a vallah visszairányítja a nyomatékot a mu zein kifejezésre, s így körülbelül ez lesz a végső jelentés: „Semmi sem jó benne, sohasem jó, semmire sem jó!”

N

Nagy Egyezmény: A Liga, a Nagy Házak és a Császárság hatalmi egyensúlyban levő hármasa által, kényszerítő erővel fönntartott egyetemes fegyverszünet. Legfőbb előírása megtiltja az atomfegyver alkalmazását emberi célpontok ellen. A Nagy Egyezmény mindegyik előírása így kezdődik: „A formákat meg kell tartani…”

Nagy Lázadás: a Butleri Dzsihad (lásd ott) népszerű elnevezése

Nagytanács: A Landsraad belső köre, amely legfelsőbb bíróságként szerepel a Házak egymás közötti vitáiban

naib: aki megesküdött, hogy sohasem jut élve az ellenség kezébe; a fremen vezérek hagyományos jelzője

nezoni-kendő: összehajtogatott kendő, amelyet a cirkoruha csuklyája alatt visel a homlokán az a fremen asszony, aki fiút szült a férjének vagy párjának

nukker: a Császárral vérrokonságban levő császári testőrtiszt. A császári ágyasok fiúgyermekeinek hagyományos rangja

O

olajlencse: statikus feszültségben, erőtér segítségével a kívánt formában tartott hufuf-olaj. Nagyítók és egyéb optikai eszközök része. Mivel mindegyik lencseelemet egyenként, ezredmilliméterenként lehet állítani, a tudomány jelenlegi állása szerint az olajlencse a létező legpontosabb optikai elem

opaláng: a Hagalról származó ritka, opáljellegű ékkő

Orániai Katolikus Biblia: az „Összegyűjtött könyv”, az Ökumenikus Fordítók Bizottsága által összeállított vallási mű. Tartalmazza a legtöbb ősi vallás elemeit, ideértve a Maometh Saari, a mahajána-kereszténység, a zenszuni-katolicizmus és a buddiszlám hagyományokat is. Legfőbb parancsolatának általában ezt tekintik: „Ne torzítsd el a lelket!”

orgyilkosháború: a Nagy Egyezmény és a Ligabéke keretei között engedélyezett korlátozott háború. A cél az ártatlan kívülállók lehető legteljesebb megkímélése. Az előírások megkövetelik a szándék hivatalos bejelentését, és korlátozzák a használható fegyvereket

Orgyilkosok Kézikönyve: harmadik századi gyűjteményes mű az orgyilkosháborúban általánosan alkalmazott mérgekről. Később kibővítették a Nagy Egyezmény és a Ligabéke által engedélyezett egyéb gyilkolóeszközökkel

ornitopter v. népszerűen topter: csapkodó szárnyú repülőgép

őrajtó v. őrkorlát: meghatározott személyeket átengedő, veszély esetén az üldözőket visszatartó pentapajzs (lásd ott)

P

pajzs: Holtzman-generátorral előállított védő erőtér. Az erőtér a szuszpenzorsemlegesítő effektus úgynevezett primér fázisának eredménye. A pajzs csak lassú mozgású tárgyakat enged át (a maximális sebesség a beállítástól függően hat-kilenc centiméter másodpercenként), és csak aránytalanul nagy elektromos erőtérrel semlegesíthető (vö.: lézerfegyver)

Pajzsfal: magas hegyvonulat az Arrakis északi vidékén, amely a mögötte levő kis területet gyakorlatilag teljesen megvédi a bolygó coriolis-viharaitól

palmárium: pálmaültetvény az Arrakison

Panoplia Propheticus: a Bene Gesserit által a primitív kultúrák előkészítésére használt, mesterségesen elplántált hiedelmek, babonaságok összefoglaló neve (lásd: Missionaria Protectiva)

paratájoló: olyan tájoló, amely a helyi mágneses anomália segítségével határozza meg a helyzetet. Használatához speciális térkép szükséges (vö.: homortérkép), és ott indokolt, ahol a bolygó globális mágneses erőtere labilis vagy a mágneses viharok miatt nehezen észlelhető

parázsgömb: szuszpenzoros, lebegő világítóeszköz, saját (rendszerint szerves) energiaforrással

pároztatási index: a Bene Gesserit központi adattára a Kwisatz Haderach előállítására irányuló emberi fajnemesítési kísérletről

pentapajzs: ötrétegű pajzsgenerátor kis területek (ajtók, folyosók stb.) elzárására, ahol a nagy védőpajzsok több rétegben alkalmazva labilissá válhatnak. A pentapajzson gyakorlatilag nem hatolhat át más, csak aki magán viseli a pajzsra hangolt demodulátort

pionok: a bolygóhoz kötött parasztok vagy munkások; a faufreluchok között (lásd ott) az egyik legalacsonyabb osztály. Jogilag: a bolygó tartozékai

piretikus tudat: az úgynevezett „tűztudat”, a Birodalmi Kondicionálás által kialakított gátlás (lásd: Birodalmi Kondicionálás)

plasztacél: a kristályszerkezetébe növesztett stravídiumszálakkal megerősített acél

pleniscenta: édes illatáról nevezetes egzotikus zöld virág az Ecaz bolygón

Poritrin: az Epsilon Alangue harmadik bolygója, amelyet számos Zenszuni Vándor az ősbolygónak. tekintett, noha a nyelvük és a mitológiájuk egyes elemei sokkal ősibb eredetre utalnak

portenger-medence: nagy kiterjedésű mélyedés az Arrakison, amelyet az évszázadok alatt megtöltött a por, és amelyben szabályos árapály jelenség észlelhető (vö.: homokdagály)

portigul: narancs

porverem: mély hasadék az arrakisi sivatagban, amelyet por tölt ki, és szemre nem lehet megkülönböztetni a környező homoktól. Állatra, emberre igen veszélyes, mert bele lehet fulladni (vö.: Portenger-medence)

prána v. prána-izomzat: a kondicionálás szempontjából egy egységnek tekintett testizomzat (vö.: bindu)

proces verbal: félhivatalos jelentés az Impérium elleni bűncselekményről. Jogilag átmenet az egyszerű szóbeli panasz és a hivatalos bűnvád között

pundirizs: mutáns rizs, amelynek nagy természetes cukortartalmú szemei a négy centiméteres nagyságot is elérik; a Caladan fő exportterméke

Q

quirtaba: lásd: ibn quirtaba

Quizara Tavvid: fremen papság (Muad-Dib után)

R

rachag: a sárga akarso-bogyókból nyert, koffein típusú élénkítőszer (lásd: akarso)

ramadan: ősi vallási időszak, amely a böjtölésnek és az imádkozásnak van rendelve; hagyományosan a nap-hold naptár kilencedik hónapja. A fremeneknél az első hold kilencedik meridiánkeresztezése jelzi a kezdetét

Richese: az Eridani A negyedik bolygója, amelyet az Ix mellett a gépi kultúra legmagasabb rendű képviselőjének tekintenek. Nagy eredményeket ért el a miniatürizálásban. (Sumer és Kautman Az utolsó dzsihad c. művében részletesen elemzi, hogyan kerülte el a Richese és az Ix a Butleri Dzsihad súlyosabb következményeit)

ruh-lélek v. ruh-szellem: a fremen hit szerint az emberi személyiségnek az a része, amely mindig benne gyökerezik a metafizikai világban (és ezért érzékelni is tudja), lásd még: alam al-mital

S

sadus: bíró. A fremen szó szent bírát jelent, gyakorlatilag szentet

Sah-Nama: a Zenszuni Vándorok félig legendás Első Könyve

Salusa Secundus: a Gamma Waiping harmadik bolygója, a Császári Udvar Kaitainra költözése után a kijelölt Császári Börtönbolygó. A Salusa Secundus a Corrino-ház szülőbolygója, a Zenszuni Vándorok vándorlásának második állomása. A fremen hagyomány szerint hét nemzedéken át voltak rabszolgák a bolygón

sapho: nagy energiatartalmú folyadék, amelyet az Ecazon termő sövénycserje gyökereiből vonnak ki. Főleg a Mentátok fogyasztják, akiknek, állításuk szerint, fokozza szellemi képességeit. A rendszeres fogyasztástól mélyvörös foltok keletkeznek az ajkon és a száj nyálkahártyáin

sardaukarok: a Padisah Császár fanatikus harcosai. Szülőbolygójuk környezeti viszonyai olyan zordak voltak, hogy a fiatalok negyvenhat százaléka meghalt, mielőtt elérte volna a tizenegy éves kort. Katonai kiképzésük a könyörtelenségre és a személyes biztonság szinte öngyilkos semmibe vevésére helyezte a hangsúlyt. Gyermekkoruktól kezdve arra tanították őket, hogy fegyverként alkalmazzák a kegyetlenséget, megfélemlítéssel gyöngítve az ellenfelet. Abban az időben, amikor a legjelentősebb szerepet játszották a világmindenség életében, fegyverforgató képességük állítólag elérte a tízes Ginaz-szintet, és közelharcbeli fortélyaik vetekedtek a Bene Gesseritekéivel. Akármelyiküket egyenértékűnek tekintették tíz közönséges Landsraad-sorkatonával. IV. Shaddam idejére, noha még mindig félelmetes ellenfelek voltak, a túlzott önhittség meggyengítette őket, és harcos vallásukba vetett fanatikus hitüket is aláásta a cinizmus

sarfa: elfordulás Istentől

Sayyadina: fremen papnő

Shadout: fremen méltóságnév; jelentése „jól merítő”

Shai-hulud: az arrakisi homokféreg, „a sivatag nagy öregje”, „Örökkévalóság Apó”, „a sivatag nagyapja”. Figyelemre méltó, hogy ez a név, ha nagy kezdőbetűvel írják, vagy meghatározott hangsúllyal mondják ki, az ősi fremen hit földistenségét jelöli. A homokférgek óriásira megnőnek (a sivatag mélyén 400 méternél is hosszabb példányokat lehet látni), és igen hosszú életűek, hacsak nem végez velük valamelyik társuk, vagy nem fulladnak vízbe; a víz ugyanis halálos méreg a számukra. Az Arrakist borító homok nagy része minden valószínűség szerint a homokférgek tevékenységének terméke (vö.: kismester)

Shaitan: Sátán

Shari-a: a Panoplia Propheticusnak az a része, amely bevezeti a vallásos rítust (lásd: Panoplia Propheticus, Missionaria Protectiva)

Sihaya: fremen nyelven a sivatagi tavasz. A szónak vallásos mellékzöngéje van, amely termékeny időszakra és „az eljövendő paradicsomra” utal

Sirat: az O. K. Bibliának (lásd ott) az a passzusa, amely úgy írja le az ember életét, mint áthaladást egy keskeny hídon (voltaképpen ez a híd a Sirat), ahol „jobbra a paradicsom, balra a pokol, s mögöttem a Halál Angyala”

solaris: a Impérium hivatalos pénzegysége. Vásárlóerejében huszonöt évenként állapodik meg a Liga, a Landsraad és a Császár

solido: háromdimenziós kép, amelyet a 360 fokos jelkódot alkalmazó szigadrótos solido-vetítő állít elő

sondagi: a Tupalon őshonos páfránytulipán

sorna: a Tupolon őshonos állat. Vékony, erős, értékes bőre miatt egy időben szinte teljesen kiirtották a vadászok

Sötét Titkok: a „ragályos babonaságok”, amelyeket a Missionaria Protectiva (lásd ott) elplántál a fogékony kultúrákban

sugárvágó: a lézerfegyver rövid hatótávolságú változata, melyet elsősorban szerszámként és sebészeti eszközként használnak

su-su-súúk!: az arrakisi vízárusok kiáltása. A súúk eredeti jelentése „piac” (vö.: ikut-éj!)

SZ

szabadkereskedők: csempészek

szelamlik: császári fogadóterem

szélcsapda: a levegő páratartalmának kondenzáltatására szolgáló készülék, amely legtöbbször hirtelen lehűtést alkalmaz a csapda belsejében. Nevét arról kapta, hogy az uralkodó szélirány felé állítják be

szemuta: az elakkafa égett maradékából kristályextrakcióval kinyert második narkotikumszármazék. A tényleges hatást (melyet az élvezők „időtlen, állandósult extázisként” írnak le) bizonyos atonális frekvenciákkal, az úgynevezett szemuta-zenével lehet kiváltani

szervor: egyszerű feladatok végrehajtására alkalmas időprogramos szerkezet; egyike annak a kevés „automatának”, amelyet nem tiltottak be a Butleri Dzsihad után

T

ta-: előtag, jelentése „kinevezett”, „kijelölt” vagy „soron következő”. Például a ta-báró a bárói cím várományosa

tahaddi al-burhan: végső próbatétel, amely elől nem lehet kitérni (rendszerint halállal vagy pusztulással végződik)

tahaddi-kihívás: fremen kihívás halálos párviadalra, rendszerint valamilyen alapvető fontosságú kérdés eldöntésére

tali: fremen ifjú, aki még nem esett át a férfivá avatás próbatételén

taqva: szó szerint „a szabadság ára”. Nagy értékű dolog. Átvitt értelemben mindaz, amit az istenség követel a halandótól (és a követeléstől kiváltott félelem)

tartós méreg: Piter de Vriesnek, a Mentátnak tulajdonított találmány. A testbe olyan mérget juttatnak, amelynek hatását csak a rendszeresen beadott ellenméreg gátolja meg. Ha bármikor megszüntetik az ellenszer adagolását, beáll a halál

tau: a sziecsközösség egységérzete, amelyet elősegít a fűszer fogyasztása is, de különösen az Élet Vizének ivását kísérő tau-orgia

teknő: az Arrakison olyan, a környezeténél mélyebben fekvő terület, mélyedés, amelyet az alatta levő üreges részek süppedése hozott létre. (Megfelelő mennyiségű vízzel rendelkező bolygókon a teknő olyan terület nyoma, amelyet egykor víz borított. Számos vélemény szerint az Arrakison is található legalább egy ilyen terület, habár a kérdés még nincs lezárva)

tenyérzár: olyan zár, amelyet a megfelelő emberi tenyér érintésével lehet kinyitni. Csak egy tenyér fölismerésére állítható be

tintalián: a Giedi Prime-on őshonos kúszónövény, amelyet gyakran használtak korbácsként a rabszolgatelepeken. Áldozatain céklavörös, pontozott nyomot hagy, amely még évekig fájdalmas marad

Tisztelendő Anya: eredetileg a Bene Gesserit magasabb fokozatú tagja, aki képes volt átalakítani a testében egy „megvilágosító mérget”, és ezáltal magasabb szintű tudati állapotba került. A címet átvették a fremenek a saját vallási vezetőik számára, akik hasonló „megvilágosodáson” esnek át (lásd még: Bene Gesserit, Élet Vize)

Tleilax: a Thalim egyetlen bolygója. Arról nevezetes, hogy ez a kiképzőközpontja és forrása a „torz” Mentátoknak

TP: telepátia

Tupol: az úgynevezett „menedékbolygó”. Valószínűleg nem egy, hanem több bolygó, az Impérium vereséget szenvedett Házainak rejtekhelye. A pontos helyét csak a Liga ismeri, és a sérthetetlenségét a Ligabéke szavatolja

tűvető: lassú röptű, mérgezett vagy altató nyilat kilövő lőfegyver. Hatásossága függ a pajzs beállításától, valamint a célpont és a lövedék egymáshoz viszonyított mozgásától

tűzcsóva: a sivatagban használatos jelzőrakéta

U

Ulema: Zenszuni teológiai doktor

ummák: a próféták testvériségének tagjai. (Az Impérium szóhasználatában az „umma” megvetést fejez ki, mindenféle csapongó fantáziájú jövendőmondó gyűjtőneve)

urosnor: egyike annak a néhány jelentés nélküli szónak, amelyet a Bene Gesserit szokott elplántálni a kiszemelt áldozatok pszichéjében, hogy a későbbiekben irányíthatóak legyenek. Az így szenzibilizált személy a szó hallatára átmenetileg mozgásképtelen lesz

Usul: fremen nyelven „az oszlop talapzata”

Ü

Űrliga: lásd: Liga

űrcsille: szabálytalan alakú, hőpajzsokkal és szuszpenzoros lökésgátlókkal felszerelt teherkonténer. Különféle anyagoknak űrhajókról a bolygófelszínre juttatásához használatos

V

Változás Bírája: a Landsraad Nagytanácsa és a Császár által kinevezett tisztségviselő, akinek az a feladata, hogy ellenőrizze a hűbérbirtok-átadást, a kanly-tárgyalásokat vagy orgyilkosháborúk (lásd ott) hivatalos ütközeteit. Döntései ellen lehet ugyan fellebbezni, de csak a Nagytanács és a Császár együttesen változtathatják meg őket

Varota: híres balisetkészítő mester a Csuszukon

verit: az Ecazról származó akaratgyöngítő narkotikum. Képtelenné teszi az embert a hazugságra

vízfegyelem: a víztakarékos életmód rendszabályainak összessége; a szigorú kiképzés, amellyel az arrakisiak elsajátítják a víztakarékos életmódot

vízkarika: különböző méretekben készített fémkarika, amely meghatározott vízmennyiséget képvisel. A vele egyenértékű vízmennyiség elvben fölvehető a fremen víztárolókból. A vízkarikáknak mély jelképes jelentőségük van (messze túl az egyszerű pénzfunkción) a születéssel, a halállal és az udvarlási szertartásokkal kapcsolatban

vízmester: az a fremen, akit fölszenteltek a vízzel és az Élet Vizével kapcsolatos rituális feladatok ellátására

vízteher: fremen nyelven: feltétel nélküli kötelezettség

W

Wallach IX: a Laoujin kilencedik bolygója, a Bene Gesserit Anyaiskola otthona

Y

yali: fremen személyes lakrész a sziecsen belül

Z

Zenszunik: annak a szakadár szektának a hívei, amely körülbelül a Liga előtt 1381-ben vált el Maometh (az úgynevezett „harmadik Mohamed”) vallásától. A Zenszunik vallásának fő jellemzője a misztikumra helyezett hangsúly és a visszatérés „az atyák útjára”. A legtöbb forrás Ali Ben Ohasit említi az eredeti hitszakadás vezetőjeként, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Ohasi esetleg csak a szócsöve volt a második feleségének, Nisainak

ARRAKIS TÉRKÉPE

Nulla szélességi fok: az Obszervatórium-hegyen átmenő délkör

Nulla magassági szint: a Nagy Bled szintje

Sarki Homor: 500 m-rel a Bled szintje alatt

Carthag: kb. 200 km-re északkeletre Arrakeentől

Déli palmáriumok: ezen a térképen nincsenek rajta. Körülbelül a 40. déli szélességi fokon helyezkednek el

Féregvonal: a legészakibb hely, ahol még férget észleltek (a meghatározó tényező nem a hőmérséklet, hanem a nedvesség)

Harg-hágó: fölötte van Leto koponyájának kősírhantja

Madárbarlang: a Habbanija-gerincben

Nagy Bled: nyílt, sík sivatag (szemben az erggel, illetve dűnevidékkel). Körülbelül a 60. északi szélességi foktól a 70. déliig terjed. Javarészben homok és kő alkotja, helyenként a felszínre bukkan az alapkőzet is

Nagy Síkság: nyitott sziklamélyedés, amely ergbe megy át. A szintje kb. 100 m-rel van a Bledé fölött. Valahol a Síkságon van az a sóteknő, amelyre annak idején Pardot Kynes (Liet-Kynes apja) bukkant rá. Tabr sziecstől délre, a jelzett településekig 200 m magasságot elérő sziklavonulat húzódik

Nyugati Pajzsfal: az arrakeeni Pajzsfalból kiemelkedő meredek rész (magassága 4600 m)

Öregluk: 2240 m mélységig lenyúló hasadék az arrakeeni Pajzsfalon. Muad-Dib robbantotta ki

Temetősíkság: nyílt erg

Vörös szakadék: 1582 m-rel a Bled szintje alatt